"Falevél suttog: egy vaddisznó orgonál"
Kereső  »
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 20. (586.) SZÁM — OKTÓBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
TOMAS TRANSTRÖMER
Versei
Gál Andrea
„Az írás mögött: az írás áll”- interjú Láng Zsolttal
Kántor Lajos
1956: tavasz, nyár, ősz – tél
György Attila
.áetriuxa avagy Macskalauz haladóknak
Sigmond István
Molekulák 14. - Napóleon és a többiek
SERESTÉLY ZALÁN
János Apostolu nyugdíjba vonul
Eszteró István
Versvonat
Szőcs István
Utánlövések II.
Sebestyén Mihály
Syracusa pusztulása
Lászlóffy Csaba
Közös ars poeticák - Jelenések – Nagy Kálmán (1939–1971)
BLOMQVIST TÜNDE
Nobel-díjjal a vers fennmaradásáért
KOVÁCS FLÓRA
A nyelv jegyei
BIRÓ ANNAMÁRIA
A nő városa egy apás korban
Terényi Ede
ZENE ÉS HIT - Az ALKOTÁS – HIT
Novemberi évfordulók
 
KOVÁCS FLÓRA
A nyelv jegyei
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 20. (586.) SZÁM — OKTÓBER 25.

Láng Zsolt Ünnepi Könyvhétre megjelent könyve, a Bestiárium Transylvaniæ IV. A föld állatai rendkívül összetett hálót, szerkesztési rendszert tudhat magának. Megközelíthető 1989 decemberének Romániája, a kamaszkor sajátosságai, a műfaji keveredések, a nyelviség kérdésköre felől. Valójában ezek a kérdéskörök nem választhatók el élesen egymástól, a jelen írás megpróbálja azonban a nyelv, a nyelviség sokrétűségét feltárni e regény kapcsán, hiszen a nyelvi bravúr lehet leginkább a Láng-írás kiemelt tulajdonsága. Jóllehet e kötet a Bestiárium Transylvaniæ IV. egységeként aposztrofált, most kizárólag e kötetre összpontosítunk, hiszen Láng előző köteteinek nyelvjátékaihoz képest is beemel e regény – melynek sajátossága, hogy kamaszgyerekek mindennapjain keresztül mutatja be 1989 Romániáját – újabb technikákat.
A hivatali nyelv és a jelentések nyelvének kérdése, az irodalmi nyelv, az irodalmiság kritériuma, a tudomány, a történelem, a játék nyelvének jegyei, továbbá az írásdömpingnek nevezhető jelenség is a nyelviség kérdéshalmazába sorolva fejthető ki.
A hivatali nyelvet és a jelentések nyelvét a humor teljes kiaknázásával mutatja be Láng. A jelentésírást tanító ezredes arra hívja fel a figyelmet, hogyan kell kimaradnia a jelentés írójának a jelentésből magából, továbbá arra, hogy ez mennyiben sajátítható el, akár a szépirodalmat művelőtől. A kötet e problematikánál majd a teremtés, a kreáció kérdését is felveti. Ez utóbbi akkor figyelhető meg különösképpen, amikor az ezredes ismerteti emlékeit, amelyek szerint a felettese a jelentéseit folytatásos műként olvasta: „Soha nem értékelünk, nekünk nincsenek szempontjaink, vagyis, kedves elvtársak, meg kell tanulniuk kimaradni a jelentésből. Kommentárjaink feleslegesek. […] Senki sem képes tagadni, hogy az irodalom jelentős mértékben beleszól kartotékjainkba: megtanítja újrafogalmazni a megtörténtet, megtanít arra, hogyan vezessünk cselekményszálat, hogyan jellemezzünk embereket, végső soron tehát eldönti, mi legyen a célszemély kartotékjában, azaz mi legyen a sorsa, börtön vagy munkatábor, a megfigyelés szüneteltetése, netán további operatív intézkedések kérelmezése. […] Ez a Norsecu veszélytelen, tedd ide, tedd oda felhőjárónak nézett ki, buggyant tintaló, mondta a felettesem, ám miután olvasni kezdte a jelentéseimet, megváltozott a véleménye. Kiderült, addig csak átfutotta a dossziékat. Az én másfél-kétoldalas hangjátékaim viszont lenyűgözték, szomjazva várta a folytatást. Egy papírlap nem fegyver, ám ha összesodrod, jó hegyesre, és a fülön vagy a szemen keresztül szúrod a fejbe, halálos. Úgyhogy sikerült a népes hálózatot felgöngyölítenünk.” (266–267.) Margócsy István nagyon találóan állapítja meg Láng kötetével kapcsolatban: „a legjobb narratológiai elemzés, a besúgó-jelentés fantasztikusan szellemes és gonosz elemzése” (Élet és Irodalom, ÉS-kvartett, 2011. július 8., LV. évfolyam 27. szám, http://www.es.hu/;es-kvartett;2011-07-08.html). Az ezredes jelentés-jellemzésének ellenpontjaként is meghatározható az a jelentéstípus, amelybe újra és újra az írás létrehozója kerül be: „Ma reggel nyolc előtt tíz perccel értem be, átolvastam a tegnapi jelentéseket, és kijavítottam a hibákat, aztán nyolc húszkor leültem, hogy megírjam a jelentésemet, és kilencig írtam, amikor újra nekifogtam, hogy a második óra tevékenységéről beszámoljak.” (35.) A két jelentés jegyei közötti eltérés részint abból adódhat, hogy gyaníthatóan nem egy jelentéscsoportba sorolható a kettő. Emellett azonban az utóbbi íróját a vezetés nem a kiváló jelentéslétrehozók között tartja számon. A kötet e pluralitás beemelésével többféle olvasási mód alkalmazása, alkalmazhatósága mellett érvel a jelentések kapcsán. A differenciálhatóságról Cs. Gyimesi Éva is nyilatkozik Szem a láncban című könyvében.  
A hatalomhoz köthető nyelvi sajátosságok tetten érhetők még a hivatalos nyelvben és a hivatalos interpretációk sokaságában. E nyelv és a vele rokonítható interpretációk egymásba „kapaszkodva” mutatkoznak meg. Az utóbbiak nem egy esetben szinte érthetetlenné, felfoghatatlanná válnak a nyelvük miatt. Láng invenciózusan él a karikatúrajelleggel.
Ha az interpretációk, illetve a történet-történelemmesélések vonatkozásában szemléljük a kérdést, akkor a történetkonstrukciók töredékes, nem egész, tökéletlen voltára lehetünk figyelmesek; ezt a jegyet fokozza a Láng-kötet azon játéka, amely a különböző városok egybejátszatásával él: Szatmárnémeti – nevének említésével – egyértelműen, míg Marosvásárhely vagy Csíkszereda utalásokkal jelenik meg [Margócsy szintén említi, hogy több városra is van célzás (I. m.).]. [„A város, és benne a történet, amely a véletlen rókabukfenc által behurkolódott. A rókaszáj el nem mesélhette. De amúgy sem lehet elmesélni azt, ami megtörtént. Csak a meg nem történt foglalható könyvbe.” (153.)] A történelem a tudományosság kérdéskörébe burkolva – melybe kiemelten bevonják a szereplők a matematika, a fizika, illetve egészében a természettudományok sajátosságait – tűnik fel visszatérően. A kötet a tudományok nyelvét szívesen fogja össze az irodalmi nyelvről való fejtegetéssel, mégpedig az irodalomórákat vezető Dezseő Attila elgondolásainak továbbvitelével. A „szépség” esetében is egy ilyen gondolatfutamot tár fel. A „szépség” felfedezhető egy matematikai problémában akkor, ha megvan hozzá az érzékszerv:  
„– Vagyis egy többismeretlenes egyenletrendszert megoldhatok úgy is, ha a szépséget keresem? – kérdezte Bereczki. – Pláne a függvényábrázolásban is segíthet?
– Gondolom, igen.
– A tanár elvtárs meg tudja mondani, hogy melyik a helyes megoldás, ránézésre?
– Ha látszik a szépsége, akkor igen, de nem minden esetben van hozzá érzékszervem. Olykor előbb hosszú időt azzal tölt el az ember, hogy kifejlessze érzékszerveit a szépség befogadására.” (110–111.)
A kötet Dezseő-figurája erőteljesen szorgalmazza beemelni az irodalomtudomány mellett más tudományok, így a matematika tudományának nyelvét is az irodalmi vizsgálódásokba.   
