1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

vitt magával, előbb vonat, aztán repülő és hajó,
szememben a sziget fénye, a nőm a majómra hajolt,
körbendongtuk a tereket, valóban kék volt a kék, és
mész a házakon a tető, a haza mint tejút, fényév
csóváján a messzi sötétben lapult, röpített a könyv,
fújt a szél a szigeten, és a lazac rózsa, elöntött
a könny, amikor kaprosan a tányéromba hevert le.
néztem a könyvet, rongyos volt és sárga, mikor keblemre

szorítám, álomban szemem, kő lett markomban a méreg,
biz a szigetre sem veled, sem mással, sohasem érek,
és rágta az oldalam évekig, nézett a polcról rám,
időnként megsimogattuk, előbb én, aztán az arám.
egy napon kihúzták a nevemet, megnyertük az utat,
amikor a cipőm tele lett, ígyhát fejben, én buta,
gondoltam a könyvre, hogy majd a zsebembe bújva vezet,
röpít, de a polcról estére egy új könyv nézett szemet.

elindultunk, koszos a vonat, légüres terek és komp,
a szigeten vihar, az asszony csapkod, semhogy dorombolt,
a könyv pedig sikken a zsebben feszít, egy halászcsárda,
be kell térni, és ettünk, a szék is benne volt az árba’,
a halnak nem volt íze, de a könnynek, mi az orromból
torkomban köt meg, mikor fölém dőlt a görög fogorvos.
rohantunk át a falvakon, koszos minden és zavaros,
egymásnak estünk fáradtan: hát go, menjünk már haza most.

u.i.
néztük a tüzet, mikor könyveket égettünk a polcról,
csak egyet hagytunk meg, mi rongyos volt, folt hátán a folttól.