"E képről lemaradni bűn és vétek"
Kereső  »
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 4. (594.) SZÁM — FEBRUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Csoportkép, királlyal
Bogdán László
Vaszilij Bogdanov: Versek az ötvenes évekből
Pomogáts Béla
Bodor Ádám köszöntése
POTOZKY LÁSZLÓ
Egypercesek
Szőcs István
Egyes népnevek titkai
Sigmond István
Molekulák 22. - A titok
Csíki András
Versei
Bonczidai Éva
K. Kata 29 éves
FISCHER BOTOND
A karcolat
Laiosz Podgolszki
Lászlóffy Csaba
Francia hármas
Oláh András
Versei
Simonfy József
Versei
BERKI TÍMEA
Irodalom/történet egy 18. századi református lelkész írásgyakorlatairól
Láng Orsolya
Belenagyítás a testbe
Karácsonyi Zsolt
Edzés Ibsennel
KOVÁCS BEA
Doku vagy ál?
Terényi Ede
Ember a Zene mögött - Vallomás Lisztről
Márciusi évfordulók
 
Simonfy József
Versei
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 4. (594.) SZÁM — FEBRUÁR 25.

cseppenként
csepp csepp cseppenként
szakadok ki magamból
jégcsapból a víz

kosz
mint lábujjak közt
a kosz két nemlét között
elvagyogatok

madár
madár fölrepül
csőrében egy tücsökkel
dal parazsa hűl

fülemben
fülemben vérző
trombitahang megalvadt
csönd körülöttem

rózsafa
földre hulló pléh
leveleivel mint egy
kiborult persely

ötvennyolc
ötvennyolc méter
boldogság kiterítve
a lábam elé

egy levél
lóg ingaként a
fát egyensúlyban tartja
nehogy kidőljön

helyében
egy órája
van még

finom cigaretta
ital nő

papírt ceruzát
hadd írjak még egy verset

nagyot köp a hóhér
helyében ugyanezt tenném

nóta
alighogy megszülettem
bepólyáltak a bűnbe
mocsokban nőttem fel
hazugsággal etettek

nem vagyok jó kertnek
se házhelynek úgy
ébredek ahogy nagy
esőzések után

egymásra csúsznak
a földek állok itt
árván akasztófa
magamra várván
ha mint csapdába
került állat lábát
eddigi életem
lerágnám bódítom

magam bürökfurulyán
csorog vére a
dérmarta csipkefára
gyűrötten piszkosan

búvok elő az
éjszakából és
összeseprem magam
hamvait a főnixmadár

sokan
jaj – énvírussal
fertőzött sokan vagyok
ó tömeg magány

kilépni 
és úgy kilépni
lehet-e hogy annak ne
legyen kintebbje

iránytűm fűszál
arra tartok amerre
kileng a zöldje

pillangóvirágok
mit mondtunk
az udvaron játssz
a kapun ki ne
tedd a lábad
egész délután
kerestük hol
csavarogtál felelj
a gyermek csak
állt földbe
gyökerezve
leszegett fejjel
pillangóvirágok
nyíltak arcán
s már hervadtak
is el

ennyi évvel
olyan vagyok mint amit
a konnektorból kirántottak
ennyi évvel a hátam mögött
mihez kezdjek visszaút

már nincsen amiért jöttem
anélkül távozom üres vagyok
nagyonüres füvek rozsdás
drótszálai közt fekszem

rég nem láttam nem is
emlékszem hogy szerelem
utoljára mikor járt errefelé
szívembe nyúlok mint öreg fa

kérgébe rettentő nagy
hidegséget érzek rántom
kezem vissza amit markolok
az az élet hordaléka




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében