1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

I.

Jöjj hát, kedves Krisnám, ülsz-e
szépen felsorakoztatott
titkos tanításaim mellé?
Lélegzetünkkel kezdődik
a minden semmiségének
világló felismerése.

II.

Miként a magasztos Isten,
egy az anyag és a lélek?
Nanokra váltható világ,
energia tombol a létben,
megismerésünk végtelen,
megváltásunk így elmarad.

III.

Ardzsuna, csak harcolj tovább,
Krisnaként magasztos bíztat?
Legfőbb üdvünk szivárványa:
érzéseink, emlékeink,
gondjaink, tudatunk vége –,
alszunk majd álomtalanul.

IV.

Felismerésünk a tudás,
anyag s valónk megsemmisül,
elveszítjük én-tudatunk?
Újra, többé nem születünk,
vágyakkal és örömökkel
magunk válthatjuk meg magunk.

V.

Káprázat, vagy nem létező
a felismert világlélek
révületében fegyelmes,
figyelmező beolvadás?
Jógába kötött követő,
gyönyörhajhász megváltástan.

VI.

Cselekvőknek áll a világ,
ismered a démon nevét?
Remetekorban nem segít,
létszomj rongálja tetteid,
azt sem tudod, mi a tudás,
hiába magolod könyveit.

VII.

A gondolat csak költemény,
irodalomban szép remek?
Mindenség-látomás szöveg,
áhítat-érzelem kenet,
– az ősi slóka metruma –,
lapos sorok mókasora.