Láng az irodalmi nyelv kérdéskörét részletesen szemlélteti olvasójának. Távolról, vagyis az irodalmi nyelvhez párosítható differenciáltságtól indít, amelyet az íróvendégek különböző beszédmódjával érzékeltet: „A fő íróvendég itt is gyermekeimnek nevezte a diákokat, és sokat beszélt, ami azért zavarta Borit, mert őt jobban érdekelte volna a másik íróvendég, a Költő beszéde, aki alig-alig szólalt meg, de ha mégis, hangja csengése is teljesen más természetű volt, mint amit felnőttektől megszoktak.” (91.) Amikor a regény szorosan veszi szemügyre az irodalmi nyelvet, akkor a nyelvnek magának az alakulóban levéséről, változékonyságáról beszél. Az elragadó, szép, pontos és differenciált taglalások váltakoznak a parodisztikus meglátásokkal. Bori szövegének elemzésekor is hasonló „billegést” vehetünk észre. Erre kitér Margócsy István és Takáts József is a kötetről való beszélgetésben. Margócsy megállapítja, hogy „mikor például az iskolában Bori dolgozatát elemzik, az paródiája az irodalmi elemzésnek, ugyanakkor nagyon komolyan is vannak benne fölvetve narratológiai kérdések, a narratológiának és az igazságnak a kérdései” (I. m.). Takáts is hasonló meglátásra jut: „Az a már emlegetett magyaróra, ahol elemzik Borinak az éneklő lóról szóló novelláját, valójában a kritikai értelmezés paródiája, ahogy föl vannak vázolva azok a kritikai értelmezési lehetőségek, amelyeket kiválthat ez a kötet is, amiről most éppen beszélgetünk.” (I. m.)
Dezseő irodalmi nyelvről való elgondolkoztatásait a maguk fejtegetéseiben folytatják a férfi tanítványai, így tehetnek efféle kijelentéseket: „Nem tudsz mélyebbre menni, mert a történeted védekezik a nyelv ellen” (115.). A Dezseő-beszélgetéseknek (is) hála gondolkodnak az intertextualitás sajátosságairól: „Bori rájött, hogy Jánoska igen gyakran megismétli a Költő szavait. A Költő is megismétli az elődök szavait. Sokszor ugyanazt mondja, mint amit a régiek mondtak.” (225.)
A kötetet szemlélve az olvasó nem egy esetben találkozhat a Lángot körülvevő irodalmi élet egy-egy anekdotájával (Margócsy is kitér erre; I. m.), illetve kiolvashatja a szövegek 1989 decembere utáni dömpingjére tett célzását: „annyira sok újság lett egyszeriben, s a régiek is megvastagodtak, és mindenki halomnyi újsággal tér haza a trafikokból, sőt, mozgó trafikok nyíltak, és mozgó asztalok az utcasarkon, ott árulják az újságokat, amelyek tele különféle hírekkel, eddig nem közölhető versekkel, novellákkal, az eddig kicenzúrázott történetekkel, mintha egyszerre mindenki újságokban akarna közölni” (302–303.).
A kamasz Bori irodalmi nyelvének jellemzését természetszerűleg lehetne az alakulóban levő testbeszéddel, a fiúk fejtegetéseit pedig részint a testbeszéddel, részint a foci nyelvével összefüggésben, illetve a kötet irodalmi nyelvre való fókuszálását a megállás problematikája körül elemezni. Ezek kissé olyanok, mintha egymásra adott válaszként értelmeződhetnének, s talán valamilyen feltételezett befejezetlenségük, kifejtetlenségük is ebben gyökerezhet. Láng könyve, Tompa Andrea regényéhez, A hóhér házához hasonlóan, felveti az 1989 decembere utáni megállás és továbblépés hogyanjának kérdését.
Láng Zsolt Bestiárium Transylvaniæ IV. A föld állatai című regénye az „összeszálazás” regényének mondható, amelyet megközelíteni leginkább talán a nyelv problematikája felől lehet, tudva azt, hogy a bemutatott sokféle nyelv jegyei ugyancsak nem szakíthatók el egymástól.

Láng Zsolt: Bestiárium Transylvaniæ IV. A föld állatai. Kalligram.  Pozsony, 2011.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében