1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Nem tüdejéből fogy el levegőm.
Papíron húz pár könnyes csigasávot.
Munkájának a haszna túl kevés
Csalódottságát rajtam kéri számon
Mióta felvette és cipeli
Értelmét hullatja a hátitáska
Frusztrálja haszontalan feladat
Eljutni mindennap az iskolába.

(A strófa végén már megbillenek
Frusztrál az értelmetlen hátitáska
Nem tüdejéből fogy a levegőm
Nincs időm parkolni a csigasávban.)

Letegye, felvegye az életét?
Elrejtőzne hűvös iróniába.
Talán kifogja még a becsület–
háló és nem ragad a csigasávba.
Viszi a papírmasé-falakat
Magával mindennap az iskolába
Ölelni vágyna. Úgy. De nem szabad.
Mellkasát szorítja a hátitáska.

(Felkelő nappal, holddal homlokán
indul ralizni síkos csigasávba.
Tüdejéből nem levegőm fogy el.
Szorítja mellkasát a hátitáska.)

És így tovább így éli át az élet
illúzióját a csigasoron.
Rácsóvázni, ha nem látná magától
elcsórtam egy órát az éjszakától
és ezt az egy órát neki adom.
Őrizze meg vésztartaléknak,
amikor támad majd a hóbanévad,
a lelkét mentse meg.
Mert ami mondhatatlan – érthetetlen.
Gyermek vádja jogos és sérthetetlen.
Tüdejéből levegőm nem fogy el.

(Jóindulat mandulagőzösével
vontatott vagonban fénylik az otthon.
Tüdejéből levegőm nem fogy el.
Vigyáznom kell, hogy el ne fogyjon.)