"Szemközt a pusztulással / egy ember lépked hangtalan"
Kereső  »
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 22. (588.) SZÁM — NOVEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
SELYEM ZSUZSA
A részvét bősége - Pilinszky János novembere
Széles Klára
Pomogáts Béla fontos, új kézikönyve és S.O.S-jelei
Lászlóffy Csaba
Jelenések – A képtelennel küzdő memória
Hertza Mikola
Rövidprózái
Szőcs István
Átok Agade felett
Voltam én is egyszer
Sigmond István
Molekulák 16. - Vírusfajzatok
ARMBRUST KRISTÓF
Gonosz asszonyembereknek erkelcsekről való ének
HORVÁTH MIKLÓS
Maszkulinizmus a 16. században
Márkus András
Versei
Muszka Sándor
Versei
SZABÓ M. ISTVÁN
Apja fia
Tóth Mária
A kád
Ungvári László Zsolt
Rövidprózái
Jakab-Benke Nándor
A bolygó neve: Melankólia
Márton Ágota
Határátlépések a nyelvben
A Magyar Naplóról
Terényi Ede
ZENE ÉS HIT - Hit a nemhitben
Decemberi évfordulók
 
ARMBRUST KRISTÓF
Gonosz asszonyembereknek erkelcsekről való ének
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 22. (588.) SZÁM — NOVEMBER 25.

Kit szerze szebeni Ormprust Christoff, egy kopott ebagnénak bosszúságára,
kit osztán egy barátja kérésére magyar nyelvre fordíta

 

Részletek

1   Írnak vala ezerötszázötven esztendőben,
     Az hatalmas Károl császárnak országgyűlésében
     Augustába, nagy várasba, kibe bégyűlének
     Fejedelmek mindenfelől abba hirdetének.

2   Odamenni is törtínék sok jámborral egyetembe,
     Ki neveztetik szegén mellőnek,
     Szálla ő ott egy kis házba csak önnenmagának,
     Jó szállások mindenfelől szorgosok valának.

3   Vala néki az szálláson egy hideg szobája,
     És az mellett igen megvénhedt, megkopott agnéja,
     Ki az házat bosszúságra bé nem fíti vala,
     Magyarokat csudaképpen igen gyűlel vala.

4   Kíméletlen az ebagnő sok kárt tészen vala,
     Csalárdsággal, ellopással, minden gondolattal,
     Nagy sokképpen szegén legént háborítja vala,
     Magyar étket őnékie hogy nem adott vala.

5   Csudaképpen ez ebagnő férjével bánik vala,
     Simon bíró nagy botjával igen veri vala,
     Az szobából éjjel-nappal kikergeti vala,
     Nagy szitkokkal és átkokkal igen feddi vala.

6   Ez szebeni feljelmondott búsolt igen vala,
     Őmagában villámképpen gondolkodik vala:
     Uram Isten! lám, ez felden egyéb ördeg nincsen,
     Hanem csak az asszonyoknak ő gonosz erkilcsek,

7   Kivel minket, férfiakat szinetlen kínzanak,
     Mert őnálok mi nem vagyunk semmi becsiletbe,
     Tisztességbe, megnyugásba minket nem tartanak,
     Minket feddnek, minket szólnak és bínessé tésznek.

      […]

16   Egy tudós belcs kérdi vala egyszer egy barátját:
       Asszonyoknak miérthogy igen sebes nyelvek volna?
       Monda néki: attul vagyon nyelveknek gyorsasága,
       Bakfarkból lett az ő nyelvek, ki mindenkor mozogna.

17   Férfiaknak méltóságok ebből is megtetszik,
       Hogy az Isten tiszta földbel őket teremté,
       Kibel arany, búza, ezüst és minden jó dolgok
       Teremének az embernek feltáplálására.

18   Asszonyembert az Úristen egy csontból teremte,
       Mert jól tudá őnékiek hasznotlan voltokat,
       Mint az csontnak, kinek ember hasznát nem veheti,
       Hanem hogyha őbelőle kockákat csinálnak.

19   Mely kockának játszásával gonoszság sok lenne,
       Öszveveszés és nagy feddés, káromlás, mordulás,
       Emberhalál, gyűlőségek és nagy sok gonoszság,
       Marhavesztés, lélekvesztés és egyéb gonoszság.

23   Szükség azért, hogy az csontba, kiből vétettenek,
       Bémenjenek férfiúnak az ő oldalába,
       Úgy ez lészen, kit most mondok, egy bennek sem lészen,
       Mert mindennek megadatik az ő igaz része.

24   Szükség volna, férfiakat hogy ők tisztelnék,
       Kiválképpen atyai tisztességgel;
       Mert őtőlek származtanak, tőlek nemzettettek,
       És őtőlök tápláltatnak és oltalmaztatnak.

25   Mely sok gonosz ezek miatt ez feldre származott,
       Ezek oka mindnyájunknak nagy veszedelmünknek,
       Fárodtságunknak, nagy munkánknak, számtalan bánatunknak,
       Betegségünknek, szigénségünknek és fájdalmunknak.

26   Ezek miatt mély poklokban lelkek kínoztatnak,
       Ezek miatt és vétkek miatt Kristus meghala,
       Ezek miatt támadának nagy háborúságok,
       Őmiattok, őérettek lének nagy halálok.

27   Veszedelmek sokak lének az szép Helénaért,
       Ez elhagyván az ő férjét, Parissal elszökék,
       Nagy országot, szép bő feldet kinccsel egyetembe,
       Régi néppel szörnyen ő elveszte frigiaikat.

28   Frigia ország őmiatta és Trója nagy város
       Elpusztula, mind leromla, mind meg is ége,
       Mikor királ Menelaus, az ő jámbor férje
       Ildeznéje, keresnéje, őtet kergetnéje.

29   Őmiatta nemes Paris nagy szörnyen elvesze,
       Kit az ő asszonyállati álnokságával
       Bolondíta, szerelemhez őt készeríté;
       Ilio vára őmiatta mind eltöretteték.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében