"hova fusson a halk szavú költő?"
Kereső  »
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 21. (587.) SZÁM — NOVEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Csaba
„Uram, az idő elszállott”*
Kántor Lajos
Kolozsvári este Gömöri Györggyel
Gömöri György
Versei
Tompa Andrea
Évnyitó fent Kolozsvárt
Sigmond István
Molekulák 15. - Az utolsó álom
Karácsonyi Zsolt
VIŞNIEC 55
Matei Vişniec
Ember tükörrel
Versei
Pánikszindróma a Fények Városában
Szőcs István
Akkor végül is ki a perverz?
Mike Ágnes
„Aranyerdő közelében, ezüst erdő rejtekében, gyémánt erdő közepében”
Márton Ágota
Neked szabott égdarab
KOVÁCS BEA
A moziba be-ki-be - Beszámoló a 11. Filmtettfesztről
NAGY BOTOND
Elborult crescendo
Terényi Ede
ZENE ÉS HIT - Hit a látszat(zene) világában
Hírek
 
Kántor Lajos
Kolozsvári este Gömöri Györggyel
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 21. (587.) SZÁM — NOVEMBER 10.

Melyik kolozsvári este? Gömöri György ugyanis annyiszor járt nálunk, például mint budapesti bölcsészhallgató, 1956 augusztusában, majd ismétlődően a Cambridge-ből érkező professzort üdvözölhettük itt, barátilag – hogy feltétlenül az évet és a hónapot kell megneveznünk (netán a napot is), mert csak így tisztázható mindenki számára az alaphelyzet, beszélgetésünk koordináta-rendszere. Tehát: 2011 szeptembere, valamivel túl az iduson; még igazán nyíltak a kertben az őszi virágok. A meghívó: a Korunk Akadémia, a helyszín a Kolozsvár Társaság főtéri székhelye. Maga a beszélgetés, annak első része közönség előtt zajlott, ám korábban (jóval e találkozó előtt) meg nyilván utána elmondottak ugyancsak visszhangoznak ebben az elektronikus eszközök mellőzésével készült rögzítés-kísérletben.
Az 1942-ben kiscserkészként tett első erdélyi utazás idéződik fel a költő, a műfordító, a már Londonban élő nyugdíjas professzor emlékeiből. Ez volt a legrégibb lecke számára az erdélyi (magyar) történelemből, de a táj emlékét is megőrizte.  Tizennégy év múltán – mint utóbb kiderült, igencsak történelmi időben – jött hozzánk újra, a kutatás szándékával, mert megragadta filoszi-költői képzeletét Dsida Jenő lírája. Az anyaggyűjtés során többekkel találkozott, például az Erdélyi Helikonban indult Létay Lajossal. Gyűltek a kiadatlan Dsida-versek, a „nyersanyag” a majdani egyetemi dolgozatához; 1956 ősze azonban és ami rá következett, elfújta a terveket. El lehet gondolkodni azon, hogy amikor Gömöri A csendes Gyilkoson című saját versét Kolozsvárt írni kezdte (1956 augusztusában) és Budapesten befejezte (szeptemberben), a Gyilkos-tói élmények megörökítésén túl érzékelt-e már valamit a készülődő változásból. Merthogy az erdélyi költészet két világháború közti hagyományaival összehangzón a népsors alapkérdései foglalkoztatták, tagadhatatlanul. Érdemes kimásolni Gömöri György első, Londonban 1958-ban megjelent kis kötetéből (no persze, nem mint korai remeklést) ezt a részletet:

– Magyarnak rendelt kicsike népem,
ki élsz idegenség rengetegében,

s vagy, mint ama fenyves messzire zengő,
éktelen sorsán árva merengő,

vaj te is, kicsiny erdélyi népem,
váradi magyar és zajzoni székely,
ki még az anya nyelvét beszéled –
meddig tart benned, meddig a lélek?

Fogyatkozó nép, nem süllyedsz-é el
nagy idegenség rengetegében,

nem lép-é árral más elem nyelve
féltett világod tóvá temetve?

A vers második részében, a favágók emlegetése után következik:

erőszak ellen bolydul az erdő,
viharrá buzdul benne a szellő,

s hajlongva, zúgva mindenegy fája
készül a harcra – nem a halálra!

