"Lebegővé válnak a határok."
Kereső  »
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 10. (576.) SZÁM — MÁJUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Szakolczay Lajos
Színházálom - Hubay Miklós (1918 – 2011)
Mózes Attila
Miklós,
SELYEM ZSUZSA
A művészeten kívül az egész - Nádas Péterrel beszélget Selyem Zsuzsa
Szőcs István
Padramorgó
Sigmond István
Molekulák 4. - Győzelem
SERESTÉLY ZALÁN
Versei
CSUSZNER FERENCZ
Rövidprózái
Stelian Muller
Aerosztát
GHEORGHE SCHWARTZ
Rövidprózái
Gaal György
A tollforgató Kelemen Lajos
NAGY BOTOND
Veszély a fehérben (?)
Márton Ágota
„Fordítva kissé oldalról”
Terényi Ede
ZENE ÉS HIT - Modern zene – sámánhit
Júniusi évfordulók
 
Szakolczay Lajos
Színházálom - Hubay Miklós (1918 – 2011)
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 10. (576.) SZÁM — MÁJUS 25.

Aki csak annyit hallott róla, hogy az első magyar musical, az Egy szerelem három éjszakája szövegét ő írta (zene: Ránki György, versbetétek: Vas István), már sejthette, hogy nem mindennapi úttörővel van dolga. Olyan íróval, aki magatartásformaként, erkölcsként a színházat vette a hátára. És büszke volt erre a háromnegyedszázadon át viselt édes-keserű teherre.
Büszke, mert a színház testrészévé vált, vele együtt lélegzett.
A magyar irodalom még nem termett olyan szerzőt, aki csak a drámaírásnak élt volna. Hubay ezt tette, lázas alázattal és ki tudja, honnan származó poétikai derűvel. Kozmikus igénye Shakespeare-ből és Madáchból táplálkozott. Gyerekkora óta különösen az utóbbi izgatta. A megfejthetetlenségben is gyönyörű Az ember tragédiája.
Már nagyváradi kiskamaszként bekopogtatott értelmezésével egy pályázatra – Napba borult a Kanonok-sor –, hogy utolsó, „az Úr és Madách Imre margójára” írott könyvének címével újra és újra megkérdezhesse: „Aztán mivégre az egész teremtés?” Úgy vélte, a nagy mű nincs befejezve, „Isten tévedett. A dráma a továbbiakban arról szól majd, hogy valami hiba van a gépezetben… Újra meg újra felforrósodik, begerjed…”
Egész élete arra ment rá, hogy ezt a hibát keresse.
Az utolsó évekre szinte teljesen megvakult, de friss szelleme nem hagyta nyugodni. Éhségét csillapítandó naponta fölolvasták neki a folyóiratokat, a könyveket, s ő percnyi pontossággal otthon volt a kozmoszban.
Csak ez a mindentudás adhatta neki az erőt, hogy Isten művének szétszereléséhez és összerakásához hozzáfoghasson.
Hubay kezében a dráma volt a villáskulcs. Megalázhatták (egy napon rúgták ki a Színház- és Filmművészeti Főiskoláról és a Madách Színházból), a büntető politika külföldre kényszeríthette (a szükségből erényt kovácsolt: egyetemi katedrájáról másfél évtizedig a  magyar költészet gyönyörűségével oltotta be firenzei hallgatóit), szeretett és imádott színháza fityiszt mutathatott neki (művei nem nagyon, vagy alig kerültek színpadra), ő nagyúri módon csak a dialógusírásnak élt.
Lehetett a Pen Klub és a Magyar Írók Szövetségének az elnöke, elhalmozhatták különféle magyar és külföldi díjakkal, lelke színpadán mit se számított mindez. De a kezdőt elindító Németh Antal szemhunyorítása, a nagyváradi sápadt hársfák ki-kinyíló koronája, Nizsinszkíj tüze, Tolnay Klári és Sinkovits Imre mosolya Thália iránti véghetlen szerelmét erősítette.
Hubay Miklós a Hősök nélkültől (1942) az Elnémulásig (2003) tüneményes pályát futott be. Drámaíróként homlokán a költészet csillagával. Álma volt a színház, vele kelt, vele feküdt.
Álma? Élete.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében