Június 2-a és 5-e között Kolozsváron – az immár 70 éve hagyományos magyarországi Ünnepi Könyvhéttel párhuzamosan – magyar könyvnapokra került sor. Rendezvényeit a sajtóból megismerhette a távolabbi magyar közönség is. Ehhez az eseményhez kapcsolódva azonban úgy érezzük, nem lesz érdektelen egy évtizedekkel korábbi kolozsvári magyar könyvnap emlékét, eseményeit felidézni.
Különlegesebb elemzés helyett következzenek a dokumentumok: szemelvények az 1942-es kolozsvári Magyar Könyvnapok eseményeinek egykorú sajtójából.
*
„Gyönyörű főterünk külsejét még jobban felemeli, még színesebbé, még gazdagabbá varázsolja ennek a három napnak benső családi ünnepe. Mert az igazi könyvolvasók tábora legmeghittebb és a legegyüvétartozóbb családot alkotja. Ezen az ünnepen, a könyvek sátrai előtt, a léleknek és a szellemnek olyan vágyai egyesülnek a szívekben, amelyek azt tűzték ki célul, hogy a magyar műveltség méltó legyen múltjához s színvonalban hozzásimuljon a világ vezető szellemiségének értékfokához.
[..]
Az idei könyvnapok sikere előre láthatóan még fokozottabb lesz a tavalyinál. A magyar íróvilág elitcsoportja zarándokol el Kolozsvárra, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljön lelkes olvasótáborával.
Móricz Zsigmond, a nagy írófejedelem, Márai Sándor, Illyés Gyula, Gulácsy Irén, Harsányi Zsolt, Cs. Szabó László, Szabó Lőrinc, Szabó Pál, Bibó Lajos, Áprily Lajos, Bókay János, Erdélyi József, Eszterhás István, Ignácz Rózsa, Sinka István, Veres Péter, Bodor Aladár, Ferdinandy Mihály, Gedényi Mihály, Grandpierre Emil, Karácsony Sándor, Kenese Erzsébet, Kozocsa Sándor, Passuth László, Dövényi Nagy Lajos jelentették be eddig érkezésüket az anyaországból, akikhez méltóan csatlakoznak a mi kedves ismerőseink, az erdélyi írók: Nyírő József, Tamási Áron, Kós Károly, Berde Mária, Bartalis János, Bánffy Miklós, Jékely Zoltán, Kiss Jenő, Kemény János, Wass Albert, Tompa László, Szentimrei Jenő, Szabédi László, Székely Mózes, Finta Zoltán, stb.
A névsor még nem teljes...”
(Pénteken délelőtt nyílnak meg ünnepélyesen a kolozsvári könyvnapok. Keleti Újság, 1942. június 3.)
*
„A páratlan sikerű budapesti könyvnapok zajlásával [párhuzamosan] tegnap délelőtt a Mátyás király téren felállított sátrakban Kolozsváron is kezdetét vették a kolozsvári könyvnapok. Már órákkal a hivatalos megnyitás előtt ünnepi jövés-menés volt észlelhető a Mátyás király téren. Különösen az ifjúság vette körül nagy érdeklődéssel a könyves sátrakat.”
[...]
Az idei kolozsvári könyvnapokon, körben a Mátyás király téren, nyolc könyves sátrat állítottak fel. A Mátyás szobor előtt [...] a Vitézi Rend Zrínyi csoportjának magyaros kivitelezésű sátra áll [...]. A teret körbe járva, az Ellenzék könyvesboltjával szemben találjuk az Ellenzék Vásárhelyi Z. Emil tervezete szép, magyaros kivitelezésű sátrát. A Hitelbank során állították fel szentgericei Jakab Jenő és a Méhkas Diákszövetkezet könyves sátrait. A városházával szemben levő járdaszigeten a Minerva Műintézet sátrát találjuk. A Belvárosi Kávéház előtt áll az Exodus és a Turul kiadó főbizományosának sátra, lennebb, a kolozsvári Lepage könyvesbolté következik. A plébánia során a Király János cég árvalányhajakkal díszített sátra áll.
A sátrakban már jóval az ünnepélyes megnyitás előtt nem csak meleg érdeklődés nyilvánult meg, de megindult a vásárlás. Az anyaországból nagy számban Kolozsvárra érkezett írók pedig változó rend szerint helyezkednek el hol az egyik, hol a másik sátorban, hogy műveiket, a vásárlók kívánságára, kézjegyükkel lássák el. Az eddigi jelekből ítélve tehát az idei kolozsvári könyvnapok, minden fennálló nehézség ellenére, még a tavalyinál is sikeresebbek lesznek.”
(sz. i.: A kolozsvári könyvnapok ünnepélyes megnyitása. Ellenzék, 1942. június 6.)
*
Az Ellenzék 1942. június 6-i számában MAGYAR KÖNYVEK ÜNNEPÉN fejléccel ismertetés olvasható az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában megjelent Erdélyi csillagok című esszégyűjteményről és az Üdvözlégy, Szabadság című versantológiáról, továbbá Finta Zoltán Valaki, ismeretlen című verskötetéről (Minerva) és a Révay Kornél-összeállította Magyar breviáriumról, a június 8-i számban pedig a Gaál Gábor gondozásában (Szeremley Ákos álnévvel) megjelent Hazai utazók Erdélyben (Lepage) című kötetről.
Ugyanazon a napon a Keleti Újságban Cs. Szabó László Három költő, Szabó Zoltán Szerelmes földrajz, Végh József Hogyan él ma az erdélyi társadalom, Oroszhegyi Józsa Román élet, B. Csűrös Emília Eltűnt egy kislány, Sztojka László Hajnali csoda, Sándor Judit Amint vagyok című köteteit és a Szentimrei Jenő előszavával megjelent Tréfás és csúfolódó erdélyi népköltészetet ismertetik.
*
A könyvnapok kiemelkedő rendezvénye volt a Kolozsvári Művészeti Hetek keretébe illesztett június 8-i irodalmi est, amelynek bevezetőjét, felidézve a Helikon íróinak egykori, 1929-es bukaresti, majd budapesti irodalmi estjét, Bánffy Miklós tartotta. Itt hangzott el Kozocsa Sándornak A mai magyar irodalomról címmel tartott előadása is. Az est során Harsányi Zsolt, Jékely Zoltán, Márai Sándor, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Cs. Szabó László és Gulácsy Irén olvasott fel, s elhangzottak Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Erdélyi József, József Attila, Weöres Sándor versei. (Ellenzék, 1942. jún. 8.)
A lap másnapi számában – főképp az anyaországi szereplőket célba vevő – kritikai hozzászólás is jelenik meg az előző napi rendezvényről (én: Mérleg. Ellenzék, 1942. június 9.). Kozocsa Sándornak előadása pontatlanságait teszi szóvá, nem érzi reprezentatívnak Márai írásának kiválasztását, Harsányi Zsoltnál ezen kívül felrója azt a felületességet, amellyel művét felolvasta, sőt nem tartózkodik az élesebb kritikától sem: „... ő, mint régi kolozsvári, ő is négernek néz bennünket”. Végül az előadóművészek közül Tokodi Ilonát azért pécézi ki, mert a művésznő nem tanulta meg, hanem csak felolvasta az általa előadott verseket.
*
A Keleti Újság tudósítója, a lap június 7-i számában, Hétfőn folytatódik a magyar könyvek kolozsvári ünnepe? címmel summázza a könyvnapok addigi rendezvényeit, s Mit mondanak az írók? alcímmel néhány író (Eszterhás István, Sinka István, Erdélyi József, Passuth László, Ferdinandy Mihály, Possonyi László és Finta Zoltán) többnyire protokolláris válaszait közli.
*
Többet tudunk meg a kolozsvári könyvnapokról – nem csak az eseményekről, hanem a hangulatról is – abból az összefoglalóból, amelyet Parajdi Incze Lajos közöl A magyar könyv ünnepe után címmel az Ellenzék 1942. június 10-i számában. Cikke bevezető részében a lap ismert publicistája összehasonlítja a könyvnapokon történteket az előző, 1941. évi hasonló rendezvénnyel: „Tavaly rendezték meg – írja – az első ünnepélyes könyvvásárt, s a felszabadult országrész akkor szinte tobzódva vetette magát az addig tiltott gyümölcsre, a sorsunkkal őszintén és nyíltan foglalkozó magyar könyvre. Most ellenben, a második nyilvános könyvvásár alkalmával, egy hadviselő ország takarékosan, előre látó beosztással élő népe járult a könyvsátrak elé, a szellemi élet alkalmi templomába.” A háborúra való visszafogott utalást követően szóvá teszi a kiadók és könyvkereskedők által kínált könyveknek az előző évihez mérten jelentős drágulását (30%), s ezzel a két tényezővel magyarázza az előző évihez képest visszafogottabb érdeklődést.
Ez után járja végig a könyvsátrakat, s készít mérleget a kínált könyvekről, de a vásárlók érdeklődésének irányáról is. Szívéhez érezhetően legközelebb a Méhkas Diákszövetkezet vállalkozása áll, amely „...tulajdonképpen a szellemi kiforrásban lévő főiskolás ifjúság ’udvari szállítója’. A diákság nem csak nagyrészt tulajdonosa, de egyben rajongásig önfeláldozó munkása, önkéntes ügynöke, eredményes terjesztője, szorgalmas olvasója és megrendelő közönsége ennek a közösségi elven alapult kereskedelmi diákkísérleti telepnek. Ha megmondjuk, hogy a Méhkas sátra előtt első sorban a főiskolás diákifjúság, aztán a középiskolás diákság mozgott legsűrűbben, majd tanárok, tanítók, vidéki papok, magyar gondokkal törődő kisiparosok, kézművesek, sőt jelentékeny számban munkások is vásárolták az itt terjesztett könyveket, akkor nagy vonalaiban már azt is sejttettük, milyen könyveknek volt átütő sikere...”
A cikkíró lelkesedését az olvasó is bátran oszthatja, hiszen az általa felsorolt sikerkönyvek: a kolozsvári könyvnapokról betegsége miatt sajnálatosan távol maradt Móricz Zsigmond művei mellett Karácsony Sándor: Ocsúdó magyarság, Győrffy István: Magyar föld, magyar nép, Németh László: Kisebbségben, Kuncz Aladár: Fekete kolostor, Sinka István: Fekete bojtár vallomásai. A nagyon keresett könyvek sorában említettek – már a Minerva, majd az Ellenzék könyvsátrához érve – Kosztolányi Dezső: Ábécé, Lükő Gábor: A magyar lélek formái, Szekfű Gyula: Állam és nemzet című könyve, Cholnoky Jenő úti élményei, a Makkai László és Vásárhelyi Z. Emil által összeállított Kolozsvár album, továbbá Mécs László, Márai Sándor könyvei és Zilahy Lajos regénye, a Halálos tavasz, illetve Ady, Babits, Tóth Árpád összes versei, a klasszikusok sorában Tompa Mihály és Madách Imre. Az erdélyiek közül Tamási Áron Összes novelláit (amely kiadás „úgy a budapesti könyvnapokon, mint itt, Kolozsváron már az első nap folyamán utolsó példányig elfogyott”), továbbá Bánffy Miklós Farkasok címmel összegyűjtött elbeszéléseit emeli ki.
Érdekes az összegzés is: „Általában a komoly könyvek sokkal nagyobb arányban keltek el, mint ahogy az előkészületek idején vélték. Egyetemi város vagyunk s ez meglátszik az élet minden vonalán, így gondolkozásban, sőt könyvvásárlásban is. Talán nincs még az országban egy olyan művelődési intézményünk, amelyik ennyire átalakította volna környezetét, mint a kolozsvári Tudományegyetem.”
*
A Keleti Újság szintén elkészíti a maga könyvnapokat illető mérlegét (Mérleg a magyar könyv három napos kolozsvári ünnepéről. Keleti Újság, 1942. június 9.), ezt azonban bőven summázza az alcím: „Ha látszatra kevesebben is mozogtak a sátrak körül, a könyvekre fordított öszszeg meghaladja a tavalyit.” Az Ellenzék és a Vitézi Szék Zrínyi Csoportja könyvsátrainak vezetőit kikérdezve pedig ezt írja: „...a könyv iránti érdeklődés az idén sokkal lanyhább volt, mint tavaly, aminek az oka, hogy mélyebben benne vagyunk a háborúban, mint akkor, s ezzel együtt a megélhetés is sokkal nehezebb.”
A névtelen cikkírótól tudjuk meg – ő pedig Móricz Erzsikétől, az író lányától –, hogy „Móricz Zsigmondot ... hirtelen súlyos megbetegedés érte, s ezért nem is jöhetett le a kolozsvári könyvnapokra. Orvosai véleménye szerint azonban már a jövő hét elejére annyira jobban lesz, hogy leutazhatik Erdélybe. Kolozsvárott, ahol a múlt évben olyan jól érezte magát, egy hónapot szándékszik tölteni.”
Móricz Zsigmond azonban hiába szőtt terveket erre az 1942-es nyárra. Hiába írta Molter Károlynak nem sokkal korábban, május 25-én: „...a könyvnapokra leszaladok Erdélybe. Úgy akarom csinálni, hogy első nap Nagyvárad, a második Kolozsvár, a harmadik Marosvásárhely. Remélem, van repülő. Másképp nagyon nehéz, sőt lehetetlen, ha csak autót nem tudnak adni...” Majd így folytatja: „...nekem nem a könyvnap a fontos, az csak ürügy. Az egész hónapot ott akarom tölteni Erdélyben, olyan útvonalon, amelyet még nem jártam. Vásárhely nagyon szerepel álmaimban.” Egy következő, június 1-én kelt levélben pedig: „...ha el tudok jutni hozzátok Nagyváradról szerdán – hétfőn Váradon leszek – , akkor szívesen olvasok fel egy vidámító novellát, esetleg énekelek s táncolok...” (Mindkét levelet Marosi Ildikó közölte.)
Kovács György egy későbbi – 1943-as, de 1979-ben kiegészített – visszaemlékezésében abból az időből Balogh Edgárral való levelezését említi: „Több hónapos kihagyással levelez ismét Balogh Edgárral – írja – arról, hogy 1942-ben ismét Erdélybe jön, könyvnapra. Ez a terve már nem valósulhatott meg. Bizonyára élete utolsó óráiban is ott égett lelkében az izgalom, amit neki Erdély okozott, a titok, amelynek olyan csudálatos megérzéssel próbálta felfeszíteni kapuit. Amit végleg, örökre elzárt előle a Halál.” (Móricz Zsigmond utolsó levelei Erdélybe. In: Móricz Zsigmond közöttünk. Válogatta, az előszót és a jegyzeteket írta Kántor Lajos. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979. 184.)
