"hova fusson a halk szavú költő?"
Kereső  »
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 21. (587.) SZÁM — NOVEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Csaba
„Uram, az idő elszállott”*
Kántor Lajos
Kolozsvári este Gömöri Györggyel
Gömöri György
Versei
Tompa Andrea
Évnyitó fent Kolozsvárt
Sigmond István
Molekulák 15. - Az utolsó álom
Karácsonyi Zsolt
VIŞNIEC 55
Matei Vişniec
Ember tükörrel
Versei
Pánikszindróma a Fények Városában
Szőcs István
Akkor végül is ki a perverz?
Mike Ágnes
„Aranyerdő közelében, ezüst erdő rejtekében, gyémánt erdő közepében”
Márton Ágota
Neked szabott égdarab
KOVÁCS BEA
A moziba be-ki-be - Beszámoló a 11. Filmtettfesztről
NAGY BOTOND
Elborult crescendo
Terényi Ede
ZENE ÉS HIT - Hit a látszat(zene) világában
Hírek
 
Márton Ágota
Neked szabott égdarab
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 21. (587.) SZÁM — NOVEMBER 10.

Kényszerpályákon köröző nyugalom, „kifordított” képzetektől nyüzsgő riadalom, gondolatok „gubanca”, „szűkülő lét”, tükör, tudat és recehártya mása figyel a kül- (és a bel)világra Oláh József micskei költő második verseskötetében, a Bolond életben. Mintha perspektívaváltásokból és a tér irányaiból építkezne a kötet: a lent–fent, kint–bent/kívül–belül, itt–ott, én–te kettőssége szervezi a Bolond élet kilenc részét, ciklusát, a római számokkal tagolt versek folyamát. Mert valóban, néhány vers „folyamszerűnek”, egy szuszra írtnak/végigmondottnak tűnik. A költő maga is „folyó-verseknek” nevezi ezeket, mert szinte zuhannak, peregnek bennük egymás után, sorról-sorra a szavak (Maszkabál, apadó forráshoz, Üzenet, Me(n)nyegző stb.). A kilenc rész egy-egy alkotásának címét sok esetben cikluscímként is értelmezhetnénk: átfogó jeleggel bír a Labirintus, Hazátlan, Szkízisz, Hitvallás, A filozófus hangya, benned, Bolondságok, és a Le-föl. De másként is összekapcsolódnak a „címek”, akár egy egysorost alkotván: a Nyomor benned marad, véres hason(u)lás (a VI. rész utolsó öt verscíme összeolvasva); az említett irányok pedig szétágaznak labirintusok, kényszerpályák és „csapzott tudat-tincsek” körein. Induljunk el hát ezen „irányok” nyomán.
Az első rész hat versében erős a kezdet és vég, a lent-fent érzete, ahol „jelened múlt-kútba zuhan” (Vidám dallamot keresni); az e- és a túlvilág közötti út, melyen hiába „térnél balra térnél jobbra/ ... utad csupáncsak egyenes” (Labirintus). A túlra-látás, az át-látás képessége kulcsfontosságú a Láss-ban is: „túlélés szándékú öklöd/ görcse nyomán/ kiserkenő véred tükre/ rezegve imbolyogtatja színén/ a mindig ma/ mindent ma/ bizonytalanságának kétségbeesését// láss tovább// s adásra simuló tenyeredben/ nyugalommá szilárdul/ az örökkévalóság/ bizonyossága.”
A második részben egy másféle ott körvonalazódik: a hazátlanság, a „burjánzó kakukkhazafiság” (Miért bánt?), az „elvágyódásunk átkának” kényszere. A Szkízisz című művel kezdődő vers-tízes már az én-te kettőségében keresi az egységet: a rád-találás és (az önnön lényünkre való) rátalálás élményében. A Sólyomütötten és a Légy fejsze héja-nász-szerű konnotációja a lélek-formálás lehetőségével párosul.
A Hitvallás kezdetű, leghosszabb ciklus az „életre ítéltség”, a „halálos életfüggőség” képzetköreit bontja ki. A tudat plasztikus képei dominálják a verseket: „tudatom csapzott tincseit/ cibálva pörgeti őrjítő táncba” (Csendes esti séta), „idegeim hárfáját tépdesve”, „repedt hangláda – koponyám –/ teremtő eszmélés vágyával rezonál” (Tündérkeringő), „gondolataim gubanca, olcsó paróka, [metrófrizura]/ csapzottan mered ezer felé/ kábult koponyám körül” (Gondolataim...). A „Mi lenne, ha valaki [...] mint egy bojtos sapkát,/ kifordítaná a Földet” vezet át az ötödik (mesei, „apróságokról” szóló) és a hetedik  rész játékos, olykor bolondozó hangulatába, ahol a „helyenként zöld árnyalattal tarkított” lila semmi is valami, és „az innenső fák árnyékát” gumis végű görbebottal igazítja helyre egy bácsika, „elevenében rejtegetve [...] egy világháborús aknaszilánkot” (Bolond élet).
A kötetben „szemed garatján”, „öt égő seben érzékeiden/ vérzik testedbe a világ/ vérzik lelkedbe a világ” (Labirintus), „kényszerből futott körökön” (Artista), „erjedő tapasztalatok tömény párlatán” (Függőségem) át. Egy jobb világ reménye azonban mégis felcsillan itt-ott, alliterációk, ritmizálások, finom képalkotások és erőteljes szózuhatagok között, csak „őrizd [...] ártatlan-kéken/ szemed tükrében/ neked szabott/ égdarabot” (Ne bánd).




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében