"a poklosok szája gyógyulást vonaglik"
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 14. (460.) SZÁM - JÚLIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
A pereputty
Köszöntjük a hetven esztendős Sigmond Istvánt - A többi néma csúcs
Mózes Huba
Dsida Jenő Könyörgés csodáért című költeményének kéziratos változata
Karácsonyi Zsolt
Angyalok kertje
A hurgadai testamentum
Orcsik Roland
Kentaur irodalom - Az Új Symposion anyanyelvi idegenségéről -
Varga Borbála
Elgyengült térdeplések
Áradás
asszony
Szertartások
Ház előtt
Narancs
Kacskaringó
Rátonyi Csaba
Gábor
Bonczidai Éva
Kezdő történőknek
Zsigmond Melinda
Világnak feszülve
Merényi Krisztián
Rágcsálók
Teremtő
Demeter Zsuzsa
Versegyén az álmok vásznán
Lászlóffy Csaba
Az áldozat (folytatás előző lapszámunkból)
Szőcs István
Két kis jegyzet
Terényi Ede
Bartók - 2006 - 4. A fabáb "árnyékember" és a királylány
Augusztusi évfordulók
 
Karácsonyi Zsolt
Angyalok kertje
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 14. (460.) SZÁM - JÚLIUS 25.

A minden titkok verse lesz belőlem,
kinyílt tudat: lobog tovább szívem,
a fegyverem most kéne újratöltsem
vígad a fény, ha végre elhiszem.

Mert egy gödörből mászik ki a lényeg,
halálmadár tojásban él fiad
hiába néz tekinteted a mélybe
megintcsak Ő –  a felszín az.

Mélyülj te el sekélyesült vizekben,
mint kárókatonák és gémek, kócsagok,
figyeld megint a ritmusom hiszen
foszló idő, tünékeny éj vagyok.

Az éjmadár rikolt ha ágyékomhoz érsz,
felébred minden konok fejű inas
ki mesterétől lassan ellesi
a nagy tudás – csupán a semmi az.

És aztán egyre zűrösebb a tér
acél-hangyák hordják a jó időt
jól nyomd bele, ameddig belefér,
a behatolás tény lesz, és igaz.

Innen kerül ki minden lényegünk,
és lágy egünk a régi szint –
remény, ha van, pont ettől oszlik el,
mert felosztjuk az új törvény szerint;

és aztán már nincs centizni-való
valók vagyunk a túli télikertben,
nem Thule, de a déli fény üzen,
botlik a ló mivelünk száz esetben.

Nem mond hogy van a botlás,
határnak hívom azt,
addig amíg magához hív a szó,
aztán a fény, ha ismét elvakít,
leszek ha kell a hű alattvaló.

Egy határkőben lángol újra szívem,
miszlikbe vág a hajnal horkanása
de nincs kiút, tudom és elhiszem,
hiába vár a túli út hatása.

*
A kezdet szíve ismer egy fiút,
ki a jövőbe lökte égi kését,
egy lányt akit már nőnek nevezünk,
és elfogadjuk minden cselvetését.

A kezdet szíve, mint kihűlt tojás,
ruganyosan gurul rá asztalunkra,
és kettévágjuk, míg a nemtudás
beérik és fellángol csipkebokra.

*

Ne adj nevet nekem, így kiabál az angyal,
hiába mert mi nem kegyelmezünk,
elborult aggyal és az alkonyattal
együtt mi is beszemtelenkedünk
a név utáni éj ködös helyére,
mi tűnteti vezérlő csillagunk,
a tüntetés bezár szavak körébe,
titkoljuk el, hogy tüntetők vagyunk.

*

Tűnj el te is te fénnyel teli ábra,
te tétlenségre hívó téli jel,
az északabbra dívó évszakok hatása,
ha idáig ér, gyorsan menni kell,
amíg marad egy kilométer ég
a föld felett. Az azon túli hely
régóta hordja már az űr nevét.

*

Ádám ruháját akaszd a csillagokra,
elég egy nap – már nem fog látszani,
pedig kering egy földön túli
vak gondolat még, elnyújtott szálai
kopott kabátként érik el a kertet,
ahol a csukló, részeg angyalok,
ugyanazon az Istenen nevetnek.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében