Az Erdélyi Fiatalok megjelenését előkészítő Jancsó Béla már a Bartha Miklós Társaság Új Magyar Föld című röpiratát megköszönő első – még magázódó – levelében (1929. július 7.) jelzi Fábián Dánielnek, hogy az öccse hamarosan felkeresi. „Alig egy órája ment el tőlem öcséd, akivel alapos diskurzust folytattunk a magyar problémákról” – tudjuk meg a július 21-én keltezett válaszból. Az augusztus 18-i Fábián-levélből az derül ki, hogy a BMT ügyvezető elnöke több példányt küldött József Attila Nincsen apám, se anyám című verseskötetéből. Amikor Jancsó Béla az elszámolás felől érdeklődik, megtudja: „A kérdéses versesköteteket, a József Attiláét, ingyen terjesztésre küldtem le, ezért semmiféle pénzt ne küldjetek, ha azonban akartok érte valamit kapni, azt a készülő ifjúsági mozgalmatokra fordítsátok. (Nagy ajándék.)”
Csak következtetni lehet rá, hogy a „nagy ajándékot” talán épp Jancsó Elemér hozta el, augusztus elején. Budapesti tartózkodásának idejére esik Szigethy Endrének, a BMT irodalmi elnökének a kolozsvári látogatása – aki Fábián Dániel megbízásából „a haladó szellemű magyar ifjúság konferenciájának összehozása” ügyében kereste fel Jancsó Bélát. A megbeszélésükről írt, részletes, július 24-i tájékoztatóban azonban nem kerül szóba József Attila küldeménye. „Öcsém hazajövetele után még írni fogok” – ezzel zárul a levél, de írója csak augusztus 27-én köszöni meg Fábiánnak a Nincsen apám, se anyám példányait, egyben jelezve, hogy Benedek Elek halála miatt késik a válasza.
Nem zárható ki tehát: Fábián Dáni-elnek gondja volt arra, hogy Jancsó Elemért (július végén, augusztus elején?) összeismertesse József Attilával, aki – májusi és szeptemberi gyógykezelése között – a nyarat Budapesten töltötte. (Vö. Tverdota György: József Attila. Korona Kiadó, Bp., 1999. 240.)
Ám semmi kétségünk az iránt, hogy a következő év nyarán nagyobb társaságban együtt voltak, több napon át találkoztak. Szalatnai Rezső harminc évvel később úgy emlékezett, hogy rajta kívül Jancsó Elemér volt a „másik kisebbségi” abban a Múzeum körúti kávéházban, ahol a BMT tagjai, az Új Magyar Föld munkatársai „tanyáztak”. [József] „Attila szemmel láthatóan tekintélynek örvendett a velünk egykorúak között. [...] Mikor harmadik napon délben Leányfalura hajóztam, Móricz Zsigmondékhoz, Jancsó Elemér is velem tartott, de Attila a világért sem akart vizitbe menni Móriczhoz, holott erre váltig kértem-kérleltem. Alighanem még nem volt olyan jóban Zsiga bácsival, mint néhány évvel később.” (Vö. Pesti találkozás. Korunk, 1960. 12. 1453–1454.)
Jancsó Elemér azon a nyáron két hónapot töltött Párizsban, ám előtte és utána Budapesten időzött. „Elemér keresett – olvasható az 1930. július 6-án kelt Fábián-levélben –, de nem találkoztunk, Szlovenszkón voltam.” Szalatnai sem említi, hogy azokban a napokban Fábián Dániel köztük lett volna. A Köveskálról feladott augusztus 17-i levelezőlapon a BMT ügyvezető elnöke azonban már ezt tudakolja: „Mikor jön meg Elemér?” Merthogy augusztus 23-ra tűzték ki a haladó szellemű magyar ifjúsági szervezetek budapesti találkozóját. „Nagyon jól tennéd – nyomatékosította –, ha te is feljönnél. Sajnos, mi nem tudunk lemenni [Kolozsvárra], márpedig sok, halaszthatatlanul fontos megbeszélnivalónk volna.” Jancsó Béla csak székelyföldi körútja után, három hét múlva – szeptember 7-én – olvashatja ezeket a sorokat, és még aznap megköszöni, hogy Mikó Imrét olyan szívesen fogadták. Az öccséről nem esik szó, Mikó Imre – az Erdélyi Fiatalok legfiatalabb alapító-főmunkatársa – képviselte tehát az erdélyieket a megbeszéléseken. Ezek szerint bizonyosra vehető, hogy Jancsó Elemér a párizsi útja előtti napokat töltötte a BMT tagjai körében. Minthogy az Eötvös Collégiumot végzett Jancsó Elemér a francia kultúra szerelmese és Párizs kiváló ismerője volt, valószínű, hogy ez az „úti készülődés” keltette fel József Attila érdeklődését iránta.
Ha ugyan nem ismerték egymást már a Sorbonne bölcsészkaráról. A doktori cím megszerzése után ugyanis Jancsó Elemér – két éven át – ott folytatta tanulmányait. Leckekönyvének a tanúsága szerint 1926. november 9-én iktatták az egyetem polgárai közé, József Attilát – aki szep-tember 10. körül érkezett a francia fővárosba – november 12-én. Mindketten a Sorbonne közelében laktak, a Latin negyedben. Jancsó az Hôtel d’Algerben (Rue des Fossés St. Jaques 8. sz.), József Attila a Notre Dame-ra néző diákszállóban (Rue Huchette 10. sz.). Jancsó Elemért egyrészt a francia felvilágosodás vonzotta Párizsba, másrészt a színházak világa. A költő nagy párizsi élménye Villon és a forradalmi dialektika felfedezése volt – olvashatjuk Németh Andor 1944-es József Attila-könyvében. „Alighogy kissé megmelegedett, vita-összejöveteleken vett részt. Párizsban alakult ki mély, háromdimenziós társadalomszemlélete. Itt alakult ki osztálytudata. […] Balkáni diákszállóban vett ki szobát. Szerbekkel, románokkal, bolgárokkal, törökökkel lakott egy fedél alatt, akiket nemcsak emberségükben, de történelmi emberségükben is testvéreinek tekintett…” Németh Andor maga is jól ismerte ezt a „zsibongó negyedet”, így hát nem önkényesen hozza összefüggésbe a költő balkáni élményét az 1936 júniusában keletkezett létfilozófiai költemény, A Dunánál összhangzattanával: „török, tatár, tót, román kavarog / e szívben, mely e múltnak már adósa / szelíd jövővel – mai magyarok!” (Vö. József Attila. Cserépfalvi [Bp., 1944.], 88–91.)
Sem Németh Andor, sem a Quartier Latinről könyvet író Bajomi Lázár Endre nem számol be arról, hogy „a vörös csontú költő” kiket és milyen előadásokat hallgatott a Sorbonne bölcsészkarán. Bajomi is inkább József Attila munkásmozgalmi és költői tájékozódásának helyszíneit örökíti meg (A Quartier Latin. Corvina Könyvkiadó, Bp., 1971. 233–235.). Jancsó Elemér leckekönyvében viszont fennmaradt, hogy az 1926/27-es tanévben mely tárgyakból vizsgázott. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy József Attila is ugyanazokat az előadásokat hallgatta. Hiszen érdeklődésük eltérő volt. Az alaptárgyaknál azonban aligha lehetett eltérés. A további kutatások számára irányadó lehet, ha ide iktatjuk, amit Jancsó Elemér leckekönyvéből megtudtunk. Eszerint az 1926/27-es tanévre az alábbi előadásokat is meghirdették: középkori francia irodalom, Balzac, a francia romantika, a középkor filozófiái, társadalomtudomány, francia nyelvtörténet, szövegmagyarázat, a francia vígjáték története, La Fontaine, a Parnasse költői mozgalma, a francia költészet a romantikától a Parnasse-ig, a francia festészet története, a fizenzei festészet Michelangelo után, a 18. századi eszmetörténet és a francia nyelv.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött 1936-os postai levelezőlap bizonysága szerint Jancsó Elemér „Kedves barátom!” megszólítással kért találkozót József Attilától. Ismeretségük miként fejlődött barátsággá? Erre nézve alighanem az „eszmei rokonság” kínálkozik támpontul. Ismeretes, hogy a BMT felbomlása (1930 ősze) után mind József Attila, mind Fábián Dániel – átmenetileg – a marxizmus felé tájékozódik. József Attila „Korunk-os korszakában” nemcsak Fábián Dániel, hanem Jancsó Elemér is a baloldali folyóirat munkatársa – utóbbi Dezséri György és Újházy Elemér álnéven. (Lásd Kántor Lajos: A hiány értelmezése. József Attila Erdélyben. Kriterion Könyvkiadó, Buk., 1980. 70–97.)
Fábián igyekszik Jancsó Bélát is meggyőzni a „követendő út”-ról, ám ő nem áll kötélnek. Előre megjósolta csalódásaikat, törvényszerűen bekövetkező kiábrándulásukat. Az viszont fájdalmasan érintette, hogy amikor a „túlzó marxisták” kiválásával az erdélyi ifjúsági mozgalom egysége is megbomlott, 1933 után pár évig már az öccsére sem számíthatott. Hanem ez a levelezőlap nem is annyira a megszólítás miatt érdekes. Jobban mondva: a keltezés (Budapest, 1936. december 26.) teszi hitelessé a megszólítás értékérvényességét. József Attila utolsó verseskönyve ugyanis 1936 karácsonya előtt jelent meg. A kolozsvári Református Kollégium tanára, a téli vakációt Budapesten töltő Jancsó Elemér pedig karácsony másodnapján kéri a találkozót (Kántor: I. m. 127.).
Minthogy a költőt depressziós lehangoltság uralta, nem valószínű, hogy a találkozóra sor került. Erre utal egyébként az is, hogy a Nagyon fájt nem 1936 végén, a két ünnep között, hanem 1937. július 26-án dedikálta Jancsó Elemérnek, miként Kántor Lajos is utal rá. Több mint sajnálatos, fájdalmas, hogy az ajánlás sorait most nem tudjuk ide iktatni. Merthogy időközben „lába kelt” a féltve őrzött kötetnek. (Az irodalomtörténész fiának, Jancsó Miklós színművésznek a közlése 2005. január 15-én.)
József Attila utolsó, tragikus idegöszszeomlása július második felében következett be, július 20. körül már a Siesta-szanatórium lakója, Benedek László idegorvos szigorú felügyelete alatt (Tverdota: I. m. 253.). A költő erdélyi barátai közül alighanem Jancsó Elemér volt az, aki József Attilát még életben láthatta.
Részlet egy megjelenés előtt álló íróportré-kötetből.
