Csokoládégolyók

Pajkos kis manó voltam.
Akaratos törpe diktátor.
Hitlerről mit sem halottam,
csokoládégolyókról álmodoztam.
A fegyver vas fegyelme, súlya
égető melege elkerült...
-mint most egy forró tangó íze-
s mégis hatalmi harcot vívtam.
Mikor megloptalak, és megkaptam anyám
a visszajárót és a csokoládégolyókat,
a Mosolyországot eltiportam.
Most, csak szeretném, hogy a
vas helyett a csokoládét szenvedjük el!
Nem volna háború se itt se máshol,
megjátszott boldogságözön a bárhol,
kierőszakolt kompromisszum kényszer
tetszelgő hatalmi ékszer,
csak sejtjeink kozmikus bulija volna!
és az idő fémfoga, csokoládé kútba fúlna.



Töredék Portré

Arcodra hegyeket gyűrnek az évek,
nekem ismerős ez a táj.
Hangodra ébred a lélek,
elmúlt minden ami fájt.
Árnyékban surran a lépted,
cinkos magányban ébredsz,
most hazugság a muszáj.

A szemek lopva regélnek
nekem ismerős ez a táj.



Törpeálmok

Tollú takaróban törpe álmok,
Pihemagányban fekszünk
Te kifele fordult testtel
Én félénk óvatos lessel...
Hol maradt a lelkünk?
Elköszöntek a nagy vagányok,
Akik voltunk többé nem leszünk.

Mondd a lámpánk lesz a látnok
Aki megmondja kikké leszünk?
Már elidegenedett testtel,
Lesz esély hogy együtt nevessünk
Úgy mint azelőtt?!


Mondd, hogy igen újra nevetünk.
Újra forrni fog köztünk a levegő,
Újra mi leszünk a nagy vagányok,
Bohém alakok, pajkos barátok.
Úgy mint azelőtt.

Mert nem akarom belélegezni a csendet
Ne legyünk üresen szuszogók
Emlékezz!
Volt idő, amikor együtt álmodtunk
És nem a takarónk...