"A hajnal nyúlik, így tűnik öröknek"
Kereső  »
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 14. (580.) SZÁM — JÚLIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Mielőtt a farkasok
Kántor Lajos
Két Akadémia közt
Jancsó Miklós
Az irodafőnök halála
Oláh András
Versei
Szőcs István
Csellengő múltunk (Befejező rész)
Gömöri György
Gábor Áron centenáriumára
Sigmond István
Molekulák 8. - Tündöklő arccal
Cseke Róbert
Versei
FISCHER BOTOND
Karcsika
RITTER GYÖRGY
A szín
VEYLER ANNA
Versei
NYERGES GÁBOR ÁDÁM
Prózái
Lászlóffy Csaba
Versei
DEMETER KATA
Kisvárda huszonharmadszor
Gál Andrea
Orbán Balázs és a kora
Terényi Ede
ZENE ÉS HIT - Hit a műben
Augusztusi évfordulók
 
Gál Andrea
Orbán Balázs és a kora
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 14. (580.) SZÁM — JÚLIUS 25.

Érdekes könyvet jelentetett meg idén a Polis Könyvkiadó: Mikó Imre regényét Orbán Balázsról. Sem Mikó Imre, sem Orbán Balázs nem tekinthető a ma gyermekének, a regény mégis jelentős érdeklődésre tarthat számot a ma olvasói között. Lássuk, milyen szempontok mentén figyelhet fel a közönség a kötetre, amelynek címe: A szülőföld szerelmese, alcíme pedig: Orbán Balázs életének regénye. A borítón A Székelyföld leírásának szerzőjéről fiatalkorában készült fotó, amelynek háttere egy régi, magyar nyelvű térkép, a Tusnádtól Szászkézdig, Korondtól Kőhalomig tartó területről. Először is adódik tehát a Székelyföld, szülőföld, régi térkép fogalmak együttese, rajta pedig, mintegy megpecsételve azt, Orbán Balázs portréja. Lehet, hogy a többség tudja, hogy nézett ki Orbán Balázs – nekem csak halvány sejtéseim voltak eddig róla. Benedek Elek-bajszú, szakállas, nagyon komoly arckifejezésű férfi, zsinóros félhosszú kabátban, fején tollal díszített süveg, lábán csizma, kezében bot. Így festett tehát a 19. század közepén egy utazó tudós báró, ezen belül is Orbán Balázs. De ami a leginkább felkelti a borítónézegető (jövendőbeli olvasó) figyelmét: az utazó tudós báró egy stúdióban áll, egy márvány (?) korlát előtt, amelynek vé-gében egy fokozottan teátrális függöny zárja le a képet. A komoly alak kicsit be van mozdulva, mintha határozottan indulna valahová, de ugyanakkor éppen olyan határozottan áll is a helyén. Tökéletes beállítás, amit már csak a lábainál elterülő virágmintás szőnyeg tetézhet. És a borítónézegetőt elfogja a vágyakozás a 19. század után: ó, amikor ennyi jelt helyeztek el egy portrén, amikor ennyire pontosan megterveztek egyetlen fotót, annak a kornak izgalmasnak kellett lennie.
Lehet, hogy amit eddig írtam, komolytalankodásnak tűnik – talán mégsem az. Azokat az impressziókat próbálom megragadni, amelyek arra késztettek, hogy anynyi hitelt adjak ennek az idegen könyvnek, amennyi elég volt az olvasás elkezdéséhez. Mert ez a regény attól érdekes, hogy idegen, hangsúlyosan különbözik a kortárs irodalom fő vonulataitól, és megkockáztatom, hogy távol áll, nemcsak az irodalomtól, de általában kortárs világunktól. A Polis Könyviadó vállalkozását mégis többre értékelem, mint egy életmű kiegészítése kedvéért történő kiadást, mint egy művelődéstörténeti kuriózum publikálását. Térjünk vissza tehát a könyvhöz: ebben az identitástudatát kereső világban igenis érdekes lehet Orbán Balázsról beszélni, aki a Székelyföld leírásának nagyszerű gesztusával identitást adott ennek a térségnek. A mi, kortárs szempontunkból talán nem is az a lényeges kérdés, hogy melyik térségnek kölcsönzött identitást és miből áll össze az az azonosságtudat, hanem hogy miként tette ezt meg. Az Orbán Balázs-kutatásból kiderült már, hogy mennyire tudatosan dolgozott A Székelyföld leírásának szerzője: nem is annyira a földrajzi, helytörténeti, néprajzi adatok rögzítése érdekelte, hanem az a fikció, amelyet a térségről kialakított. Ennek érdekében hallgatott el bizonyos információkat, módosított másokat.
A szülőföld szerelmesében erről az Orbán Balázsról közöl Mikó Imre egy jól dokumentált és fiktív életrajzot. Az Orbán család konstantinápolyi kötődése, Orbán Balázs görög származása, Közel-Keleten tett utazása, amelyről szintén közölt útirajzot, a ’48-as szabadságharcban való, áttételes részvétele, a magyar emigrációval fenntartott szoros viszonya talán kevésbé ismert részei az életének. A könyv két részre tagolódik, Orbán Balázs két műve, a Keleti utazás és A Székelyföld leírása köré konstruálódik. A tények átértelmezése, narrációvá konstruálása tehát kétszeres: Mikó Imre nyilvánvalóan azt is belefoglalta könyvébe, amit a Keleti utazásból és A Székelyföld leírásából Orbán Balázsról megtudott, de azt a könyv koncepciójának megfelelően gyúrta át.  
