A jólmegírt történetek mindennapszerűek. A ,,nembíromletenni’’ könyvekben vannak, és a jólmegírt világról szólnak.
Ez a világ olyan, mint a tied, csak itt nem tulajdonságok, hanem jelzők vannak, nem személyek, hanem alanyok lakják és nincsenek tettek csak állítmányok. Nincs tér, csak helyhatározó, nincs idő sem, csak egy behatárolhatatlan időhatározószó.
A könyvbeli lány és fiú (mert ilyen mindig van) olyanok, mint bárki más: ,,– Akár mi is lehetnénk”- ezt gondolod, amíg róluk olvasol. (Te is valahol a múlt időben születtél, jelen időben élsz és jövő időben halsz meg. Máskor meg mindezt tagadod. )
A könyvbeli fiú kisgyerekkorában mindent megkóstolt, (persze, mindennek hétköznap-íze volt, mely kissé nyomdafesték-ízre emlékeztet). A könyvbeli lány néha festékszagú virágot szed, persze ő is illatot álmodik minden csokornak. Mindketten problémákkal küszködnek és fontos döntéseket hoznak. Ja, és tévednek, csalódnak, szerepeket játszanak és szerelmet. Néha sírnak, néha nevetnek, attól függően, hogy miről szól a következő bekezdés.
Ha nem vigyázol, egy nap szembejönnek veled az utcán, és aztán napokig gondolkodsz azon, honnan ismered őket. Sőt az is előfordulhat, hogy a könyvbeli lány beköltözik a gondolataidba és a verseidbe, majd egy reggel arra ébredsz, hogy a könyvbeli fiú néz vissza rád a tükörből.
Ne aggódj ez másokkal is megtörtént már. Mielőtt kétségbeesnél légy ironikus, (azt általában szeretik az olvasók), és, ha jól csinálod, akár filmre is vihetnek. Igyekezz megfeledkezni a durva papírvalóságról és az émelyítő festékszagról. Mielőtt eredménytelen kísérleteket tennél, hogy kitörj innen, gondolj arra, hogy ez egy jólmegírt történet! Történj hát te is úgy, ahogy meg van írva!
Egy pillanatig se álmodozz arról, hogy bármin is változtathatsz. (Persze megpróbálhatod, de ezzel a jólmegírt történetet is tönkreteheted).
Ja, de ne add fel, talán mire teljesen megíródsz, divatba jön a ,,happyend”!
