Félszáraz, tőlem
Most, hogy visszajöttél,
Most nem vártalak.
Kezemben a kis kés,
Lelkedben a nagy.
Hozzám simulsz büszkén,
Mint bőrhöz a sav.
Asszonyod, ha volt még,
Elvitte a fagy.
Megint visszajöttél,
Mert kéne egy feles,
Benne majd a múlt tél
Veled megkövez.
Kitöltöm, ha kértél,
(arzén, higany, ecet).
De bárhova is mennél,
Én nem jövök veled.
Jegyzet, B.-nek
A vállam hajlata,
mikor eltörik a
kulcscsontom,
ha megmarad,
s egy hajszálam, mi
a szádban szakadt el...
Vajon maradt-e rád
belőlem egy lakáj?
Bontogatom a mandzsetta
gombokat rólad
te meg a nyakékeket
a lelkemről...
Ha visszajössz a cserép alatt a kulcs.
Sárgyerek
Elkötöttem volna,
De kezedben szike,
Én meg térd’ borulva,
Kérlek add ide.
Sose engeded meg,
Mindig elveszed,
S alhasamban éget,
A mocsok, ronda eb.
Együtt gyúrtuk őt meg
– a véres sárgyerek.
Minket ő köt össze,
Csak holtan született.
Sínek között
Úgy elmentél ismét,
Mint a gyorsvonat.
Ablakodban nincs fény,
Benned hullaszag.
Kislány ment utánad,
Hideg síneken,
Állomásod nincsen,
Csak a félelem.
Megtalált a lányka,
De nem volt jegye.
Vaslelkedre szóda,
S hozzá drótkefe.
Szótár
Jobb kezemben van a múltam,
Délibáb jut bal kezemnek.
Jobb kezemet kitaláltam,
Bal kezemben megtörtének.
Telefonnak sötét fele,
A tenger csak mossa, mossa.
Holt füleknek holt ürege
A kagylóknak túloldala.
Ernyő rezzen s fölénk húzza
A legszürkébb fellegeket,
Hátha egyik rádhullatja
rég elmosott, ócska lelked.
mivé lettél
engem szálanként befutó tested
mondd mivé lettél
hogy hópuha szerelmed csipkéi ezre
mind sarat ér
sötét mély habba merülve érted
mondd mivé lettél
hogy szódában úsztatva téged
is elfeketedtél
bennem dobog de korom fedi szívedet
mondd oda lettél
hol forrad a sulykom heverve
mit ezrekbe törtél