Eddig Orbán Balázsról beszéltem, mint a regény vonzerejének fő letéteményeséről. A könyv szerzője azonban Mikó Imre, maga is ismert, vitatott, tehát izgalmas alakja az erdélyi köztudatnak. Idén ünnepelte volna 100. születésnapját, jogászként, kisebbségi politikusként, íróként és műfordítóként tevékenykedett, még akkor is, amikor rakodómunkásként és elárusítóként dolgozott, 1956 után. Személyes legendáriumához tartozik, hogy amikor könyveladó volt, állva, két vásárló közötti szünetben írta regényes életrajz-trilógiáját. A Bölöni Farkas Sándorról szóló, A bércre esett fa című könyv 1969-ben, a Brassai Sámuelt bemutató kötet, Az utolsó erdélyi polihisztor 1971-ben jelent meg. A trilógia utolsó darabja, A szülőföld szerelmese 1974-ben készült el, de a kéziratot először visszautasították, majd, miután átdolgozta, megjelenése addig húzódott, míg elmaradt. Ezt a hiányt pótolta most a Polis Könyvkiadó, a kötet megjelenéséhez az unitárius egyház is hozzájárult, melynek Mikó Imre főgondnoka volt, és életrajz-trilógiáját is az unitarizmus jelentős személyiségeiről írta.
A szülőföld szerelmeséről maga a szerző írja, hogy stílusa „patetikus”. Annak a kornak a nyelvén szól, amelyet megidéz – ellentétezés, túlzások, érzelmes és dilemmázó monológok, anekdotizáló környezetrajz... Orbán Balázsról feljegyezték azt is, hogy Jókai tőle hallotta az első történeteket Székelyföldről. Ennek igazságértékét nem tudom megítélni, de tény, hogy Mikó Imre úgy alkotta meg Orbán Balázs életének regényét, mintha azt Jókai írta volna, főként az első részét, amelyben családjának konstantinápolyi tartózkodásáról és önmaga keleti kalandozásáról beszél. Hogy mi különbözteti meg mégis egy romantizáló epigonregénytől A szülőföld szerelmesét? A cselekmény és a történelmi-földrajzi-szokásrendbeli utalásrendszer. Eleinte jókais fordulatossággal szelektál a rendelkezésére álló adatok között – de amint az 1848–1849-es forradalomról és szabadságharcról kezd beszélni, megsűrűsödnek az adatok, valahogy átsüt a sorokon, hogy a narrátor sajnál kihagyni bármit is abból, amit ő maga tud a korról, ezért, amit csak lehet, közöl olvasójával. Az eredmény: egy mellék- és epizódszereplőkben tobzódó cselekmény, amelyben mindegyre felbukkan egy-egy ismerős név, gesztus, helyszín, fordulat. A narrátor ezeket az elindított szálakat gyakran elvarratlanul hagyja, ahogyan Orbán Balázs halad az időben és kalandozik a térben. Mintha csak egy nagy családban mozognánk, amelynek szereplői néha előbukkannak az emlékezés során. Ennek az eljárásnak köszönhetően stílusában romantizáló, narratív szerkezetében kortárs módon nyitott regénnyé válik Mikó Imre írása.
Végül egy példa arra, hogy miként olvastatja magát a regény. Megtaláltam azt a szövegrészt, amely (sejtésem szerint) az általam fentebb kissé dilettánsan bemutatott fényképet írja le. A narrátor precízen és ugyanakkor, a fotóhoz méltóan, többletjelentésekkel terhesen szól. Az olvasás izgalma itt éppen a kortárs megfigyelő és az elbeszélő megszólalása közötti különbségből ered: „Attól kezdve, hogy szülőhazája felderítésére indult, még az öltözetét is megváltoztatta. Közönséges fekete, néha szürke hazai posztóból készítette ruháit: zsinóros nadrágot és mellényt, atillát viselt télen, alföldi szabású szűrt daróc posztóból. Lábbelije hosszú szárú csizma volt sarkantyúval, olykor anélkül, fövege kihegyezett fekete kucsma, melyet ünnepek alkalmával sastollal díszített. Ha még azt is hozzávesszük, hogy az öltözet arányosan tagolt, keménykötésű termetet takart, macskabajusza s rövid körszakálla egyre dúsabban díszítette olajbarna arcát, elképzelhető (...)” – szándékosan szakítom meg itt az idézetet. Hogy mi képzelhető el, azt a lehetséges olvasókra bízom.
Ha ez a könyvajánló vagy bármi más meggyőzte önöket arról, hogy felüssék a kötetet, készüljenek fel egy igazi kalandra. Igazi, mert itt történik, és egy olyan közösségi tudás idejében, amelynek működése megragadó, lassú és a könyvből ki-kitekintő olvasásra késztet.


Mikó Imre: A szülőföld szerelmese. Orbán Balázs életének regénye. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2011.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében