Amilyen a mosdó, olyan a mosdatlan
Egy bölcs ember mondta egyszer, hogy aki jó feleséget talál magának, az boldog, aki nem, az filozófus lesz. Én boldog vagyok. A feleségem megtiltotta, hogy filozofáljak. Ez azonban cseppet sem zavar. Jól tudom, hogy minden erős nő mögött egy még erősebb férfi fekszik. Titokban ugyan, de mégiscsak szoktam elmélkedni. Elgondolkoztam például azon a mondáson, hogy kétszer ugyanabba a folyóba nem léphetsz. Lehet, hogy igaz az állítás, de megjegyezni kívánnám, hogy ugyanezt a tóról is elmondhatjuk. Kétszer ugyanabba a tóba nem léphetsz. Hiszen mikor másodszor lépnél bele, már nem vagy ugyan az az ember. Itt azt kívánom hangsúlyozni, hogy amikor először lépsz a tóba, még száraz a lábad... Továbbá azon is eltöprengtem, hogy miért nem eszik a hagyma hagymát? Hosszas morfondírozás után kipattant fejemből a válasz. A hagyma azért nem eszik hagymát, hogy ne legyen büdös a szája. Önálló gondolataimra büszke vagyok, ugyanis teljes mértékben függetlenek tőlem. Különben nem lennének önállóak. A filozófia mellett a matematika is lenyűgözött, de a számok világa mégsem csinált belőlem világszámot. Mértanból is csupán annyira emlékszem, hogy van benne trapéz, rombusz, háromszög. Természetesen ezekről azt is tudom, hogy melyik micsoda. A trapéz egy közönséges négyzeteltérés. A rombusz egy csáp nélküli troli. A háromszög egy szerelmi alakzat. Előnyömre legyen mondva, a szerelemről mégsem a háromszög, inkább a párkapcsolat jut eszembe. A párkapcsolatból azonban könnyen kerülhet az ember pár kapcsolatba. Sok férfi idegen nőkkel jár szórakozni, hogy kímélje feleségét. Az ilyen ember humánus. Ami engem illet, nem járok idegen nők szoknyája után. Csakis ismerős nők jöhetnek szóba. De csakis szóba. Ha tehetem, szívesen bókolok: – Kisasszony, magának milyen jól áll a társaságom! – szoktam mondani. A giccsjelenség ellen önmegtartóztatással küzdök. Mértéktartásban a visszafogottság jellemez. Visszafogottságban pedig a mértéktartás. Mióta az egómat visszafogtam, egonizálok. Mégis egyszer szoknya közeli élményben volt részem. Mikor leülés közben kihasadt a nadrágom.
Minden álszemérmes tiltakozás ellenére beismerem, hogy az ősi szakmát űzőkre napjainkban is égető szükség van. Elsősorban politikusok gyakorolják kortól, nemtől, fajtól, politikai meggyőződéstől függetlenül, pozíciótól függően.
Aki a tyúkokra bukik, az baromfil. Aki pedig a kakasokra gerjed, az vagy tyúk, vagy hómókus.
Némely férfi ábrándokat kerget, s mégis a nyilvánosházban köt ki. Hisz a hasonszőrű tudja jól, hogy boldogságot nem lehet vásárolni, ezért csupán béreli azt. Ő testesíti meg azt a férfitípust, aki a kielegülést magán kívül keresi.
Előző életemre visszatekintve, már nem emlékszem pontosan, hogy akkor, gerinctelen mivoltomban miféle erényeket fejlesztettem ki magamban, melynek eredményeként most itt tündökölhetek gerincesen. Azonban nem rejthetem véka alá a tényt, hogy magasrendűségemet kiemelő gerincem enyhén szólva akadályoz a hétköznapi csúszómászásban.
Anyai ágon kitűNő fotó géneket örököltem. Fotogén vagyok. Ebből kifolyólag szívesen pózolok. Hiába, a disznó sem tudja, mitől ízlik. Sokáig nem értettem, miért élvezik a fakírok, ha hosszasan bámulom őket. Később megtudtam, hogy a szúrós tekintetem miatt.
