Mikor az olvasó James Matthew Barrie Peter Pan című könyvét olvassa, sejti, hogy ki fordította e gyönyörű nyelvre? Tanszékünkön, az ELTÉ-n nagyon sok kurzuson foglakozunk az angolszász gyerekirodalommal és annak magyar fordításaival. Nemrég derült ki, hogy Szilágyi Domokos készítette el az eddig egyetlen teljes és legjobb magyar nyelvű fordítását James Matthew Barrie Peter Pan című művének. Ez a kiadás 1976-ban jelent meg a bukaresti Ion Creangă kiadónál, Peter Pan címmel. Tartalmazza Peter Pan a Kensington parkban és Peter Pan és Wendy fordításait. A kötet előszavát is Szilágyi Domokos jegyzi: Kolozsvárott, 1975. május 28-án. Mikor az olvasó Kenneth Grahame Szél lengeti a fűzfákat című könyvét olvassa, sejti, hogy annak első magyar fordítását Szemlér Ferenc alkotta és 1974-ben adták ki a Kriterion könyvkiadónál?
És a sort lehetne a végtelenségig folytatni! A romániai magyar irodalom számos ismert és kevésbé ismert személye járult hozzá az egyetemes kultúra és irodalom magyar nyelvre történő tolmácsolásához.
Marosvásárhelyiként, a budapesti egyetem elvégzése után az ELTE Idegen Nyelvi Lektorátusán tanítok. Dr. Papp Andrea egyetemi docens, lektorátusvezető irányításával a fordítók számos generációját indítottuk útnak ebben az időszakban. A fordítói képzésünk során felvetődött, hogy milyen nehéz adatokat szerezni a magyar fordítókról. Többségükről pontatlan adatokat találtunk. Számos alkotó esetében egyáltalán nem találkoztunk adatokkal! Az elmúlt években merült fel egyre gyakrabban egy műfordítói adatbázis összegyűjtése. Magyar nyelven számtalan lexikont adtak ki, műfordítóit nem! Miért nem? A választ nem tudjuk, de vállaltuk, hogy elkészítjük! Miért? Fordítókkal beszélgetünk nap mint nap és észleljük, hogy mennyire nem ismeri ezeket a személyeket az irodalomszerető társadalom.
Kik hát a műfordítók? Mesterek vagy művészek? Nálunk a legnagyobb írók, költők egyben műfordítók is voltak, mi azt gondoljuk, hogy természetesen, művészek. De vajon tudjuk-e kapásból, hogy ki fordította az előbb példának hozott remekműveket? Mit tud a mai generáció a tragikusan korán elhunyt géniuszáról, Szilágyi Domokosról, vagy az erdélyi magyar irodalom nagy polihisztoráról, Szemlér Ferencről? Minap először volt szerencsém meglátogatni a parajdi Áprily Lajos-emlékházat. Csiki Zoltán szakavatott tolmácsolásában ismerhettük meg a magyar irodalom e korifeusának életútját, mert bizony Áprily is innen indult. Igen, a legnagyobbjaink, igen, ők művészek voltak. De tudjuk, hogy mesterekre is szükség van. De ki ismeri ma Antalffy Endre, Berde Mária, Békési Ágnes, Czitrom János, Dobó Ferenc, Engel Károly, Farkas László, Franyó Zoltán, Gaál Gábor, Kiss Jenő, Nagy Géza, Semlyén István nevét? Pedig nagy jelentőségű műfordítók, akik nélkül számos remekmű esetleg örökre rejtve maradt volna a magyar olvasók elől. Önmagában az a tény, hogy a műfordítók nevét általában nem tudjuk, még nem bizonyítja, hogy a műfordítás nem alkotás, hogy esetleg másodrendű munka. Azt hiszem, a műfordító, ellentétben a költővel, nem születik, hanem lesz (poeta non fit sed nascitur). Ahhoz, hogy jó műfordítás szülessen, nemcsak kiváló forrás- és célnyelvi tudásra, hanem rengeteg háttérismeretre is szükség van, nem is beszélve a jó stílusérzékről. Az egyetemi képzés során, mikor fordítási gyakorlatokat, fordításkritikát, illetve jelentéstan kurzusokat tartok a fordító és román szakos hallgatók részére, ezt próbálom megértetni a leendő mesterekkel/művészekkel. Sajnálatos módon nem sikerült sem Magyarországon, sem Romániában egy önálló, egyetemi szintű műfordítói képzést elindítani, a létező fordító- és tolmácsképzésben inkább szakszövegek fordítására és tolmácsolására képzik a hallgatókat. A romániai magyar felsőoktatásban egyelőre csak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi kara indított szakfordítói képzést az egyetemi alapszintű oktatásban. Nagyon az út elején járnak, sok képzést közösen tartunk, kialakultak az egyetemközi kapcsolatok.
Tehát nehéz mesterség ez, ráadásul még csak elismerést se nagyon nyújt, az anyagi oldalról nem is beszélve. De hát mitől is jó egy műfordítás? Ha azt érzi az olvasó, hogy fordítás, vagy ha szinte önállóan megállja a helyét? De ha az utóbbi, akkor már nem is fordítást olvasunk, hanem mit is? Vissza lehet-e adni ugyanazt a hangulatot, érzést, szellemiséget, vagy csak ferdíteni lehet fordítás helyett? Meddig terjed a fordító szabadsága? Mennyire kell kompromisszumokra törekedni? Mennyire zseniális csalás a fordítás, hiszen ha hű vagy, nem vagy szép, ha szép vagy, nem vagy hű?
A szerkesztők eredeti elképzelése az volt, hogy a lexikon valamennyi kor magyar műfordítóiról tartalmazzon adatokat. Központosított adatbázis erről a területről sincs. Így több helyről kezdtük gyűjteni az adatokat. Pár hét után a szerkesztők (Papp Andrea, Vihar Judit és jómagam) rájöttek, hogy ez egy akkora adatbázis lenne (több tízezer név), melyet egy emberöltő alatt nem lehet öszszegyűjteni. Szükséges volt leszűkíteni a kutatási területet egy olyan korszakra, melyet pár év alatt megfelelően lehet kidolgozni és kiadni. A végleges döntés az lett, hogy először az 1945. január 1.–2010. december 31. között magyar nyelven kiadott műfordítások szerzőiről készül kiadvány. A lexikon elkészítését három évre tervezik a szerkesztők. Ez év végéig folyik a névadatbázis összeállítása, a 2012. évben tervezzük a szócikkek megírását, majd utána a szerkesztők véglegesítik az adattárat. Természetesen a fordítások többsége a történelmi Magyarország területén jelent meg, de készültek magyar fordítások az amerikai kontinenstől Ausztráliáig.
Mivel egyik európai nyelvből sem készült ilyen lexikon, a szerkesztők magukra vállalták ennek az úttörő munkának az elvégzését. A lexikon egy hosszabb bevezető tanulmányt fog tartalmazni, amely vázolja a műfaj magyar és nemzetközi elméleti hátterét, illetve bemutatja a legfontosabb korszakokat. Egy szócikk a következő adatokat tartalmazza: név, születési adatok (év, helység), életrajzi adatok, egyesületi tagságok, milyen nyelvből fordított, fordítások kiadási adatai (szerző, magyar cím, kiadó neve, kiadási év).
Nagyon fontosnak tartjuk a külföldi magyar nyelvű fordítók adatainak öszszegyűjtését. Engem ért a megtisztelés, hogy összegyűjtsem és szerkesszem a romániai magyar műfordítók jegyzékét a vizsgált időszakban. Sajnos azt kell mondjam a romániai magyar műfordítás helyzete sem jobb a magyarországinál, sőt … De reméljük, jönnek jobb idők e nemes szakmára! Még az anyag elején járok, de engedjék meg, hogy minden tiszteletemet fejezzem ki azok előtt, akik 1945 és 1990 között kiadták azt a rengeteg magyar könyvet, még nagyobb tiszteletemet azok előtt, akik napjainkban is a világirodalom terjesztésében fáradoznak, és hódolatomat azok előtt, akik a jövőben is ezt fogják tenni, mert feltehetően nem lesz könnyebb. De megéri, mert az emberek megérdemlik, hogy megismerjék az egyetemes kultúra és civilizáció értékeit.
