"a poklosok szája gyógyulást vonaglik"
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 14. (460.) SZÁM - JÚLIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
A pereputty
Köszöntjük a hetven esztendős Sigmond Istvánt - A többi néma csúcs
Mózes Huba
Dsida Jenő Könyörgés csodáért című költeményének kéziratos változata
Karácsonyi Zsolt
Angyalok kertje
A hurgadai testamentum
Orcsik Roland
Kentaur irodalom - Az Új Symposion anyanyelvi idegenségéről -
Varga Borbála
Elgyengült térdeplések
Áradás
asszony
Szertartások
Ház előtt
Narancs
Kacskaringó
Rátonyi Csaba
Gábor
Bonczidai Éva
Kezdő történőknek
Zsigmond Melinda
Világnak feszülve
Merényi Krisztián
Rágcsálók
Teremtő
Demeter Zsuzsa
Versegyén az álmok vásznán
Lászlóffy Csaba
Az áldozat (folytatás előző lapszámunkból)
Szőcs István
Két kis jegyzet
Terényi Ede
Bartók - 2006 - 4. A fabáb "árnyékember" és a királylány
Augusztusi évfordulók
 
Lászlóffy Aladár
A pereputty
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 14. (460.) SZÁM - JÚLIUS 25.

Az ábécénk a meghatározóbb vagy a DNS-ünk? Anyám finn volt, apám pedig lett lett! Nem félek a mélységek felett. A mélységek bennünket nem temetnek, ők emeltek fel. Alpok, Himaláják, Urálok. Itt ülök a Dunánál és megpróbálom összegezni a múltat. Anyám hun volt, apám félig kelta, félig mezopotám. Itt ülök a Volgánál, ahol közismerten a tavaszi áradás kiterjedésekor a folyó ötven-hatvan kilométer széles. Apám Po volt, félig szárd és etruszk, anyám Rhea Sylvia vagy tán egészen az. Mindig legalább ketten vagyok, Castor és Pollux, Romulus és Remus, Traian és Decebal, Hunor és Magor. Esetleg Alexander és Nyevszki, avagy egyszerre XII. Károly és XXIV. Csandra Gupta. Tisztázni akarom legalább az Európáimat, melyekből kettő még itt az orrom előtt megvan: a patríciusi és a plebejusi, akinek folyton minden jussát visszavonták, átszervezték, megfejelték, átalakították; a külvárosi és belvárosi, a bankos és aki adja a bankot, vagyis fizet a banknak. Robottal, tizeddel, kamatos kamattal, haráccsal, dézsmával, füstadóval és füstbe-ment tervekkel. Anyám kincs volt, királylány, Iluska, apám bika, Zeusz, leányrabló, Háry János, vagy tán egészen az, és végül itt hagyta a családot az első adódó 1492-vel, 1812-vel, 1848-cal, 1918-cal, egy kis zsoldemelésért, egy kis kivándorlás meglobogtatásért, egy kis eperszedésért Spanyolországban és Írországban vagy Eldorádóban, egy kis aranyásásért Kaliforniában vagy egy kölcsönkért gyufáért, egyetemjárásért a Be-Ne-Lux emberpiacokon. Egy kis kutatói ösztöndíjért. Aztán holland, dán, tatár, kínai hadifogságokból jött haza, vagy csak írt, hogy itt van a címe, az üzenete, a hazautalt kicsi pénze, keresménye, külföldi számlája, jeligéje: “aki hallja, adja át”... “add tovább”. Ausztriában, Albániában, túl az Óperencián még látták, csak nem tisztázható, mi felé, milyen irányban mozgott még. Akiket itt hagyott, az állomány, a hagyaték, a zűrös állapot, pontos lelőhelye: újév és csatlakozás után egy héttel, mi, valamennyi EURÓPA. Anyánk csak egy lap, vagyis lapp volt, apánk – ahogy betűzöm, olvasom – egy egész könyv. Íme a pereputty ADATAI.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében