"Szemközt a pusztulással / egy ember lépked hangtalan"
Kereső  »
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 22. (588.) SZÁM — NOVEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
SELYEM ZSUZSA
A részvét bősége - Pilinszky János novembere
Széles Klára
Pomogáts Béla fontos, új kézikönyve és S.O.S-jelei
Lászlóffy Csaba
Jelenések – A képtelennel küzdő memória
Hertza Mikola
Rövidprózái
Szőcs István
Átok Agade felett
Voltam én is egyszer
Sigmond István
Molekulák 16. - Vírusfajzatok
ARMBRUST KRISTÓF
Gonosz asszonyembereknek erkelcsekről való ének
HORVÁTH MIKLÓS
Maszkulinizmus a 16. században
Márkus András
Versei
Muszka Sándor
Versei
SZABÓ M. ISTVÁN
Apja fia
Tóth Mária
A kád
Ungvári László Zsolt
Rövidprózái
Jakab-Benke Nándor
A bolygó neve: Melankólia
Márton Ágota
Határátlépések a nyelvben
A Magyar Naplóról
Terényi Ede
ZENE ÉS HIT - Hit a nemhitben
Decemberi évfordulók
 
Muszka Sándor
Versei
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 22. (588.) SZÁM — NOVEMBER 25.

Sárgul a nap

Ugrik a nyár a Kálvin hídjáról
Viszi az ár menthetetlenül
Az éles köveken szétfröccsent vére
Füvekre fákra vetül

Siratja krisztus ólom könnyekkel
Vizes pólyában didereg a rét
A szürke tócsáknak kisimult ránca
Szélükön egyre vastagabb a jég

Mint kifosztott házak állnak a kertek
Kérlelik a májbajos napot
Hátat fordít süket öreg vén
S ledönti trónját az átkozott.


Megérkezett

A költők ideje immáron lejárt
Disznóólakban gubbasztanak
Szorítsd füled a falhoz
A jövő érkezik

Mint szellemvonat rohan a síneken
Mit emberi csontból raktak a századok
Elvetélt anyák sikolya rázza
Szorítsd füled a falhoz

Hallgasd az acél vad csattogását
A hajnali ködön átszakad
Feltépni sebét az emlékezésnek
Megbolydult pokol

Őrült tempóban mindenen át
Megállíthatatlanul
Figyeld a lélek haláltusáját
Darab darabra hull
Fallal ajtódat hiába zárnád
Szűkös szobádból kiver a rettenet
Az eget szólítod s ha nem felel senki
Tudd megérkezett.


Doktor időhöz

Ó Zénó ó Zénó te megkövült árnyék
Csak hátrálsz és hátrálsz egyre magadba
Kabátodban szelek fogóznak
A kövezett úton míg sehova mész

Felkavart éjek és rettenet hajnalok
Emlékeztetnek időd lejár
Bérceknek csúcsán lődörög már a hold
És neked szállásod nincsen

Fejed felett repülők húznak el
Vonatok jönnek a zúzmarás síneken
Megtört szemed akár apádé
Elfeledt Isten

*

És bekerítenek mint vérengző vadat
Vermek ölére csalnak
Nem kelepce biztatnak menedék
Segítünk levetni bőröd

Leválasztanak az éjszakáról
Szádban a bitók fűrészpor íze
Hóhéraimnál kiáltod jobb vagyok
Megrázkódnak a holtak

Segítünk neked az átváltozásban
Doktor idő jön kifenve kései
Az álmatlan éjek gyógyír félszedre
Pár év s nem érzel semmit de semmit


Hallgat – tudom

Száll a tarlóknak keserű füstje
Szétterül kúszik a dombok felett
Mint ha egy ördög tuszkolná üstbe
Fák bokrok karja az égre mered

Kedvező szélre várnak a gólyák
Fecskék csapatban a dróthuzalon
A tücsök fázósan búcsú nótáját
Kontráz a gerle tudo- tudom

Táncol a tó is fodros szoknyája
Végén a selymek akár a hab
Partján egy csónak hallgat a sárban
Kihunyt töklámpás a süllyedő nap.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében