– Kik bújnak meg mögötte? Kik az igazi összeesküvők?
– Nem tudom.
– Hazudsz.
– Meg kell halnom. Lássátok, hogyan hal meg egy igazi római.
– Ne komédiázz! Te nem akarsz meghalni és nem is vagy római. Ravasz görög vagy.
– Ne feledjétek, Bizáncban vagyunk, és aki itt nem játszik hamisan, az csak veszíthet.
– Tudják, hogy minden oszlop mögött orgyilkost sejtünk, hogy nem ehetünk végig jóízűen egy ebédet, mert minden falatnál attól félünk, hogy éppen ebben van a méreg, és éjjel nem merünk aludni, mert rettegünk attól a pillanattól, mikor szétcsapódik a császári ágy bíborfüggönye, és ott állnak kihúzott karddal, döfésre készen...
(Párbeszédek Méhes György Földi istenek című színjátékából)
I.
Epüljön görög színház
a sétatéri tónál!
oszlopa legyen márvány,
mely fehérebb a hónál.
Görög szavakat görget
a Szamos zöldes árja,
a kentaur a kútnál
karját szélesre tárja:
épül a görög színház
a szökőkút kövéből,
nyílik a görög színkör
és kilép önköréből.
Mi történ’ itt, barátom —
a bizánci sem érti,
ja úgy, egy másik császár.
Dehát hiába kérdi.
Görög színház a tónál?
vagy csak a romja épül?
ez itt egy márvány temprom,
mely el se készül végül.
(Kelt 2oo6. májusában Pompejiben, a Teatro Grecónál)
II.
Ott ül a merénylő is
a sétatéri széken
s míg rámosolyg a császár,
ő visszanevet kéken,
ránevet kék fogakkal,
és előrántja tőrét.
Vér futja be a császárt,
vér futja át a börét
s csak annyit mond a zsarnok,
míg tőrét mártja Brutus,
annyit mond elhalóan:
hát te is fiam, Blue Tooth?
(Kelt 2oo6. májusában Rómában, Marcellus színházánál)