Tíz haiku
Mitől is hűlhettem meg? nyár van
a padlóra nézek:
ő kő maradt
*
Megmintásították
a budipapírt.
*
A gyerekek
akkor sírnak
ha van valaki a közelben.
*
Berepült egy méh.
Elfelejtette, hol az ablak.
*
Egy szunnyog
itt szunnyog.
*
Városi emberek, mondta a prédikátor
Szent Márk ünnepén búzaszenteléskor,
ne felejtsük el, hogy az étel
az üzletekben a földből jön.
*
így kezdődik a második
brandenburgi koncert
Bach az amit Papageno kívánt
fürge, friss
*
Alámerülve habok torkaiba
egyszercsak ringató
és már nem is ember vagyok
hanem hal.
*
A gondolatokat, mint a rongyot, elcsomagolja.
*
Tél.
A bakelit a teába égett.
Közhely
Mindennap kaptak húst a macskák
mégis megették a rozsdafarkút.
Felejtés
Otthonom az ismeretlen.
Sör
Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek,
ott vagyok közöttük.
Tárgyalás
délutáni szilvanyom
habzó teraszon
alkut köt az unalom
Kacagás
annyi korpám van amennyit
egy disznónak adnak
amennyit havazhata az égbolt
puliszkát főzhetnék belőle
télire a madaraknak
augusztus
zenei szünet
hallgatom ahogy esik az alma
Virradat
Kék! Kék!
Kék a szilvafák alatt a dombok üstje!
aforizma
az egyedüllét ösvényei szikrázóan fehérek
nem tudok semmit
magamnak is csak nagy nehezen
merem bevallani az igazságot
szerintem préselt fűrészpor
amit eddig stílbútornak néztem
hétfői erdő
Patak, szemét, faágak, papír.
Ujjlenyomatok tavalyi kövön.
Izzad a hát, táskában telefon.
Felhők vonulnak homálynap körön.
Csak nem virágot látni mentél ki???
minek örvend?
könnyű a levegő!
mekkora szerencse!
Gránátalma
bátyám friss tavaszi szellő!
jaj, csak el ne pazaroljam!
télelő
hajadat téped
hideg faggyú tölti meg kezed
ruhatár
feledném tudományaimat
lennék csak csitri!
mi a boldogság?
ha nem gondolkozom
Amida Buddha
összes paradicsoma:
mennyei dinnye!