"ez itt egy márvány tepmrom,/ mely el se készül végül"
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 13. (459.) SZÁM - JÚLIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Fehér hamvak vagy zúzmarák
Pomogáts Béla
Költészet és hatalom
Szőcs István
MERENGŐ - A spanyolviasz feltalálásának történetéből (befejező rész)
Lauri Otonkoski
Parole
Domokos Johanna
Langue
Ármos Lóránd
Halvér
Vágyból, lázágyból
B. balett
Árapály
Emlékszel?
Simó Márton
bozgor
Bogya Bíborka
Berlinvarázs
Lászlóffy Csaba
Az áldozat (folytatás előző lapszámunkból)
Jancsó Miklós
A humorista halála
A humorista halála
Görög színház a Sétatéren
Terényi Ede
BARTÓK - 2006 - 3 - ... és/vagy Judit
Hírek
 
Terényi Ede
BARTÓK - 2006 - 3 - ... és/vagy Judit
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 13. (459.) SZÁM - JÚLIUS 10.

A Bartók művek majd mindegyike labirintusjárás: a sötétségből  fényre tör, mint ahogyan a bartóki labirintus-rajz is a bitonális e-moll per esz-moll akkord kezdeti egyidejűségéből a rendkívül hosszan kitartott C-orgonapontba torkollik, a fény szimbólumává alakul. Az esz-moll akkord terce a gesz-hang – enharmonikusan fisz – Lendvai elemzéseiben pólus-ellenpólus viszonyba kerül a C-központtal. Bartók zenéje, mint Lendvai kifejti, duális; nem sötét vagy világos, hanem együttesen YIN-YANGként kapcsolódnak egymásba. A labirintus-rajzú Bartók-partitúrában a fény-árnyék bipolaritás, a találó „hinta-palinta” címmel, amely az állandó váltakozást szimbolizálja, előre vetíti a bartóki teljes zenei világot. 1909-ben járunk, két évvel a két sorsdöntő bartóki opusz, a Kékszakállú herceg vára opera és az Allegro barbaro megkomponálása előtt. Mindkét műben a FIS-C poláris szisztéma alapvető szerepet játszik. Az ÉJSZAKA (tudatalattink világa) és a NAPPAL (a ráció világa) kerül egymással negatív-pozitív, egymást szünet nélkül váltó és egyben örökösen kiegészítő polaritásba. Rendkívül találóan jellemzi Bartók világát Lendvai megállapítása: „Bartók klasszikus mester, mert teljességre törekszik. (...) Ha művészetét, helyzetét a zenetörténetben egyetlen mondattal akarnám jellemezni, ezzel tenném: Bartóknak olyasmi sikerült, ami előtte senkinek sem valósulhatott meg: Kelet és Nyugat jelképes kézfogása – Oriens és Occidens egyesítése.” A keleti régió befele fordulása egyesül a Nyugat kifelé fordulásával, az elmélyülő önkutatás a ráció ezer mozgó aktivitásával. De ahhoz, hogy ez a Yin-Yang rajzos szimbólumban is megnyilvánuló fantasztikus egység megvalósulhasson a bartóki zenei rendszerben, ahhoz sokszor végig kell hogy járja az alkotó a labirintusból kivezető utat. Ezt teszi a Kékszakállúval az Allegro barbaroval, a Zene húros és ütőhangszerekre cselesztával című művével és elsősorban a Két zongorára és ütőhangszerekre írt Szonátával. A korai művekben a sötétségről a fényre jutás után a sötétségbe való visszahajlás az inkább jellemző koncepció. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a természetes út a körmozgás bezárása. A fényre jutás csak az út fele, a teljes út a kezdőponthoz való visszajutás beteljesítése. A Kékszakállú opera végigjárja a kört, a labirintus spirálvonalat. De bent a labirintusban legbelső világunk elemeivel találkozunk. Legelőször is a lelkünket „megszemélyesítő” szimbólumokkal, akit Jung, férfi esetében, ANIMÁNAK nevezett (vagyis nő személyesíti meg a férfi lelkét) és animusznak a nő lelkében élő férfi elemet. Kékszakállú lelkében tehát nő él: az anima. Így a yin-jang kapcsolat harmonikusan egybeolvad. A férfi és nő esetében is megnyilvánul egyfajta elkendőzése az „ellentétes nemű” lélekalak jelenlétének. A férfi gyakran szégyenli lelkének anima (női!) mivoltát. Pedig minden férfi titokban keresi a kapcsolatot saját animájával. Az esetek többségében azonban konfliktushelyzet alakul ki, mindkét nem igyekszik elnyomni lelkében ezt a különbözőséget és mégis gyakran fordulnak segítségért a tudatalattiból feltörő animához. Ennek a segítségkeresésnek művészi megnyilvánulási formája Kékszakállú és Judit kapcsolata. Judit Kékszakállú animá-ja! Végigvizsgálja Kékszakállú tudatalatti világát. A sötét barlangvár Kékszakállú belső világa. Az akcióba lépő anima Kékszakállú segélyhívására kel életre, mindent elkövet, hogy felhívja Kékszakállú tudatát életének mély vonulataira és az azokból származó életveszélyekre. De minden igyekezete hiábavaló, győz a férfilélek ösztönvilága, az álomkör önmagában forog: Kékszakállú már sokszor bejárta ezt a labirintust Judittal, a lelkét reprezentáló nőalakkal. De a kép kettős arculatú: vajon nem Judit lelkének ANIMUSZÁT nézzük végig, amint sorra feltárja a nő tudatalattijának titkos ajtait? Kékszakállú annyira passzív a szövegkönyv szerint, hogy inkább alárendelt szerepben van, mitsem Judit fölé kerekedő, gyilkolásra is vetemedő uralkodó herceg akarna lenni. A cselekmény során számtalanszor kérelteti Juditot, óva inti. Az opera végén nemcsak Judit vonul be az emlékek színpompás birodalmába, de Kékszakállú is megsemmisül saját labirintusában. Kettős tükörben szemlélve az operát így is mondhatnánk, Kékszakállú és Judit VAGY Judit és Kékszakállú. Balázs Béla az álom-mese írója és Bartók a zenéjével zseniálisan a két szereplő közös labirintusát, a HELYSZÍNT, a VÁRAT emelték ki, a TUDATALATTI VILÁGOT.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében