"És a Semmihez fordult"
Kereső  »
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 15. (581.) SZÁM — AUGUSZTUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Széles Klára
Egy különös író különös pályája
Demeter Zsuzsa
Változatok halálsikolyra és madárhangra
Sigmond István
Molekulák 9. - Nincs menekvés
Varga Borbála
Versei
Dimény Lóránt
11
SZILÁGYI GÉZA
Versei
Karácsonyi Zsolt
A peremen, de mégis belül
Szőcs István
„Hazafelé fújja…”
Tóth Mária
A jerikói rózsa
Cseke Péter
Aki erdélyi szavakból épített katedrálist
BIRÓ ANNAMÁRIA
Emlékkötet Egyed Ákos 80. születésnapjára
Nagypál István
Utószó - beszélgető lapok
Terényi Ede
ZENE ÉS HIT - Meddig hiszünk a műben?
Hírek
 
Sigmond István
Molekulák 9. - Nincs menekvés
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 15. (581.) SZÁM — AUGUSZTUS 10.

A nagy felfedezések rendszerint a Semmiből születnek, hogy a kortársak kezdetben fittyet hányjanak rájuk, irigységből, butaságból vagy csak azért, mert a fantázia örömérzete messze elkerülte őket, nos, a mi emberünk arra jött rá, hogy a szerelem az embert sújtó, legveszedelmesebb betegségek egyike, amely részint tömegméretekben öldösi az agysejteket, részint meg általában gyógyíthatatlan. Ennek számtalan jelét tapasztalta az idők folyamán. Látott naplementére várakozó, fiatal párokat, akik ahelyett, hogy borzadályba vegyült alélt  csodálattal figyelték volna, ahogy a föld éhségtől gyötörten lassan felzabálja a napkorongot, inkább egymás ajakát tépték elvadultan, mintha csak hagymázban fetrengő, a friss hústól gerjedelemre gyúlt kannibálok lettek volna, látott könnyekkel küszködő, a roskadásig kifáradt ifjoncot, ki éjszakákat álldogált kedvese ablaka alatt, egyetlen szerelmes pillantásért vállalva az örökké tartó kiközösítést vagy a szülők által ácsolt esetleges vérpadot, látott üzekedve vonyító párokat a félsötétbe borult, városi park gondozatlan gyepszőnyegén, és a temetőben  is látott egy zokogó nőt, ki térdre omolva ölelt egy sírhantot, és mindezek után biztos volt benne, hogy nincs menekvés, ez a szörnyű betegség senkit sem kímél meg, hát akkor neki magának is ebben a betegségben kell szenvednie, de nem tudott rájönni, hogy kibe szerelmes, ki volna az, akinek tépné az ajakát, kivel üzekedne azon a gondozatlan gyepszőnyegen, kinek az ablaka alatt vállalná a vérpadot, és ó, Isten, légy könyörületes, kinek a sírhantját ölelné zokogva magához? És a Semmihez fordult, ahonnan a felfedezések megszületnek rendszerint, de a Semmi hallgatott, noha a Semmi már-már egyenrangú az istenséggel, de lehet, hogy mégis kevesebb valamivel, úgyhogy Istenhez kellett fordulnia, csakhogy Isten még mindig teremtett, egyfolytában teremtett, piszlicsáré emberi gondokkal nem fecséreli el az idejét. Talán az orvosok? Igen. Orvoshoz fordult, az meghallgatta, mélyen egyetértett mindennel, szerinte a szerelem tényleg betegség, de természetesen gyógyítható, nem műtéti beavatkozással, hanem az Elmegyógyintézet 6-os pavilonjában, egy életfogytiglanig tartó kezeléssel, ahol százszázalékos eredményt mutattak ki eddigelé. A mi emberünk nem érezte kimondottan kecsegtetőnek a javaslatot, és egy filozófushoz fordult. Az illető igen nagy tudású, bölcs ember hírében állott, és mindenekelőtt afelől tudakolózott, hogy a korszakalkotó felfedezés atyja, szóval a tanácskérő maga tulajdonképpen kibe szerelmes? Emberbe? Nem. Állati lénybe? Nem. A csillagokba? Nem. Az időbe, a térbe, egy falevélbe? Nem, nem, nem. Hát, akkor kibe? A gondolatba, a hitbe, magába a szerelembe, vagy talán Istenbe, vagy a semmibe? Nem, nem. De ha most jobban belegondolok, igen, ha mindent, de mindent felsorolok, azt hiszem, mondta a mi emberünk, nem, nem csak hiszem, hanem már biztosan tudom, hogy kibe vagyok szerelmes, igen, hogy kibe. Nem említettem volna, így a filozófus, hiszen mindent és mindenkit sorra vettem. Uram, én önmagamba vagyok szerelmes. Önmagamba. Igen. De hát ez gyógyíthatatlan, szólt a filozófus. Igen, gyógyíthatatlan, mondta  a mi emberünk.
Otthon, a fürdőkádban vágta fel az ereit, hogy a vér ne preckeljen a nemrég feltétetett, hófehér padlócsempére.

 2011.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében