A Kisvárdán megrendezett Magyar Színházak Fesztiválja előadásait szokás szerint a különböző társulatok éves repertoárjából válogatták, az idei fesztiválra Romániából Ungvári Zrinyi Ildikó docens, felvidékről Hizsnyan Géza kritikus, délvidékről pedig Vicsek Károly rendező válogatta. A produkciókat méltató zsűri tagjai Proics Lilla színikritikus, Bicskei István színész, Nagy Viktor rendező, Nánay István színikritikus és Tasnádi Csaba rendező voltak. A fesztivál anyagi részének megszorításai sajnos nem tették lehetővé az egyetemi hallgatók bemutatkozását, ahogyan a korábbi években történt. A kritikus céh különböző tagjai által vezetett szakmai beszélgetések pedig a barátságos őszinteség jegyében próbáltak telni. Néhol ugyan több volt a vállon-veregetés mint a szakmai méltatás, az előadások szüneteiben azonban és este kisebb asztaltársaságoknál burkolatlanul véleményeztek és vitatkoztak a résztvevők.
Három Shakespeare-darab került terítékre a fesztiválon, első nap rögtön kettő: a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház A velencei kalmár valamint a Temesvári Csiky Gergely Színház: Ahogy tetszik című előadása. A Bocsárdi László rendezte szentgyörgyi előadás bonyolult térhasználatával és az emberi érzések és jellemvonások boncolgatásával, az igazság és igazságosztás kérdését körbejárva a fesztivál legjobb előadásának járó címet vívta ki magának. A Shylockot alakító Szakács László pedig a legjobb férfi főszereplő díjával térhetett haza. Bár Mátray László játékát nem jutalmazta a zsűri, erős jelenléte, árnyalt játéka Szakács László és a társulat majd’ mindegyik tagja mellett tovább emelte az előadás színvonalát. A temesvári előadás a megnyitó csúszása miatt későig tolódott, a díszletet is sok változtatás érte az új játéktérben, így az előadás nem talált nézőire. Koltai M. Gábor rendező érzékeny történet- és színészkezelése valahol elakadt színpad és nézőtér között. A fárasztó kezdőnap két Shakespeare-jét követte később az Újvidéki Színház Szentivánéji álom című táncelőadása. Puskás Zoltán rendező show-elemekkel tarkított tangós-szteppes-kontakttáncos előadást hozott létre egyetlen szó elhangzása nélkül. Hogy számon kérhető-e az előadáson a történet, mennyire kiolvashatóak a viszonyok, kérdéses. Az azonban nem, hogy a társulat mindegyik tagja kemény munkával járult hozzá az előadáshoz, hiszen három világhírű táncos-koreográfus működött közre az előadás létrehozásában. A társulat másik előadása, Bulgakov A Mester és Margaritája nyomán (László Sándor rendezése) sokkal pontosabban végiggondoltnak, megalkotottnak látszott. A forgó nézőteres több helyszínen pörgö történet ugyan veszített komolyságából, súlyából, de egy mesés és élvezhető produkció született.
Csehovból is duplázhatott a közönség, szintén egy nap leforgása alatt. Előbb a Komáromi Jókai Színház Cseresznyéskert előadása majd a Platonov a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának előadásában. A Cseresznyéskert a színház repertoárjában egy több évet átfogó Csehov-ciklusban foglal helyet. Az idei előadás a tavaly Kisvárdán látott Három nővér előadás játékstílusára emlékeztetett. Klasszikus, többnyire szépen kidolgozott, nóvumoktól mentes színrevitelt láthattunk Martin Huba rendezésében. A marosvásárhelyi előadás már cseppet sem ilyen egyszerűen dekódolható. Harsányi Zsolt rendező egy zöld fal elé komponálta szereplőit, akik valahol a ma és tegnap között ragadtak. Ugyanúgy szólnak ma hozzánk, rólunk, mint a múltról. A szereplők erősen kötött stílusban játszanak, mely néhol a hitelesség kárára megy. Ennek ellenére a pontosan végiggondolt előadás a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma díjával, László Csaba pedig a sepsiszentgyörgyi Szakács László mellett a legjobb alakítás díjával térhetett haza.
A Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház A hazug című előadása több Goldoni mű felhasználásával készült. Barabás Olga rendező az olasz városkák hangulatát idéző zsúfolt és hangos világot kicsit visszafogta, mintegy tüllfüggönyön keresztül mutatja be a nézőknek, aki örömét lelheti a rendezői és színészi pontosságban, precízen komponált mozgásvilágában és ráláthat erre a csodavilágra. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata szintén Goldonival érkezett Kisvárdára. A Chioggiai csetepaté című előadás ugyan nem volt a versenyprogram része, de a várszínház közönsége jókedvvel fogadta a könnyed, nevettető és átláthatóan szerveződő történetet. Az olasz halászfalu összekuszálódott mindennapjait, a bonyolult szerelmi- és érdekszálak hálóját látványos hajbakapások és szitkozódások kísérik, míg le nem tisztul minden és teljes a happy end. Azazhogy az lenne, ha Keresztes Attila rendező nem itatná át a boldog kibékülés pillanatait vérrel és nem ellenpontozná a történet rózsaszín befejezését.
Bár a klasszikusok uralták a mezőnyt, kortárs alkotásokkal is találkozhatott a közönség: a csíkszeredai társulat Tasnádi István Finitójával bűvölte el a nézőket és a szakmát egyaránt. Victor Ioan Frunză rendezésében Tasnádi minden nyelvi poénja gesztusokkal van alátámasztva, így szinte megduplázódik a poén. Az előadásban megrajzolódó világ kísértetiesen hasonlít a mienkre. Utánoz, sarkít és kifiguráz mindent és egy groteszk történetben elénk tárva valójában rólunk beszél: hogy mi minden megvehető, eladható, áthazudható és letagadható, milyen könnyen eshet darabjaira világunk. Adriana Grand karton-díszlete, a színpadra állított rozoga autó és garázs szintén erről a világról beszél. A médiával átitatott mindennapokon, a tévé világát majmoló nevetséges közembereken nevetve a néző önmagán nevet, ha ezt észreveszi, még inkább. Az előadást közönségdíjával jutalmazták.
A Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Egressy Zoltán Portugálját hozta el a kisvárdai megmérettetésre. Zakariás Zalán rendező „földszagúra” gyúrta Egressy történetét, egy jól körülhatárolható falusi közösség világát állította színre. A kocsmában, mellette, körülötte történő eseményeket ennek a ma is létező világnak és mentalitásnak, a bemutatását szolgálták. Az előadásban szereplő Barabás Árpádot közönségdíjjal jutalmazták. A rendező másik előadása, a Nagyváradi Szigligeti Társulat Hat szereplő szerzőt keres című előadása tökéletesen illett a társulatot jellemző útkeresés történetéhez, de a háttértörténeten kívül is tartalmas, elgondolkodtató előadás született. Az előadást a társulat színvonalát tekintve jelentős előrelépésként értékelte a szakma.
A Marosvásárhelyi Akadémiai Műhely szintén kortárssal érkezett Kisvárdára. Vaszilij Szigarjev Guppi című drámáját Harsányi Zsolt állította színpadra. A klasszikus szerelmi háromszög története kissé kifordul önmagából és egy nagyon furcsa, groteszk és megfoghatatlan végkifejletet eredményez. Annak ellenére, hogy a történetbonyolítás és a szereplők viszonyrendszereinek tisztázása hagy kívánnivalót maga után, az előadás első fele felejthetetlen pillanatokat nyújtott a közönségnek. A precízen kidolgozott, lépésről lépésre, pillantásról pillantásra átgondolt párbeszédek gyönyörűen játszanak a tempóval és érzékletesen ugrálnak a poén-skálán. Egyetlen gesztus, mondat sem sok. De nem is kevés. Minden pont ott van, ahol lennie kell, akárcsak Berekméri Katalin tiszta játéka.
A Kézdivásárhelyi Városi Színház versenyen kívül képviselte magát a színházi találkozón. Az udvarhelyi társulathoz hasonlóan Egressy egyik darabjával érkeztek. A Csáki Csilla rendezte Sóska, sültkrumpli avagy A meccs című előadás egy torz térbe helyezi a három szereplőt, a három focimeccseken bíráskodó férfit. A karakterek nem túl elmélyítettek és sokrétűek, sokszor a felszínen mozog a színészek játéka, a történet azonban viszi tovább a nézőket a mindhármójuk teljes becsődölésében tornyosuló végkifejlet felé.
A Szabadkai Népszínház egyesek által infernálisnak titulált Eastwicki boszorkányok című előadása Hernyák György rendezésében megosztotta a közönséget: volt, akit teljesen kívül rekesztett az előadás túlfokozott, a néző „képébe mászó” stílusa, mások meg a nevetéstől fuldokolva tudtak haladni a három szingli nő és az ördög négyes násztáncának ritmusával, annak ellenére, hogy sokan kifogásolták a filmbetéteket és a történet menetének kiszámíthatóságát. Abban azonban a többség egyetértett, hogy a sátáni férfialak erőteljes és joggal igézi meg a mindennapi szingli életüket élő emancipált nőket.
A Szabadkai Népszínház két színésze versenyprogramon kívül Bernard Slade nyomán (Egy)mással címmel egy tipikus férfi-nő kapcsolat duettjét mutatták be. Mezei Zoltán rendezésében azonban a karakterek nem hatoltak mélyre, az előadást a szövegpoénok éltették, a történet igazi mélységei azonban rejtve maradtak.
A Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház két formabontó előadással érkezett a fesztiválra. Olivera Đorđević szerzői produktumának keretén belül rendhagyó magyarórát tartottak a nézőknek. A Magyar kezdőknek című előadásban a hatszorosan visszájára fordított nyelvoktatási klisék, a végletekig túlzott szójátékok, betűjátékok mögött egy szabadkai magyar kisebbségi sors húzódik meg, amely sajnos csak ritkán sejlik elő a követhetetlen poénrengetegből. Az irónia és önirónia tömkelege fele billen erőteljesen az előadás, a mélyebb jeleneteknek kevesebb színészi játék és nézői figyelem jut, ugyanakkor könnyedén végignevethető a produkció. A társulat másik előadása, A kisinyovi rózsa a költészet színháza megnevezést viseli. Tolnai Ottó költeményéből kiindulva, annak motívumait felhasználva a színészek tovább bontják az emlékfoszlányokat, történettöredékeket. Az előadás képei és a folyamatosan hangzó szöveg a nézőnek további lehetőségeket ad a költemény tovább bontására, az előadás végére pedig ha teljes egészében nem is – hisz ez költeményről lévén szó valószínűleg lehetetlen – de a nézők magukévá tehetik a szöveget, beleszőve saját személyüket és emlékeiket. Az előadás – a marosvásárhelyi Platonov mellett – a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma díját vihette haza.
Az Újvidéki Tanya-színház Tóth Ede A falu rossza című népszínművével érkezett a fesztiválra. A darabnak egy meglepően sajátos változatát mutatták be, a zenés-táncos előadás groteszk, ironizáló stílusban mutatja be a vidéki történetet. Az előadás Kisvárda városának díjjával távozhatott. Érdekes színfoltja volt a fesztiválnak a Sepsiszentgyörgyi M Stúdió Behajtó című táncelőadása, a háromszereplős, sejtelmes történet magával ragadta a késői órában jelenlévő nézőket.
A gyerekekre is gondoltak a szervezők és a válogatók. A temesvári társulat két környezetvédő manót elevenített meg a színpadon a Zián és Kopik című előadásban. A Palocsay Kisó Kata által rendezett nonverbális bábelőadás nyelv- és korhatár nélkül szól a közönséghez, szórakoztat, nevettet, tanít is. A kisvárdai gyerekek kitörő lelkesedéssel fogadták a négykezes, négyszínészes mozgásból életre keltett manókat, előadás után a játéktérbe vonulva ünnepelték az előadást. A fesztivál zárónapján a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Pinokkió történetével kedveskedett a gyerekeknek.
A versenyen kívüli előadások mellett könyvbemutató és különböző koncertek várták az érdeklődőket. A fesztivál első három napjával párhuzamosan zajló rockmaraton nem igazán illett a színházi programok mellé, szerencsére kellőképpen háttérbe is szorult. Bakos Árpád és zenekara koncertjét azonban már sokkal nagyobb érdeklődés övezte. Hasonlóképpen Cári Tibor zeneszerző A Színház Zenéje című koncertjét, ahol előadásokhoz írt zenék hangoztak el és olyan színházi szellemiségben született dalok, melyek még keresik előadásukat. A hivatalos programban szereplő koncertek mellett a különböző társulatok fiataljai esténként a zongora mellett vagy épp az udvaron a szemetesvödörön ütve a ritmust hangulatos mini-koncerteket produkáltak, amelyekbe mindenki kedve szerint csatlakozhatott. Fábry Sándor lassan hagyományossá váló kisvárdai műsora sem maradt el.
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet szervezésében színházi témájú kiadványokból nyílt kiállítás melyet könyvbemutató is követett. Régiók szerint lebontva a fesztivál teljes ideje alatt csüngtek a szakmai klub termének tükrei előtt a kiadványok, bárki szabadon belelapozhatott.
A záróelőadást, a budapesti Orlai Produkciós Iroda Esőember című előadását megelőzően adták át a fesztivál díjait. Az ünnepség keretén belül Tasnádi Csaba összegezte a fesztivált, kiemelve a nehéz körülmények közt is keményen dolgozó szervezők és szakmabeliek munkáját. Minden nehézség ellenére valószínűleg jövőre is lesz kisvárdai fesztivál.
