SZ. B.-nek, a Köztársaság margójára
E képről lemaradni bűn és vétek,
az idő alkalmas a villogásra,
ha érdekek és érvek összeérnek.
Az asztalon egy elfeledett térkép,
kiterítve a felséges kezeknek,
az abroszon; s e könnyű délutánon
az úrvendégek éppen erről esznek.
A tömeg vonzása: egy újhullám ez,
a levegőben szecessziós éthosz.
Így mulat a respublika népe,
és minden suttogást hall, mit a szél hoz,
s bár vonzza őt a királyi teríték,
ha beugró van, nem fizetne érte.
Csoportkép jő: a sorok összezárnak,
a rangjavesztett főúri sereglet
s a rangot felfedező proletárhad
szétnyílna a régen várt királynak.
A létszám teljes, csak a trón üres ma –
a leporolt, még mindig kedves díszlet
emlékeztet csak egy régi napra.
Ha nem így lenne, ki kéne találni:
a király helye sosem éppen ott van,
hol csoportképre gyűl össze a század,
egy másik kontinensen vagy a Holdban
várakozik ő, s a folytonos hiány
idéz meg egy természet szerinti,
láthatatlan és új monarchiát.