szétfejteget az entitás
alternatív, mint rigó
csempekályhás virilitás
fűteni fűt – ajj de jó
szepeg szerelmem orv ebédben
szitáló szövetem szálán
kissé fals és nyegle skálán
míg fogát piszkálja az érzék
menet mentén karölténkép
borra bőr és porra pőre
egy fél cickány reggelt forral
ma már üvölt csendem őre
dísz-habot vet: lánggal-lobbal
félrevert harangok melle
akárki is akármit mond
ki-ki arra, ki-ki pörre
viszi trágy- és társaságom
elektrikül belezúg
semmittevő rándítással
erre buda, arra nyúl
gumibotos köröm-kosszal
ihvájszniht, hogy meddig így
cementlapú a képzelet
hétköznapnyi köz közöttünk
de attól még jó lehet
gusztustalan fül-morajlás
színtelen egy perge-nyom
valószínű képtorzítás
ne vedd zokon ezen fokon
felémbökked az alléban
pisáló részeg alak
mellézuhannak a szeszbe
töröttszárnyú agarak
miért kell mindig bele ő-zzön
szétrugdalja csendemet
fröcsögnék, mint kávéfőző
szétzúzva minden percedet
eltörve minden ujjamat
hogy bár egy kicsit
bár ma este
akárhogyis, még maradj
elteszem ezt jövő télre
maradjon még valami
akárhogyis, ezt beszoptam
– vécétartályból űrt loptam –
jó neked ezt hallani
kihúzzuk még ezt a telet
illetve, hogy a gyufát
sebbefőtten áll a végem
én is állok, nézem-nézem
rajtam celofán-csuhát
rángatnak-tépnek a népek
aszt érszik, hogy semmit érsznek
– eres alá a kaszát –
pattogjon cserzett műbőre
szóról szőrre, szőrről főleg
hogy adjam hát ezt tovább
ez is egy kis testamentum
súlyát lágyan durrbele
megszűnik itt minden tempus
sárgaréz-bőrű a krampusz
talán isten áll vele
talán isten őmaga
ha innen nézem monaliza
pilátusi mosolya
ha onnan nézem sötétben is
világító farpofa
fejtsd meg kérlek a fejemet
vagy ha végleg kiürült
állítsd el a vér-érzésem
mert örményül és csehül
érzem magam, loccs a hó
eláztattam az életem
sárga-kódos riadó
kiöntött a sztüxöm bennem
lapátolók integetnek
mentem, ami iható
minden gondolatom szeszben
csont-marásig oldható
túl lágy elméd effélékhez
pénzt csúsztatok a révésznek
vízbelök a trillaszó
bordalokra bordásfalak
leöklendett, valamint
lehet, hogy most színtévesztek
a veszettek mind elvesztek
hűsít olcsó perga-mint
lereszeltem hiányodat
könnybe fordul két szemem
hogy ez épp lovagi-torma
épp csak azért könnyezem
erényövként szorul rám a
másnapos ráma margarin
aki bírja, húzza magára
tollpuha lánctalpaim
karba tett kézzel ásít
dögevő és dagadó
felszárad, majd rámtelepszik
féknyomban kapirgáló merci
mint önkéntes sirató
talán hogyha ezerré lesz
ezredszer is belerévedsz
ízekre szedj, drága kórtárs
látomásom, hálomásom
eléggé dramédiás
megváltott az ég testnedve
mind nyúlkál a szüntelenke
s nekem már nem marad más
hogy nem szabad
hogy siratnom
szembeloccs, mint tintapatron
akarnék vagy akarnok
valaki, valami keze
lelkembe parafadug
