"Szemközt a pusztulással / egy ember lépked hangtalan"
Kereső  »
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 22. (588.) SZÁM — NOVEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
SELYEM ZSUZSA
A részvét bősége - Pilinszky János novembere
Széles Klára
Pomogáts Béla fontos, új kézikönyve és S.O.S-jelei
Lászlóffy Csaba
Jelenések – A képtelennel küzdő memória
Hertza Mikola
Rövidprózái
Szőcs István
Átok Agade felett
Voltam én is egyszer
Sigmond István
Molekulák 16. - Vírusfajzatok
ARMBRUST KRISTÓF
Gonosz asszonyembereknek erkelcsekről való ének
HORVÁTH MIKLÓS
Maszkulinizmus a 16. században
Márkus András
Versei
Muszka Sándor
Versei
SZABÓ M. ISTVÁN
Apja fia
Tóth Mária
A kád
Ungvári László Zsolt
Rövidprózái
Jakab-Benke Nándor
A bolygó neve: Melankólia
Márton Ágota
Határátlépések a nyelvben
A Magyar Naplóról
Terényi Ede
ZENE ÉS HIT - Hit a nemhitben
Decemberi évfordulók
 
Márkus András
Versei
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 22. (588.) SZÁM — NOVEMBER 25.

Az alkalom

Ma éjjel elfogyott a Hold,
A sör s a pálinka is el.
Elment a lány ki itt se volt –
Elmenekült egy bárkivel.

Holnaptól nincsen már hitel
Ígérik hétfőn s kedden is
Hold úr még néha visszajár
De nem beszél már senkivel
S ha félrenézek issza is
A bármit. Mindegy. Jól folyik.
És folytatódik évekig
És folytatódik hajnalig.

*
Mondd Holdember hová viszel
Magaddal érdes hátadon?

 – A Földre küldött bánatom
Asszonyom leküldött vizért
A víztartályunk mit sem ért
S most szégyenszemre ülök itt
S a holdjáratot várhatom.
Hát nem tudod, hogy elvették
A villanyt? És sötétben ül
Az összes furcsa holdlakó
(A vaksötéttel elvegyül...)

Egy alkalmi tán nem visz el?
Mit szólsz ehhez, te földlakó,
Ki alkalmakban nem hiszel?


Akinek nincs kiút

Egy kávé a jelen. Most éppen ennyi.
S még ezt sem könnyű holnap elfeledni.
Képzeljük el mi lenne hogyha mondjuk –
Nem lenne semmi; a zsákok és a foltjuk
Körbeadnak egymás közt egy szivart
És folytatják ezt így amíg kitart

Mert lényegében azt hogy meddig ér el
A folytatás a reszkető kezével
Nem méri senki, nem tartja semmi vissza
Csak ámulja hogy némán felhasítja
Útvolnalát; s majd messze odaát
Onnan tekintvén vissza friss nyomára
Próbálván persze mindet eltakarni
Előre nem néz, már jöhet akármi
Már nem hasítja át csak fennakad
Mások nyomán s e nyomból nincs kiút
Ez az amin most biztosan halad
És hátradőlve nézi a fiút

Akit elvitt. Akinek nincs kiút.


Őszi vers

Hát itt az ősz s én lassan fejreállok
A délelőtt is únja már pofámat
Az estéről inkább nem is beszélnék
de végül nem lett semmilyen varázslat

Bár megfogadtam, hogy többé már sosem
Írok de tán még mondjuk most az egyszer...
Már megszokássá szürkültek a kínok
Jól érzem a formájukat kezemmel

Hetek óta a holnapot temetvén
Bár látható de mégis megjegyezném
Hogy torkig vagyok ezzel a szereppel

S hogy ezután a lépcsőn hogy megyek fel –
Sehogy talán nem is rossz itt a földön
Bár utánam nekem kell feltörölnöm.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében