"a hajthatatlan gyermek újra táncol"
Kereső  »
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 24. (590.) SZÁM — DECEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A város
Borbély Szilárd
József
Demeter Zsuzsa
A költészet: alapkutatás - Beszélgetés Borbély Szilárd költővel, irodalomtörténésszel
Szakács István Péter
Az ajándék
Sigmond István
Molekulák 18. - Megszámlált falevelek
Szalma Réka
Versei
Láng Orsolya
Versei
Móritz Mátyás
A jó pásztor
Cseke Róbert
Versei
Egyed Ákos
Fejedelemválasztó országgyűlés Nyárádszeredában 1605-ben
Szőcs István
… És az Embernek Fia …
Király Farkas
Görög export
Papp Attila Zsolt
Kortársunk, a sárkány
Terényi Ede
ZENE ÉS HIT - A virtuális világ karácsonya
Januári évfordulók
 
Cseke Róbert
Versei
XXII. ÉVFOLYAM 2011. 24. (590.) SZÁM — DECEMBER 25.

A test láthatatlan sötétségébe
szikrát szór a nap

Dagadó langyod akár egy japán rózsakert, mélyen gyomlál
benne egy férfi, boronálja a föld puha húsát, s magvait
ülteti a napszirthomályban. Benned megindul egy korai,
visszafolytott havazás, szertefoszlik a feszes napfelkelte,
hömpölyögve, kínokban rángva hevül a talaj izmos teste,
a lüktető horizont alatt felsikolt egy sakálkölyök...

Férfi-hó

Semmi sem látható valójában,
csak a jégből kovácsolt csillagok
a világ zátonyán,
a tőr-lassú, peremvidék-városi éjszaka.

Árnyékba boruló lépcsőházak
és lehorgonyozott biciklik
figyelnek,
amint a kivilágítatlan utcán
haladok,
itt legalább egy lágyabb nyugalom
hívja magához testem,
és aztán elborít a mélység,
jobban, kevésbé
kezdem uralni vágyaim.

Ez a sötétség olyan,
mint egy denevér bennem:
fennebb, majd mélyebbre
röppen – ennyi,
és aztán megint újra...

Az éj szelíd, és a baráti hold
vitorla a város tengerén,
mely új szirtekre visz a kovácsolt
csillagokon túl, „hol modortalan lehetsz,
csak ne remegj,
ne térj el önmagadtól”.

Mennyire mohón kívánom most a szeszt,
és az ismeretlen, „könnyű-keblű” nőket!
Gyomromban óhajok hadai vonulnak,
de az éjhajón billegő csend honol...

„Bolond, emlékezz – mindez
a világból fért beléd:
csend és maradás” –
igazi hangon szólt a köd,
szólamai
szertefoszlottak a térhomályban.

És akkor a sötétből
kiszakadtak a szőke népek,
és a régi utcán lányok és
a nyárfasor sorra tűntek el,
magamra maradtam,
de a mulatós kocsmaköltészet
őrizte tovább
a kinttől,
ami még ott bent volt.

Az ablakokban
ébred néhány macskalélek,
átlátszó börtönük
mint a simuló képzelgés, olyan –
s nagy, vontatós targonca az álmatlanság,
hordja azt, amit még lehet.

Száz éve szól, harsan ez a tuba,
hogy minden törekvő
rátalálhasson
önnön-méltató hajnalára,
átvetítse magát vagy önmagába
bontsa, ami még megmaradt,
ellenködként,
a teljes tudatveszítésből.

Hűvös hó zuhan a fejemre,
és szememben újból
a kezdődő (vagy folytatódó)
elillanás-lampionok
vékonyka sávja virít,
maréknyi dolog, a létezés,
diszkrét túlórákban
jómódú, kecses levetkezések.

A tartós szerelem
is jó lehet,
de kell még az ütemes
ringatózás,
míg hóna alatt visz el
végre a betöltött vágy –
miért hebegni évezredeket
a rádszabodtság
mindennapi pallóján,
hol csak ugyanazt a postakocsit
kell tolni, ugyanaz
a könnyű hang felel?

Most új, illatos nőkre áhítozom,
kétes bort akarok inni,
szétzúzni, mit összerakott
ez a jégkéz,
kotorászni akarok a
hűvös nappalokban!

Hány bús nő maradt?
Érkezem, tündéri lányok,
és többé nem takar el férfihavam!


Az akvárium

Aranyhalak, anorexiás balettáncosok,
fel-alá úszkálók a légszomjban,
mint szétkúrt manökenek az ismeretlenségben.

Talán képeket karcol
pikkelyes blézerük a kavicsok mögötti
üvegre. A hasadék mint
gólyaszárny terpeszkedik tovább...

Békanyál-zacc, fekete képkeret,
mint szimulált oxigén
hullámzik a kéj a vízfüggönyökben.

Melankólia-összjáték, alga-allegória,
a vésett színtelenben
csöppnyi ismétlődés – mintha
az örökkévalóság
indult volna rosszul.

Hangos taxik úsznak át az éjben.
Az utcán arab árusok
sietve zárják üzleteiket.

Ábrándos kabátok, drága vízselyem –
csupán díszhalak ők is,
csapágyak a működő mozigépben.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében