"Van fogalmad arról, hogy népszerűség?"
Kereső  »
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 12. (578.) SZÁM — JÚNIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Szálinger Balázs
Marlon Brando
Varga Melinda
Az irodalom varázsköntöse - Beszélgetés Hodossy Gyula felvidéki költővel és irodalomszervezővel
Dávid Gyula
Kolozsvári magyar könyvnapok a háború után, a politika árnyékában
Fried István
Ruha teszi az arcot? Netán arc tenné a ruhát?
Páll Lajos
Két úr között...
Hetven után
Sigmond István
Molekulák 6. - A legnagyobb csoda
ION MUREŞAN
Az alkoholisták verse
Pohár
M. SZABÓ ISTVÁN
Inkúbár Donóresz hitvány meséje
Szalma Réka
Félszáraz, tőled
Szőcs István
Erdély egyik története
POTOZKY LÁSZLÓ
A legutolsó ajándék
Szakács István Péter
„Lámpával, égő szívemmel, bolyongjak…”
Simoncsics Péter
A Kalevala a magyar kultúrában
Karácsonyi Zsolt
Caligula, a gyermek
Terényi Ede
ZENE ÉS HIT - PROSPERO szigetén
Júliusi évfordulók
 
ION MUREŞAN
Az alkoholisták verse
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 12. (578.) SZÁM — JÚNIUS 25.

Jaj, szegény, jaj, szegény alkoholisták,
hogy nem szól senki hozzájuk egy jó szót!
De főleg, főleg reggel, amikor dülöngélve mennek
a falak mellett
és néha térdre esnek és olyanok, mint egy ügyetlen
diák betűi.

Csak az Úristen, az Ő nagy jóságában,
csak Ő kerít az útjukba egy kocsmát,
mert Neki könnyű, mint a gyereknek,
aki gyufásdobozt tologat az ujjával. És
épp hogy elérik az utca végét, a sarok mögül,
ahol addig nem volt semmi, hopp, mint egy nyúl,
elébük ugrik a kocsma és megtorpan.
Akkor gyermeki fény gyúl szemükben
és rettenetesen izzadnak a nagy boldogságtól.

És délig a város csupa bíbor.
Délig háromszor jön el az ősz,
háromszor jön el a tavasz,
háromszor mennek, jönnek a madarak a meleg országokból.
Ők pedig beszélnek és beszélnek, az életről. Az életről,
úgy általában, még a fiatal alkoholisták is
kedves felelősséggel értekeznek.
És még ha dadognak és el-elakadnak is,
nem azért van, mert szörnyen magvas dolgokat fejtegetnek,
hanem, a fiatalságból merítve ihletet,
sikerül nekik valóban megható dolgokat mondani.

De az Úristen, az Ő nagy jóságában, nem áll meg itt!
Hamar lyukat fúr ujjával a Mennyország falába
és felkéri az alkoholistákat: figyeljenek.
(Ó, ki látott már ennyi boldogságot egyetlen ember vállán!)
És ha remegésük miatt nem is látnak többet
egy foltnyi fűnél,
mégis, rendkívüli dolog  ez.
Amíg az egyik feláll és mindent elront. És azt mondja:
„Hamarosan, hamarosan eljön az este,
akkor majd pihenünk és nagy béke száll reánk!”
Akkor egymás után felállnak az asztaloktól,
zsebkendővel törölgetik nedves ajkaikat,
és nagyon, nagyon szégyellik magukat.

SZÁNTAI JÁNOS fordítása




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében