|
|
Matei Vişniec
Versei
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 21. (587.) SZÁM — NOVEMBER 10.
|
Mikor jöjjek ki
a hideg vízből
(Cînd să ies din apa rece)
Mikor jöjjek ki a hideg fekete vízből
ki kiált
a fekete manó aki a hideg fekete
vízben él
ki vagy hogy vagy
kérdezi a nagy fogatlan nyelv nélküli
szájával
szótalan
ki vagy hogy vagy hova mész
mondja a fekete manó aki
a fekete vízben él
lehúzva engem oda a sok-sok
kezével
lehúzva engem oda a ragacsos
vihogásával
ki vagy hogy vagy hova mész és miért
kérdezed egy ideje te is
mind kapaszkodni akarsz kapaszkodni
akarsz kapaszkodni
Szabad ágyak
(Paturi libere)
Nem uram itt nincs egyetlen
üres szoba sincs
egyetlen szabad ablak sincs
ma
az ajtók közül egyetlen
sem csukható
és nem nyitható
üres ágyaink azonban vannak
ágyak tele halottakkal
ha ki akarják választani
a halottat akivel utazni
fognak
jöjjenek mind a 12 hülye tanítvány
itt van
nyúljanak el az ágyban
sorban egyesével
várják meg a jelt
a válasz nélküli kérdést
minden próbautazás
után
változtathatják
a halottat
az irányt
A kihalt megállóban
(În staţia pustie)
Mialatt ezt a verset írom
a hölgy a 2 sárga szatyorral
engem figyel
lehajol belenéz az egyik
szatyorba
megint figyel
feláll a padról ráteszi a szatyrokat a
padra jobbra balra
néz a metró nem jön
én folytatom az írást
a hölgy a 2 sárga szatyorral
figyel
tesz néhány tánclépést
megkerül
megpróbál a vállam fölött átnézni
hogy lássa hogy mit írok
én folytatom az írást a metró
nem jön csak ketten vagyunk
a kihalt megállóban
a hölgy a 2 sárga szatyorral
nem érzi magát biztonságban
elveszi a 2 sárga szatyrot és
odébb megy valamivel
Egymillió szem
(Un milion de ochi)
Egymillió szemed volt
mielőtt kettő lett volna
mielőtt egy szíved
lett volna
egymillió szíved volt
egymillió egymillió
lábad volt
mielőtt két lábad
lett volna
és mielőtt egy nyelved lett
volna egymillió nyelved volt
és éppen így mielőtt csak két
kezed lett volna két tüdőd
és egy nyakad
egymillió kezed volt
egymillió tüdőd
és egymillió nyakad
egymillió szárnyad volt igen
mielőtt még nem lett volna egy sem
Szombat volt
(Era sâmbătă)
Szombat volt nyolc óra
a pizzás előtt
nagy forgalom elszabadult autók
őrült forgalom
a teraszon – alig valaki
négy vendég és egy kutya
egy pizzát kérnek otthonra
közben az árakra nézek
az emberekre
semmi különbség
Választási kampány
(Campania electorală)
Szenátor úr
újságíró-csoportunk
forró üdvözletét fejezi ki
a sikerért amelyet ön a
választási kampányában elért
és kéri hogy szenteljen
pár percet ránk
először is azt szeretnénk tudni
hogy mi is az anyag
és hány megjelenési formája van
aztán kíváncsiak volnánk arra is hogy
milyen is a lélek és a test közötti kapcsolat
és hogy lehetne-e a végtelent
a természetben szemléltetni
és legvégül ha teheti
mondjon pár szót
a meggy leveléről
A várostisztító autó
(Maşina de curăţat oraşul)
A várostisztító autó
utolért és megállt
a hátam mögött
rémülten kaptam le a kalapom
izzadt tenyerem megtörültem és mondtam neki
hogy én nem vagyok azonos
ezzel a várossal
én teljesen más vagyok
de ő nyíltan józanul a szemembe nézett
belsejéből az értelmes fém vibrálón remegett
és mondtam neki hogy én csak egy békés járókelő
vagyok és ha kell ezen az utcán
kicsit szomorúan meg elgondolkodva soha
többé át nem kelek reggel sem
jövök sétálni ide soha
de az autó mintha csak csodálkozott volna valamin
és az agyarai meg a lencséi mögül mintha
mosolyogott volna rám
Évszakok
(Anotimpurile)
A zongorista csak játszott tovább az elhagyatott városban
halkan álmodozva játszott alig futtatván ujjait
egyik billentyűről a másikra
rágyújtott egy cigarettára
és úgy játszott hagyván hogy az az ajkai között
tövig égjen
néha megállt egy percre
mellényzsebéből kivett egy
nagy mocskos fekete zsebkendőt
és megnyomogatta vele a homlokát tarkóját és a nyakát
letörülte az izzadtságot az ujjairól majd
még szomorúbban még fáradtabban játszott tovább
meleg lett ebédidő
a zongorista kivett egy kenyeret a vörös aktatáskájából
és feltette a zongora fedelére
és időnként két ujjal
csipegetett annak fekete beléből
a zongorista játszott tovább
a négyórai zuhogó zápor idején is
és estefelé amikor a szélrohamok megindultak
a zongorista meg se mozdult halkan és felkavaróan
játszott valamit Vivalditól
a nap a vége felé járt már sötétedett
csillagtalan éjszaka közeledett
a zongorista egy hosszú vékony cigarettára gyújtott
s a parazsa fényénél
játszott tovább
A város kígyója
(Şarpele oraşului)
Naponta mondom magamnak
mérgeskígyó vagy
állítsd le magad
de én nem én inkább
egy régi kocsiba álmodom magam amint
Eufória Város költője vagyok és ezért
időnként segédkeznem kell
egy-egy eufórikus lakó lefejezésénél
de én nem én
egy elfajult korcs vagyok
ahelyett hogy az eufórikus lakóval együtt a nyaktiló alá bújnék
a plüsspárnák közül megtapsolom
és önhitten és megveszekedetten írok
a jelentős eseményről
és a legkomolyabb lapokban közlöm
a versem
majd a pénzből amit kapok
a kíváncsi szemektől távol a szobámban
berúgok istenesen
Menekülés a városba
(Fuga în oraş)
Ma a városba menekülök vásárolok
magamnak egy fehér krétát majd egy
katicabogarat két keresztváltót meg talán
egy nyugtalan kis gidaszemet rajzolok
mosolyogva a municípium kerítésére a hátam
mögött a járókelők meg fognak állni
tenyerükkel a homlokukra csapnak
az autók hirtelen lefékeznek és
ráirányítják lámpáikat az én kerítésemre
a katonák sietve jönnek majd rendet
teremtenek Szókratész beszédet mond
mindent tagad majd int a kezével a király
meg fog érkezni meg fogja simogatni a
vállamat a fejbúbomat így gyerekem így
de mi ez itt
de ez
de ez
FEKETE VINCE fordításai
|
|
