1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Aranyfüst

Két éve töprengek, hová lettél.
Mint az aranyfüstlemez,
csillogó felszín, valóságosabb,
mint bármi a világon, igazi
kincs, de ha nagyobbat lélegzem,
eltűnik egy pillanat alatt.
Összetapad, porszemmé válik.
Annyi aranyat szívtam már be,
a kórboncnokok össze fognak
veszni a tüdőmön. Pedig
elemeiben minden megvan,
csak már nem áll össze többé
laparannyá. Eltűnt a felület.
Te magadban tűntél el.
Figyelj csak befelé,
ott kell lenned valahol.

2011. jan. 25.


Belgyász

Ha hozzáragadtál
a halottadhoz
ha a gyászmunka
nem ér véget
a gyászévvel
ha naponta
virágot viszel
a sírjára
liliomot vagy
nadragulyát
mikor melyik
emlék kel életre
pedig csak
magadba temetted
lenyelted mint
a köptetőt
azóta belülről rág
mint egy
szabadulóművész
tanulj meg
véglegesen temetni
mert kirágja magát
a hasfalon keresztül
felkúszik a tüdőbe
a nyelőcsőbe
a garatba kikandikál
a fogak között
kipréseli magát
a szájrésen
kiül az alsó ajakra
visszafordul
és szembeköp.

2011. jan. 7.


Mail-meghívás egy naplementére

Bármelyik este a versfaragás
                                tavaszán, aromával
vár kiülős teraszunk, bort hozatok,
                                                 ne cipelj.
Megleshetjük a vérvörös izzást,
                                       nap menedékét,
telt kupa kézben, agyunk ontsa
                                         a hexametert!
Láblógázva a gangon nézzük
                                      a szomjas tájat,
vérbő áldozatát mint iszogatja a föld.