Ez a Virág-bizonyságban olvasható költemény természetesen nem a Psalmus Hungaricus társverse – jóllehet hazafisága nem vonható kétségbe. A Dsida-élmény végigkísérte Gömöri pályáját (jóval azután, hogy „A forradalom parittyája/belévágott a nagyvilágba”). Az Éjjeli vonatozás – a szintén londoni, 1969-es, de a Szepsi Csombor Kör jelzetével kiadott kötetben – nem éri fel a Nagycsütörtököt, de ez már más vers-minőség, mint a zsengéké.
– Sokat utaztam – mondja Gömöri György, és ezek az utazások Oxfordtól Indonéziáig, Kaliforniáig, a cambridge-i megtelepedésig, no meg a lengyelországi kalandozások a világkultúra áramkörébe kapcsolták a Dsidánál lehorgonyozni akarót. Magától adódik a kérdés – attól a meggyőződéstől hajtva, hogy Dsida Jenő nem kevésbé jelentős életművet hagyott ránk, mint a világirodalomban számon tartott sok (nem magyar) kortársa: tud-e valamit a világ, legalábbis a versszerető kicsi világ Dsida költészetéről? Igenlő választ, ahogy sejthettük, a műfordító Gömöri sem adhat, bár ő – mindenekelőtt Clive Wilmerrel társszerzőségben – olyan angol nyelvű verskötetek gondozója, amelyek által Radnóti Miklóshoz, József Attilához, Nagy Lászlóhoz, Petri Györgyhöz juthattak közelebb az angolul verset olvasók.
A magyar irodalom népszerűsítésében kritikusként is részt vállalhatott, a Books Abroad (Külföldi Könyvek) cím alatt indult, World Literature Today-ként (Mai Világirodalom) kiteljesedett folyóirat felkért magyar és lengyel szakértőjeként számos recenziót írt (és szervezett), többek közt erdélyi könyvekről. Ez az angol nyelvű lap korántsem a „futottak még” kategóriájába tartozott, hiszen az általa évente odaítélt díj akár a Nobel-díj előszobája is lehetett – amint ez például Czesław Miłosz esetében történt.
Czesław Miłosz hozzátartozik Gömöri életéhez, költői életművéhez. A modern lengyel versek G. Gy. által válogatott és fordított (Az ismeretlen fa. Occidental Press. Washington, 1978) antológiájában, több Miłosz-vers olvasható, így az Óda októberhez. Ősz lévén, és közel 1956 októberének évfordulójához, idézzük be az utolsó szakaszt:

Ó te október.
Költészet, azaz mindenre-elszántság
                                   hónapja vagy,
Arra, hogy az életet minden
                  pillanatban újrakezdjük.
Varázsgyűrűt adsz, melyet
                                 ha megfordítok,
A szabadság láthatatlan
                   drágaköve fénylik benne,
Ó te október.

2001-ben – abban az évben töltötte a lengyel költő 90. életévét – Gömöri önálló Czesław Miłosz-kötetet jelentetett meg (Ahogy elkészül a világ. AB-ART, Pozsony). Ennek a könyvnek a jegyzetében olvashatjuk, hogy G. Gy. 1957 óta ismeri Miłoszt, 1963-64-ben egy évet töltött mellette a kaliforniai egyetemen, Berkeley-ben. További lengyel vonatkozású információk: Zbigniew Herberttől is kiadott egy magyar kötetet, Budapesten, 1999-ben (Az ízlés hatalma), fordítói munkásságáért két lengyel díjjal is jutalmazták. Ugyanitt megtudható, hogy Gömöri fordít angolból (Eliotot, Dylan Thomast) és oroszból is. (Még 1965-ben Sulyok Vincével közösen Borisz Paszternak verseit tolmácsolta, egy washingtoni kiadású kötetben.)
Kis túlzással mondhatni: teljes modern világirodalom. Élén persze a lengyelekkel, akik Amerikában a legnépszerűbbek közé tartoznak. És a magyarok – akik persze távolról sem ilyen népszerűek. Érdemes hát rákérdezni egy nemrég Budapesten magyarra fordított, magyar apától és lengyel anyától származó, lengyel prózaíró, Krzysztof Varga otthon nagy sikerű útikönyvére, a (magyar címén) Turulpörköltre. Budapesti és magyar vidéki élményeit írja meg benne a helyi viszonyokban igencsak járatos Varga, csípős kritikával, egyszerre kívülről és belülről. Gömöri természetesen olvasta a 2008-ben lengyelül, 2009-ben magyarul megjelent kötetet, amelyben a könyvcímet magyarázandó egy másik fogalom, a Turul-Cola is megjelenik. Ha már magyar-lengyel ügyekbe keveredtünk, idézzünk be néhány sort Krzysztof Varga útirajzából:
„A Turul-Cola mint ötlet pompásan összeköti a magyar hagyományt (a turult) a kozmopolita környezettel (a Coca-Colával). A reklámügynökség »kreatívjai« a Turul-Cola kitalálásával zseniálisan kapcsolták egybe a lokálist az univerzálissal. Ezzel az egyszerű fogással jelenítették meg a mai posztkommunista társadalmakat nyomorító bilincspárt: a globalista kapitalizmust, mely mindent felszámol, ami eredeti, és elszántan törekszik az egységesítésre, no meg a nemzeti hagyományt, amiből Európának ebben a részében képtelenek kiszabadulni az országok. A hagyomány terhének kellene kiegyensúlyoznia a fejünkre zúduló tömegkultúra monstrumának terhét. Ehelyett mind a kettő lefelé nyom.”
Gömöri György kifejezetten jó könyvnek tartja Krzysztof Varga művét, ebben tehát egyetértünk, őt, mármint G. Gy.-t a hagyományok (persze, nem a „turul” értelmében) és a modernség egyformán érdeklik – erre egész életműve példa. Kutatási területe az angol-magyar kapcsolatok a XVI–XVII. században, könyvet jelentetett meg az angol és skót utazókról a régi Magyarországon; Erdélyi merítések címmel Kolozsvárt, a KOMP–PRESS Ariadné-sorozatában tanulmányokat, esszéket adott közre 2004-ben (a Báthoriakról, Bethlen Gáborról, XI. Rákóczi Györgyről ugyanúgy ír bennük, mint Dsida-versekről, Edgar Allan Poe és Dsida Jenő rokon témájú verseiről). Megírta 1956-os emlékeit (Az én forradalmam, 2006).
Amit talán még nem írt meg, de amiről érdemes kérdezni őt, az cambridge-i tanársága. Az erdélyiek (is) alighanem többet tudnak, legalábbis többet hallottak az amerikai egyetemeken folyó oktatásról, tanár-diák viszonyról, mint a patinás Oxfordról vagy a Cam-parti „kulturális hídról”. Több mint harminc év tapasztalatairól, a Darwin College-ról, a tanárok (sőt a nyugdíjas tanárok!) megbecsüléséről szívesen beszél Gömöri György. Nem tudni, öszszeszámolta-e diákjait, akiket magyar és lengyel irodalomra tanított (nyilván többeket lengyelre) – az elmondottak alapján aligha voltak ezrével vagy százával. Az évente jelentkezők függvényében kezdődtek magyar irodalmi foglalkozások, vagy maradtak, folyamatosan, a lengyel órák, sajátos módon. Cambridge-ben ugyanis nem a nálunk megszokott előadás-szeminárium rendszerben oktatnak, tanulnak, hanem az egyéni foglalkozáson van a hangsúly. A diák esszétémákat kap, egy tanéven belül 14–16 esszét kell megírnia, azt beszéli meg aztán a tanárával, negyedév végén a tanár jelentést ír a diák munkájáról. A lazaság és szigorúság különös keveréke érvényesül, megbukni ugyanis nem lehet, a minimális jegyet mindenki megkapja. Feltételezhető, hogy olyanok választják valamelyik cambridge-i „college”-ot, akik valóban tanulni akarnak.
Cambridge csendes kisváros, különösen Londonhoz mérve. Gömöri György régebben sem volt ritka vendég az angol fővárosban. Amíg a Szepsi Csombor Kör létezett, vele is mindig lehetett találkozni a köri összejöveteleken, olyanok társaságában, mint Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, a náluk nemzedéknyivel fiatalabb kitűnő (a magyar irodalmi közvélemény által alig tudomásul vett) költő, Siklós István vagy a publicista, prózaíró Sárközi Mátyás, a politológus Schöpflin György. A csapat mára erősen megfogyatkozott. A világkultúra, a világszínház természetesen továbbra is jelen van – a Londonba költözött Gömöri Györgynek nem kell unatkoznia.
A könyvtár, a British Library kínálja kutatóra váró régi kincseit, és kiállításokban sincs hiány. Ha pedig másra nyílik kedve a költőnek, az irodalomtörténésznek – ott az utazás lehetősége. Mint félszázad óta folyamatosan.


Ui. 2011. szeptemberi beszélgetésünk záróakkordjaként kézhez vehettem George Gömöri Polishing October (Október fényesítése) című kötetének dedikált példányát, a szerző és Clive Wilmer „angolosításában”. G. Gy. egyik újabb utazásának bizonyítéka ez a könyv, most a szigetországban.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében