"Lebegővé válnak a határok."
Kereső  »
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 10. (576.) SZÁM — MÁJUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Szakolczay Lajos
Színházálom - Hubay Miklós (1918 – 2011)
Mózes Attila
Miklós,
SELYEM ZSUZSA
A művészeten kívül az egész - Nádas Péterrel beszélget Selyem Zsuzsa
Szőcs István
Padramorgó
Sigmond István
Molekulák 4. - Győzelem
SERESTÉLY ZALÁN
Versei
CSUSZNER FERENCZ
Rövidprózái
Stelian Muller
Aerosztát
GHEORGHE SCHWARTZ
Rövidprózái
Gaal György
A tollforgató Kelemen Lajos
NAGY BOTOND
Veszély a fehérben (?)
Márton Ágota
„Fordítva kissé oldalról”
Terényi Ede
ZENE ÉS HIT - Modern zene – sámánhit
Júniusi évfordulók
 
Terényi Ede
ZENE ÉS HIT - Modern zene – sámánhit
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 10. (576.) SZÁM — MÁJUS 25.

MÁGUSOK, VARÁZSLÓK, SÁMÁNOK (TÁLTOSOK) birodalma. Az alkotók maguk hangsúlyozzák ilyen mivoltukat azzal, hogy műveik témájául – és ennek megfelelően címéül is! – sámánutazást választanak. Elég, ha csak két 20. századi főműre utalunk: Stravinsky: Megszentelt tavaszára (Le sacre du printemps) és a kilenc csodaszarvas történetét feldolgozó Bartók Cantata profanajára. A sámánutazás tulajdonképpen az inneni és a túli világ közötti út bejárása egyrészt úgy, hogy maga a szerző járja be ezt az utat, másrészt, hogy művének történésében megy végbe ez az átváltozás. Miért járja be a sámán ezt az utat, mert olyan kozmikus energiákat akar „megmozgatni”, amelyek segítségül hívhatók a mindenkori ember számára: GYÓGYÍR MINDEN BAJRA. A kozmikus utazáshoz sokféle kellékre van szüksége a sámánnak: öltözékre, dobra, fejdíszre, dinamikus testmozgásra és esetenként valamilyen, hallucinációt elősegítő szerre a transzállapot előidézésére. Gondolatban vessük össze ezeket a rock-koncertek kellékeivel. Talán nem nehéz észrevenni a belső rokonságot, nemcsak a kellékekkel, de magával a színpadon lezajló mágikus történéssel. Ezek a koncertek modern sámánutazások stadionnyi néző-hallgató közönség őrjöngő részvételével. Minden mozzanata ezeknek a látványosságoknak a transzállapot megszületését segíti elő. Maguk a pár hangos, ismétlődő, monoton melódiák, a hatalmas ütőhangszer apparátus, a fények túlvilági misztikuma mind-mind a sámánrituálé tartozékai.
A modern zeneszerzők fényképeit szemlélve gyakran az az érzésünk, hogy szándékosan törekednek egyfajta transzállapot bemutatására a fényképezés pillanataiban. Sehol, majdnem sohasem jelenik meg mosolygó, feloldódó fénykép, sokkal inkább messzi távolba tekintő szemvillanások, félig eltakart arcok, misztikus félhomályba átjátszó fényhatások „gyűjteménye” a fénykép. Szinte rá van írva ezekre a fotókra: X. Y. zeneszerző-sámán, vagy ha úgy tetszik, mágus, mert ez a megjelölés magnetikusabb hatású. A modern zenemű alig titkolt célja a mágikus hatás elérésére. Innen az INKANTÁCIÓK szinte végtelen áradata, igen gyakran már a művek címében is direkt megjelenítve, hogy félre ne ismerjük a zene célját. Sokszor már nem is a tartalom a fontos, csak a hatás, a lenyűgözés, a transzállapot elérésére. Ezt segítik elő a zenéhez fűzött ismertetések, magyarázatok, „tudományos” elemzések, és nem utolsó sorban az előadók transzállapotba „lendülése”. Előre fel kell készülnünk nekünk is a szertartásra, így könnyebben járhatjuk be a felhangzó műben a sámánszertartás minden mozzanatát, köztük a legfontosabbat, az ÁTVÁLTOZÁST. Lendvai Ernő 1964-ben megjelent tanulmánya így utal a Cantata profana-beli metamorfózisra: „A Cantata profana „szép hídja”, melyre a mesebeli fiúk rátalálnának vízválasztó a mű zenei koncepciójában is: az innenső és a túlsó part két világ, s aki átjut ezen a hídon, annak a korábbi életforma számára meg kell halnia: a monda szerint „csillaggá kell változnia”, egyesülnie kell a természettel (mert a regében „csillaggá” vagy „szarvassá” alakulni egyet jelent).” Ilyen ÁTVÁLTOZÁSRA utal Stravinszky is a Le sacre kapcsán. Arra a Robert Craft által feltett kérdésre, hogy mit szeretett legjobban Oroszországban, azt felelte: A” vad orosz tavaszt, amely mintha csak egyik óráról a másikra tört volna ki, szétpattantva az egész földet. Ez volt legcsodálatosabb élménye gyerekkorom minden esztendejének.” Érdemes ide idéznünk a mű cselekményének Roerich (Stravinsky munkatársa volt a komponálás idején) megfogalmazta befejező részletét” (…) Ezután következik a legünnepélyesebb pillanat. Elhozzák a faluból az agg bölcset, hogy szent csókjával illesse az újravirágzó földet. A szertartás folyamán a tömeget misztikus rettegés szállja meg… A földi öröm e kitörése után a második jelenet mennyei misztériumot tár elénk. A szent dombon, elvarázsolt sziklák között ifjú szüzek járnak körtáncot. Majd kiválasztják az áldozatot, aki eltáncolja utolsó táncát az ősök előtt, akik medvebőrbe öltöztek, jeléül annak, hogy az ember őse a medve volt. Végül a deres-szakállúak az áldozatot Jarilo istennek ajánlják.”
A modern művek sámánutazások.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében