1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

                Nemonak

A sarokban álltál. Rángatott a láz
míg pár gyermek színésznek öltözött
a kolozsvári szürke studház
nagy, kérges ujjai között.

Érezted, nagy vagyok, láttad, hódolok,
igyunk, mondtad, egy sört a Pubba;
Riadtan figyeltem ahogy démonok
vegyültek el a társaságba:

Mindegyikre pulovert kötöttünk:
Meseszálaidból telt elég, mig
a felszabaduló bolyhos szöszöktől
fulladásig telt a kocsmalég

Izzó szemeink nyomán végül
hajnallani kezdett a távol:
Kacagtál, ittunk, majd tovább
meséltél a Golaniáról.