Hétköznap
Hajnalban a ház feketerigója
trillázik extázisban,
évek óta ide tér vissza,
fészket rak a padlás szögletében,
fülsértő cserregéséből sejthető, hova,
akkor kezd rá, ha kinyílik azon a részen egy
belső udvari ablak, vagy
a lépcsőházban sokan mozognak sokat.
Kikölti a tojásokat,
megtanítja repülni az utódokat,
és nyár végén elrepül a rigócsalád.
Nem tudom, hol telelnek a rigók.
*
A boltban húszéves eladólánynak
szidja az öregasszonyokat egy
hatvan év körüli nő, és eszébe
sem jut a helyzet iróniája.
Szófoszlányok csapódnak puhán
a fülemhez, mintha valaki
orvul kipukkasztott lufikkal dobálna.
Képeslapokat válogatnék a postán,
képzeletemben többezres a kínálat,
giccses lapokat tárnak elém, eltűnik
a kedv belőlem, meglepni valakit
csak azzal, hogy gondoltam rá,
és még élek. Nincs meglepetés.
*
Otthon levél, mástól, mint
akitől várnám, de a csalódás mára
tűhegynyi fájdalom csupán,
hiányozna, ha nem erezném még ezt sem.
Amikor az ajtót kinyitva a lakásba belépek,
úgy tűnik, álmodom, a valóságban
egész nap, fakír a próbatételen,
az ágyamon fekszem.
*
A házbéli zajok, morgás, szörcsögés,
bugyborékolás, ütemes kopogások
és a külvilági hangok, együtt,
sem negatív, sem pozitív ingert nem jelentenek.
Zongoraszó kígyózik be a szomszéd lakásból.
A felgyújtott kukától rohan el
hurrázva az utcán két gyerek.
*
Az este felkészülés egy kemény etapra,
hajnal előtt elalszom-e?
Gardróbszekrényemet kitárom,
vállfán lebegő álmok közül
választhatom ki, ma éjjel féljek-e?
*
A szőnyeg alatt tekereg a most
gyújtókanóca, a volt és a lesz
megsemmisülhet, ha akarom.
De hétköznap van, nem fér bele
semmi szokatlan, majd máskor.
Ünnepnapon.
Fülünknek mily zene
Valószínűtlen – ismételgeti, valószínűtlen
mai tudásunk alapján megtörténnie.
Fülünknek mily zene, fülünknek mily zene.
Megtörténik persze, aminek meg kell történnie,
mert mai tudásunk a mához nem elég,
a holnap tudásához képest töredék.
Hiába vágyunk hát az egészre, hiába halunk meg néha érte,
hiába reméljük, hogy az altatásnak legalább akkor vége szakad.
Mindig megtörténik, aminek meg kell történnie.
Fülünknek mily zene, fülünknek mily zene.
Ötlet
A rossz hírek úgy masíroznak be,
mint eső elől a hangyasereg,
perfekt alakzatban foglalnak el otthonokat.
Bevonulásuk szinte kivédhetetlen.
Végül elhagyni kényszerítenek hazát és házat,
és nem találnak senkire ott bent.
Óraátállítás
Bizonytalankodom, mikor nyerek,
mikor veszítek egy-egy órát.
Hallom, mások sem biztosak.
Méltatlanul eltúlzott figyelem
kiszámíthatatlan óráink valamelyikére,
mintha éppen ezek az elveszített vagy
megnyert órák lennének fontosak.
Hivatkozhatunk-e rá, hogy világot
megváltani vagy fityegő gombot felvarrni
ezért, csakis ezért nem maradt időnk,
rátalálhatunk-e kézenfekvőbb ürügyre, bár
némiképp megzavarodva? Várunk tétlenül,
talán egy órán is át, meredve furcsa számlapokra.
Hitetlenség
Ha valaha bárki, tenyérjós jövőkutató,
médium, sarlatán, megjövendöli,
hogy semmit nem kell tennem, mégis,
ami eddig előttem, az mögöttem terem hirtelen,
és addig tart az életem, ameddig
az égen egyre alacsonyabban köröző ragadozó madár
megnövekedett árnyéka elől védett helyre
iszkoló apró állat esélye a megmenekülésre,
akkor gunyoros hitetlenségem
ígéretes pályákat törhetett volna félbe.
Ha
Ha az ember megérkezne bármelyik hazába,
felidézhetné-e utcák, terek, hidak nevét
vagy kóborolna, mint akinek folytatódik az álma,
ismerős névre, hiába keresné, nem találna.
Ha az ember megérkezne bármelyik hazába,
az ajtót kitárón meglátná-e, mennyire
egyforma mindkettőjük magánya,
attól hőkölne hátra, vagy attól, ha az ajtón
zárva tábla lógna, vagy idegen név állna?
Ha az ember megérkezne bármelyik hazába,
firtatná-e, miért éppen ide, és nem másik hazába,
ő választott valamikor, halálra válva, vagy
könnyelműen őt választotta hazája?
Ha az ember megérkezne bármelyik hazába,
akkor ismerné fel tévedését, ha otthonos
flórára, faunára, megcsúfolt bálványokra nem találna,
vag, ha rajtakapná magát a vágyakozáson,
képeslap lapozgatásakor meredve messzi óceánra?
