"Nem vettük észre, új partokra értünk"
Kereső  »
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 18. (584.) SZÁM — SZEPTEMBER 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
A 3836-os kisbolygó
Szonettszerda lírai portréfestéssel: Bálint Tamás, Egyed Emese, Karácsonyi Zsolt, László Noémi, Márkus András és Szálinger Balázs szonettjei
Karácsonyi Zsolt
Szonettek, portrék, asztalok
Bogdán László
Claudia, Fulvia, Lesbia és Ahab
Sigmond István
Molekulák 12. - Egekbe vezető utakon
ULJANA WOLF
Versei
Goron Sándor
Eörsi, Jánosházy, Nádasdy versus Arany, avagy a 19. századi nyelvhasználat és a „színpadra fordítás” (ny)elve
ŞTEFAN MANASIA
Versei
NAGY SÁNDOR ISTVÁN
A Magyar műfordítói lexikon 1945–2010 tervezete
ZOLTAY LÍVIA
A szag
Szőcs István
„Kedvem támadt énekelni...” (A Kalevala magyar fordításai)
HEGEDŰS IMRE JÁNOS
Polifónia
Ady András
Versei
Terényi Ede
ZENE ÉS HIT - Hit a „kis dolgokban”
Októberi évfordulók
 
ULJANA WOLF
Versei
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 18. (584.) SZÁM — SZEPTEMBER 25

dust bunnies

beszélni akartunk a kisállatokról, a kisállatokért térden csúsztunk volna, por és márga a deszka repedéseiben, szürke bundában fagyoskodnak, a semmiből lett állataink. a te nyelved és az én leheletem hangján suttogtuk volna, mondd, kedves, szoptál már ma. nem, mégsem ijeszthetjük el az állatainkat, úgyis csak akkorák, mint egy folt, minden állat maga a folt, se vesszőparipájuk, se hosszú villájuk, se hosszú farkuk, vagy suttogófülük. nem akartunk kevesebbet dohányozni, köhögni, ritkábban lenni vagy nem lenni. a szoba sarka tegnap egyedül maradt a reccsenés sivatagában. ma már menedék, törékeny hordák réve, tehát maradjunk csendben, álljunk térden lesben: önmagukra vágynak, holdszürkén nevet cserélnek kisállataink.


intenzív osztály I.
(aufwachraum I.)

bár maradtam volna az intenzív osztályon
verejtékkel kötözve álmatlan fehér

lepedő alatt a többiek sem találnak
magukra juhnyáj az álomhoz közel az istenhez

közel pásztoraink nagyra nőtt vigasztaló
nővérállatok bársonyként borulnak ránk –

számrejtvényt teszünk fel egymásnak
ember: egy egytől tízig terjedő skálán, mondd

mekkora a fájdalmad? – és nem lenne
átjárás ahhoz a látáshoz, ami feltárna

minket a narkózis utáni lihegésből
– pedig egészen közel vagyunk hozzá

alig különbözöm már a többi juhtól, akik
önmaguk körül legelésznek itt az intenzíven

intenzív osztály II.
(aufwachraum II.)

bár ne lettem volna az intenzív osztályon
megfeneklett süketségben ringatózva a fehér

bárkában a többi bárka mellé kötözve –
igen ez az utolsó kikötő ez a szurdok

ez csatorna, és a parton büntetőbírók
a fekete nővérek szigorú fenyegető

ujjbeggyel mutogatnak feléd: tökfilkó
és ördög kedvesem hall engem

de nem hallassz semmit csak ezt a csendet
a zsilipek mögött egészségügyi felmosóvíz

ami a tömlőből cseppenként táplál –
mintha ágyad alatt egy tenger sűrű

csapkodással a csillagoktól és a peckektől
az intenzív osztály távoli álmába lopna vissza


marbachi német irodalmi
archívum
(deutsches literaturarchiv marbach)

Annyi nő sorakozik a dobozokban
feldolgozni őket lehetetlen

dokumentumokban telelnek
visszabeszélnek beszéd nélkül
beszélnek visszatérés nélkül
sápadtszürkék feliratozva
hasznavehetők: korlátozva

a névből nem derül
ki a kétségbeesés
nyoma sincs

dacosságom a szerszámom
elnémítóm is egyben

meghittséget nyújt
elvész a nyom

engedelmes feljegyzés
homlokukra makacs ránc
így vagy úgy ki akarná mondani ezt

 KARÁCSONYI NOÉMI fordításai




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében