1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

holnaptól

elpattannak a megfáradt erek
holnaptól úgyis hazugság leszek

csak jusson ágy és olcsó híg leves
testet ostromló nő – nem túl heves –

hajnalban itt nem jár a villamos
mégis azt lesem: négyes vagy hatos

magány és üresség – mást nem hagyott –
utcalámpa oltja ki a napot

megyünk valami titkos terv szerint
miként sok bolygó a kozmoszban kering

Isten kihűlt szavak közt ténfereg
kezét szorongatom – még meleg…


ki érti
csalatva élünk egy nagy csalásban
magunk vagyunk a bűvészkalap
ripacskodunk egy komédiában
s lopunk a tapsból mit más arat

magyarnak látszunk egy maszkabálban
tarkónkra festve a célkereszt
cédává züllünk egy rongy hazában
– ugyan mondjátok: ki érti ezt…


megint

ma megint elloptad
az álmomat Nausikaa
titokban a teraszra osontam hát
ahol buja leanderekkel
szeretkeztek a hideg kőoszlopok
az éjszaka csöndjével
hűtöttem sóvár testemet
most éreztem először
hogy féltékeny vagyok
hogy kezedben talán
valaki más keze
hogy arcodhoz más arc simul
hogy álmodat más férfi őrzi…
így talált rám
– hideglelősen vacogva –
gyulladásos-vörös szemével
a józanító reggel

prognózis

a prognózis keddre ígérte az álmokat
s hogy lesz ki a kocsmapultnál
                                majd meglátogat
de a kocsmák bezártak mind
                               s ez bizony furcsa
– fukar életemhez senkinek sincs kulcsa

tűz-piros locsolóautók képét őrzöm
nem hagyom egy emléknek
                           se hogy megelőzzön
holnap fel sem tűnik tán senkinek
                                       hogy késtem
– gyászjelentés leszek egy bátortalan
                                               kézben