Mindezt nem lehetne megvalósítani az erdélyi kollégák segítsége nélkül. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvészeti tanszéke, a Kolozsvári Egyetemi és a Marosvásárhelyi Megyei Könyvtár dolgozói, Szász István Körtefáján és sokan mások dolgoznak azon, hogy ez a mű létrejöjjön.
A lexikon szerkesztési munkájára viszszatérve a romániai magyar műfordítást három korszakra oszthatjuk. Az első a második világháborút követő évek kiadásai az ötvenes évek közepéig. A második az 1990-es „rendszerváltásig”, a harmadik az azutáni korszakot foglalja magába. Nem tisztem most általános gazdasági és kulturális elemzést bemutatni az adott korszakokról, azt meghagyom a kollégáimnak, illetve egy része benne lesz a lexikon bevezető tanulmányában. Pár sorral ezelőtt említettem tiszteletemet a vizsgált időszak műfordítói iránt, itt még nagyobb tiszteletemet és hódolatomat kell kiemelnem azok előtt, akik megalkották a romániai magyar irodalom eddigi két legnagyobb adatbázisát: a Romániai Magyar Irodalmi Lexikont és az Erdélyi Magyar Adatbankot. Annál nemesebb ez a mű, mert egyik „határon túli” (marosvásárhelyiként engedjék meg, hogy idézőjelben tegyem a szót) magyar irodalom sem rendelkezik ilyen nagyon jól összegezett adatbázissal. Természetesen más forrásokat is felhasználunk a szerkesztés során. Nagyon fontos a szerkesztők munkája, az összegyűjtött szócikkeket ellenőrizni kell. A romániai magyar műfordítók névjegyzéke eddig 174 szócikket tartalmaz. De még nagyon az elején tartok. Már most vannak olyan szerzők, akikről jóformán semmilyen adat nem áll rendelkezésünkre. Sok alkotás álnéven jelent meg. Mint szerkesztő nem tisztem értékítéletet alkotni a fordításokról. Mindenki szerepelni fog a kiadványban, akiről adatot tudok gyűjteni, és aki legalább egy nem magyar nyelvű művet lefordított magyarra, és fordítása meg is jelent. Függetlenül attól, hogy milyen irodalmi művet fordított le az adott korszakban. A fordításkritikai észrevételek nem a mi asztalunk! Mert mindenki megérdemli a szerepeltetést. Már most látszik azoknak a kiadóknak a felelőssége, akik a könyveket kiadják. Számtalan olyan kiadvány van, ahol nem szerepeltetik nemhogy a kiadás évét, de a fordító nevét sem! Pedig egyes nyelvterületeken a fordító neve a szerző mellett szerepel a címlapon! A sors iróniája: nemcsak, hogy nem fizetik meg rendesen a fordítókat, de a nevük is „lemarad”. Amennyire nemes, olyan felelősségteljes a könyvtárosok munkája is. A kilencvenes évek elején sok könyvről azt gondolták, selejtezésre való, mert ki fog olvasni az elmúlt szocialista korszak vívmányairól! Hát, ha olvasni nem is olvassák (soha többet ne legyen kötelező olvasni!), de szakmai szempontból azok is műfordítói alkotások, amelyeknek nagy részét, jó, ha papír formátumú katalógusokban őrizték meg. Munkám egy nagyon nemes munka, melybe minél jobban belemerülök, látom, milyen sok nagytudású művészember gondoskodott arról, hogy megismerjük a Világot. Teljes körű feldolgozásra törekszünk, de biztos nem fog sikerülni. És minél tovább haladunk előre az időben, annál inkább látjuk, hogy ha most nem készül el a kiadvány, az adatok még nagyobb része merül a feledés homályába!
Őszre tervezem befejezni az adatgyűjtést, majd mint a délvidéki műfordítók szerkesztője, Szerbiában folytatom a munkát.
A névadatgyűjtés után megosztjuk olvasóinkkal a tapasztalatainkat és segítségüket fogjuk kérni a hiányzó adatok összegyűjtésében.