Agyam akár a szivacs. Könnyen megtelik vízzel. De mégsem mondtam le a tanulásról. Mindig is fontosnak tartottam az idegen nyelvek tanulását. Több idegen nyelv elsajátítására is rászántam magam. Franciául is tanulok. Beszereztem egy lemezt, melyen először franciául mondják a szavakat, kifejezéseket, majd azt követően azok megfelelőjét német nyelven. Voltaképpen így tanulok németül. Ami a nyelvérzékemet illeti, rögtön felismerem, ha idegen nyelv van a számban. Azért iparkodom poénjaim lefordíttatásán, hátha valamely idegen nyelven viccesek lesznek. A vicc lényege a csattanó. A csattanó az az eredmény, amelyhez humor híján, pofon útján jutunk el. Poénjaim megalkotásához többnyire kedvenc tehnikámat, a görbe trükköt alkalmazom. Második kötetem megírása kapcsán vigyáznom kellene, nehogy a mennyiség csapdájába essem, tekintettel arra, hogy a minőség csapdáját sikeresen elkerültem. S mégis miért írok? Mert az irodalom gyógyít, de csakis akkor, ha a sorok között orvosok.
Egyre kevésbé találom a helyem embertársaim között. Emberi kapcsolataim elhidegültek. Távolságtartó vagyok. Távolságtartásomat otthonról hozom. Azért, mert messze lakom.
A betegekhez viszonyítva túl jó a kedélyem, az egészségesekhez képest túl sok gyógyszert szedek. Amúgy semmi különös nem történik. Gyógyszert is csupán azért szedek, nehogy elfelejtsem, hogy beteg vagyok. A gyógyszeriparban ismert személyiségnek számítok. Nélkülem soha sem tartanak gyógyszerkóstolót.
Az ellentétek vonzzák egymást. Mikor gyengélkedem, erőset iszom. Mikor pedig erős vagyok, szándékosan gyengélkedem. Az italok közül leginkább a vizet szeretem. Kísérőnek. Hangulatom alakulását leginkább egy hegyvonulathoz hasonlíthatom, amelyen legnagyobb orom a borom. A borból a szárazat ked-velem. Inkább szeretem azt, ha a bor szárazabb mint a pohár. Amúgy az italnál sokkal fontosabb a jó társaság. A társaságról egy indiai fűszerbogár jut eszembe, mely kitűnő ízt ad a rágcsálóknak. E fűszerbogarat nem érdemes magányosan fogyasztani, hanem inkább társaságban, különben nem lakunk jól. Barátaimmal gyakran összeülünk röhögni, néha beszélgetünk is. Amúgy ital nélkül is képes vagyok józan lenni. Mikor nem iszom alkoholt, annyira józan vagyok, hogyha valaki mellém áll, kómába esik.
A második nagy világválságot megelőzően az európai közösség képviselői téves pályára kerültek. Annak idején már a kerekes kút is rokkantnak minősült. Néhány évvel ezelőtt, amint rám jellemző lassúsággal éppen egy kerekeskútra tapadtam, az alig érezhetően elmozdult velem. Kerekeskúttal közlekedő csigának néztek, s leszázalékoltak. Biztosítva lett a megélhetésem. Örömömben csigánkereket vetettem.
Mielőtt végképp letettem a lantot, ki gondolná, mi volt a kezemben? Egy lant. Úgy gondoltam, hogy a könnyűzenével jómagam is lazán elboldogulok. Sajnos tévedtem. Rájöttem, hogy a könnyűzenét nem nekem találták ki, hiszen én nehézsúlyú vagyok. Nem is olyan régen még tájékozatlan voltam. Összetévesztettem az oktánszámot az oktávszámmal. Lekottáztam egy benzinkutat. Megszületett első MOL-szimfóniám.
Akárhányszor lehetőségem nyílik rá, felszabadultan táncolok. Olykor zenére is. Neveztek már a táncparkett ördögének is, de nem a tánctudásom miatt.
Nem szeretném, ha bárki azt hinné, hogy jelenleg egy eseménytelen, tétlen életet folytatok. Komoly kutatómunkát végzek. Kreatívvá és eredményessé váltam. Nem dicsekvésből mondom, de feltaláltam a hűtőmágnest. Most biztosan arra gondolnak, hogy ez valami olcsó kis vicc, ugyanis köztudomású, hogy a hűtőmágnest már jóval születésem előtt feltalálták. Állításom alátámasztása érdekében mindössze annyit illene észrevenni, hogy az én hűtőmágnesemet közvetlenül a húsra kell tenni.
S mintha mindez nem is volna elég. Híres origamiművész vagyok. Híres ori-gamiművész vagyok. Híres origamiművész vagyok. Mi erre a bizonyíték? Hogy folyton ezt hajtogatom.
