1. Hamar a madarat! (El kell venni tőlük!)
Egy nagyon érdekes tudományos dolgozatot olvastam a moldvai Baia (régi magyar nevén Moldvabánya) város történetéről. Nagy történelem volt az, ám később a város és neve elsüllyedt a semmihez közelálló jelentéktelenségben. Ami a XV. század legnevezetesebb itteni eseményét illeti, nem tartalmazza ugyan annak a csatának azt a leírását, ami egy Iorga-idézet által lőn korunkban helyettesítve, holott a csata maga érdekesebb volt, mint a strapa-történészek meséi, egyvalamire mégis felkaptam a fejem: a történész Baia körül felsorol egy csokor magyar földrajzi nevet, köztük a RÁRÓt is. Ránczos Vilmos azonban nem teszi hozzá, hogy ez helység, terepalakulat? avagy víz neve?
Ezt nehezményeznem kell, mert ugyanő máskor egy ismerősömnek tett szíves szóbeli közlésében kifejtette, hogy én szenvedélyes füllentőként egy ízben a kolozsvári Mozart cukrászdában előadást tartottam arról, hogy és mint főmérnökösködöm a cernavodai atomerőműben. Amihez ennyít tehetek hozzá: az említett cukrászdában az életben nem voltam, az atomenergiához mindössze annyi közöm van, hogy a szomorú csernobili esemény után kis idővel a szemem fehérje előbb mély bordó, utána meg szurokfekete színt öltött néhány héten át.
Ám ne terheljük tovább felesleges kitérőkkel a Keleti Kárpátok titkait. Miért is érdekes ez a Ráró? Ha az ember Vatra Dorna irányából átkel a hágókon és Bukovina tájai felé tekint, a hegyvidék sötéten torlódó hullámai fölött egy sziporkázóan fehér, óriási madarat lát a táj fölött, olyan, mint egy mozdulatlan, a világűrből idecsöppent tánczos. Rarău a neve, 1600 valahány méter magas, több száz méterrel a környező hegyek fölé emelkedik, és ezért később olvad el rajta a hó; innént vakító, fehér ragyogása ilyenkor tavasszal. (Biztosan ősszel is.)
Román szótáramban (Akadémiai, Petroviciu–Kelemen) rarău közszó nem fordul elő, csak a rar (ritka, gyér) és származékai. Régebbi magyar szótáraim szerint Halászsólyom (falco haliaetos)… Létezik egy-két Ráró, Ráros helynév, s ilyen mintaszövegek: szeme úgy jár, mint a rárómadárnak; süvegeken rárok, kerecsenek, sasok (azaz e madarak tollai), Rárószárnyon járó hamar lovak…, s állítólag hangutánzó eredetű. Ráró mint családnév 1720-ból adatolva. Új, 1976-os „Törtet” szótáram szerint 12. századi átvétel az ukránból vagy a szlovákból (raroh és rarog).
Azonban, amíg képtelen vagyok megjegyezni, hogy melyik pre-árja-szupremációs katedrakeselyű kettőszázvalahány éve pontosan melyik német városkában jelentette meg dolgozatait, sőt amíg az unokáim nevét is rendszeresen összetévesztem, fél évszázad mélyről is pontosan emlékszem olyan olvasmányaimra, amelyektől egyetemi mestereim mindig tiltottak. Most is szemem előtt lebeg egy egyiptomi hieroglifa; két szögletes fejű lefele szegett csőrű csúnya madarat ábrázol (az Ermann Grapowban), és oda van írva, hogy RARAU, azaz: „fehér sólyom”.
Most csupán az a kérdés, hogy azoknak az éhenkórász egyiptomiaknak hogyan esett módjuk a szlovákból kölcsönözni? A madarat biztosan ismerték, de az istennek sem tudtak neki nevet adni. Igen ám, de kereskedőik mindenfelé szerteszét hajóztak, és igen: Boszporusz, Fekete-tenger, Duna, és tovább, és fel a Vágdunán, átkelve a Zoboralján, a Tribecs hegység után végre felfedezték a Madaraš hegységet, és ott érdeklődni kezdtek: van nekünk egy madarunk, ilyen, de nem tudjuk a nevét. Uzsedárom uzsedom, felelték a helybeliek és elárulták nekik: ennek a hófehér ragadozó madárnak a neve raroch, de nektek megengedjük, hogy hívjátok ráráunak!
Nos így történt. Meg kell még jegyeznem az ilyen hajdankori utazásokkal kapcsolatban, hogy Kőrösi Csoma Sándornak Göttingában a kedvenc olvasmánya Az ifjú Anacharzisz utazásai című könyv volt, s az ilyen utazásokról szólt. Ajánlom a Kőrösi Csoma Társaságok figyelmébe: adják már ki rengeteg jegyzettel, magyarázattal, a függelékben közölve Dáné Tibor A Fáraó írnoka című regényét, amely szintén „Dunára fel” hajós nyaralásról szól.
2. KRK?
Olvasom kedvenc nyelvápoló nyelvészemnél, hogy a Krák szó valamelyik szláv nyelvben többszörös útkereszteződést jelent, ahol legalább négy-öt út keresztezi egymást… Lehet, morogtam erre, de már jelentésbővülés folytán, ugyanis: például Krakkó a régi lengyel főváros neve egy Krák nevű mondabeli szörny, amolyan sárkányféle emlékét őrzi, és Horvátországban is egy furcsa, pók alakú sziget neve Krk (a régi Dalmáciában Vegliának hívták). Északi, germán népek, norvégok, ófrízek s rokonaik meséiben szerepel egy Krack nevű szörnyeteg, egy őrjítően nagy óriáspolip, amely hoszszú karjaival a hajókat képes lerántani a mélybe. A crack a mai angolszászban repedést, kirepedést, kipukkanást, kitörést jelent (például lázadás kitörését is), de ha jól utánakeresünk, sok nyelvben fellelhetni. Például a román caracatiţa (polip), tintahal egészen biztosan ebből ered s – lám-lám –, „a görögben tisztázatlan etimológiájú”, s annyi más nyelvnek átadott krok-odilosz szó is ezt tartalmazza.
Úgy gondolná az ember, hogy ha akár sárkányfészket, akár közlekedési gócpontot jelentene, nálunk sokkal gyakrabban előfordulhatna mint helynév. Azonban mégis nagyon ritka. Az Enyed-környéki (Boros) Krakkón kívül még csak egy jelentéktelen Krakkóról tudtam, a Felvidéken. Egyikük sem gócpont, vagy regehagyományú hely. Annál jobban meglepődtem, amikor annak idején a békási vízierőmű gyűjtőtavának felduzzasztás után, a Rárótól délre, a moldvai Beszterce folyó túlpartján jártam riport-téma után, találtam egy Krakkó nevű patakot s egy Feketekrakkó nevű falut, (Crăcăoan Negru), a szomszédjában Almás, és Kövesd nevű falvakkal, sárkány és gócpont nélkül, de Piatra Neamţ, azaz Karácsonykő mellett. „Kerecsenkő?”
Azért jutott ez éppen most eszembe, mert Torda határában létezik egy Krákos nevű dűlő, nincs nála istenhátamögöttibb telep. Mi lehet e név s a Krakkó itteni előfordulásának magyarázata?
Egészen véletlenül tudom, hogy bolgár nyelven a krák szó két nagyon is különböző dolognak a neve: láb és rókagomba…
Akármennyire különböznek, a szemlélet számára van rokonság bennük! A rókagomba olyan, mint egy felfele fordított, talpával égre néző kis láb; réce, vagy bíbicláb. És felülről nézve hasonlít Veglia szigetének körvonalaira is. Íme: a krák-szörny lehet egy olyan lény, amely csupa láb, vagyis tömegét zömében lábak alkotják! És most már emlékszem, a piacon egyszer egy cigányasszony a rókagombát karókagomba névvel illette!
Így megy össze a világ dicsősége: ahogy a szörnyű nagy dinoszauruszból kedves kis liba lesz – és a hatalmas, váteszi színművészből automatizált pojáca!
