1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Jaj, szegény, jaj, szegény alkoholisták,
hogy nem szól senki hozzájuk egy jó szót!
De főleg, főleg reggel, amikor dülöngélve mennek
a falak mellett
és néha térdre esnek és olyanok, mint egy ügyetlen
diák betűi.

Csak az Úristen, az Ő nagy jóságában,
csak Ő kerít az útjukba egy kocsmát,
mert Neki könnyű, mint a gyereknek,
aki gyufásdobozt tologat az ujjával. És
épp hogy elérik az utca végét, a sarok mögül,
ahol addig nem volt semmi, hopp, mint egy nyúl,
elébük ugrik a kocsma és megtorpan.
Akkor gyermeki fény gyúl szemükben
és rettenetesen izzadnak a nagy boldogságtól.

És délig a város csupa bíbor.
Délig háromszor jön el az ősz,
háromszor jön el a tavasz,
háromszor mennek, jönnek a madarak a meleg országokból.
Ők pedig beszélnek és beszélnek, az életről. Az életről,
úgy általában, még a fiatal alkoholisták is
kedves felelősséggel értekeznek.
És még ha dadognak és el-elakadnak is,
nem azért van, mert szörnyen magvas dolgokat fejtegetnek,
hanem, a fiatalságból merítve ihletet,
sikerül nekik valóban megható dolgokat mondani.

De az Úristen, az Ő nagy jóságában, nem áll meg itt!
Hamar lyukat fúr ujjával a Mennyország falába
és felkéri az alkoholistákat: figyeljenek.
(Ó, ki látott már ennyi boldogságot egyetlen ember vállán!)
És ha remegésük miatt nem is látnak többet
egy foltnyi fűnél,
mégis, rendkívüli dolog  ez.
Amíg az egyik feláll és mindent elront. És azt mondja:
„Hamarosan, hamarosan eljön az este,
akkor majd pihenünk és nagy béke száll reánk!”
Akkor egymás után felállnak az asztaloktól,
zsebkendővel törölgetik nedves ajkaikat,
és nagyon, nagyon szégyellik magukat.

SZÁNTAI JÁNOS fordítása