"E képről lemaradni bűn és vétek"
Kereső  »
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 4. (594.) SZÁM — FEBRUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Csoportkép, királlyal
Bogdán László
Vaszilij Bogdanov: Versek az ötvenes évekből
Pomogáts Béla
Bodor Ádám köszöntése
POTOZKY LÁSZLÓ
Egypercesek
Szőcs István
Egyes népnevek titkai
Sigmond István
Molekulák 22. - A titok
Csíki András
Versei
Bonczidai Éva
K. Kata 29 éves
FISCHER BOTOND
A karcolat
Laiosz Podgolszki
Lászlóffy Csaba
Francia hármas
Oláh András
Versei
Simonfy József
Versei
BERKI TÍMEA
Irodalom/történet egy 18. századi református lelkész írásgyakorlatairól
Láng Orsolya
Belenagyítás a testbe
Karácsonyi Zsolt
Edzés Ibsennel
KOVÁCS BEA
Doku vagy ál?
Terényi Ede
Ember a Zene mögött - Vallomás Lisztről
Márciusi évfordulók
 
BERKI TÍMEA
Irodalom/történet egy 18. századi református lelkész írásgyakorlatairól
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 4. (594.) SZÁM — FEBRUÁR 25.

Dőlt betűkkel indul a bevezetés egy vállalkozásról. Egy eredményes vállalkozásról Gyöngyössi János kapcsán. A 18. századi erdélyi református lelkész „kuriózum a magyar irodalom történetében, kuriózum a leoninus a magyar verstan történetében, kuriózum az alkalmi költészet a magyar líra kutatástörténetében, kuriózum Torda és környéke (Gyöngyössi életének központi helyszíne) a magyar művelődéstörténetben”, idézi fel a szerző Keszeg Anna azokat a szakterületeket, amelyek irodalomtörténeti vonatkozásban a kutatási tárgya rendhagyósága mellett szólnak. Felidézi, majd sorra visszavonja őket nem csupán a bevezetés rendjén, hanem az egyes fejezetekben. Nem irodalomtörténeti kuriózum a 18. századi, versírással is foglalkozó református lelkészt, Gyöngyössi Jánost vizsgáló monográfia. A bevezetésben, majd a kötetben észlelhető, logikailag is épülő rendben, amely a különböző szövegek között létrejön, nagy jelentőségre tesz szert a hangsúlyok használata (lásd pl. bizonyos fogalmak, gondolatelemek dőlt betűs írásmódját). Talán ebben áll a kötet lényege, a hangsúlyokban és az irodalomtörténeti hagyomány viszonyában, a hangsúlyeltolásban. Abban, hogy egy olyan szerzőnek szentel Keszeg Anna könyvnyi történetet, aki számára, mint kiderül, az irodalommal való foglalatoskodás, azaz a mesterkedő versszerzés szabadidős tevékenység.
A kötet létrejöttének motivációi magyarázattal szolgálnak: részint a szerzői életrajzok divatja, részint a tudományos műhelyek, amelyekben jelen kötet szerzője is részt vett, határozták meg a felvállalt kutatási irányt. A kötet a Ligatúra sorozat része, sorozaté, amely a fiatal kutatói nemzedék fóruma kíván lenni és az interdiszciplináris párbeszédet szorgalmazza, az irodalomtörténeti kutatásokat a nemzetközi tudományosság, elsősorban a kulturális antropológia fele közelítve. Labádi Gergely, Milbacher Róbert magyarországi kutatók mellett a kolozsvári T. Szabó Levente után immár Keszeg Anna Gyöngyössi-kötete is bizonyítja, szerencsés tágítani az irodalomtörténeti vizsgálódásokat, hasznos újraértelmezni fogalmakat és koncepciókat, az irodalmi kánon peremére szorult vagy ahhoz nem tartozó szövegeket, életműveket, hiszen ezek olyan perspektívákat nyitnak meg, amelyek eddigi tudásunkat árnyalják. 
Gyöngyössi János „életműve”, azaz a nevéhez köthető kéziratos és nyomatott szövegtermés, illetve hagyatéka (diáriuma, omniáriuma, önéletrajzai, levelei, publikált és publikálatlan versei), nem mellékesen az a szakmai karrier, a lelkészi pálya, amelyet elsődlegesnek tart a verseléshez képest, mind sajátos megközelítést nyernek ebben a kötetben, amely a szövegeket tudáshordozóként tekinti és különböző kontextusokat rendel hozzájuk, amelyekben e szövegek értékeseknek és hasznosíthatóaknak bizonyulnak. A fejezetcímek megőrzik azt a kettősséget, amely az alcímben is jelen van – szövegek és kontextusok –, illetve kijelölik azokat a pászmákat, amelyek tartalmi és módszertani szempontból egyaránt érdekesek: Szöveghagyaték és kultúrtörténet, Társadalomtörténet és élettörténet, Recepciótörténet és kultusztörténet. Az elemzett szövegek a művelődéstörténet, egy nagyon tág (tipográfiai, esztétikai, prozódiai, szociológiai) szempontrendszer felől nyernek értelmet az első fejezetben. Miközben Gyöngyössi irodalmi megítélésének, versei megjelenési közegének alapos elemzését olvashatjuk, megrendelői köréről is átfogó képet kapunk. 
Ehhez képest a második fejezet az önéletrajz műfajától indítva tárja elénk nagyon érzékletesen, hogyan gondolkodik önmagáról a 18. századi lelkész, aki irodalmi tevékenységet is folytat, hogyan alakul társadalmi kapcsolathálója élettörténetének egyes szakaszában, döntései, választásai, szövegei, azoknak paratextusai miként befolyásolják megrendelőit. Ez utóbbi jelenségnek kíván példája lenni Gyöngyössi legfontosabb mecénásával, Kendeffy Elekkel való viszonya, illetve annak megromlása, amit Keszeg Anna a hiányos hagyaték és töredékes forrásanyag alapján vizsgál oly módon, hogy párhuzamos történetet talál: egy másik, Kendeffy által támogatott református lelkész, Nánási (Lovász) István pályájának alakulástörténetét. Ugyanezzel a stratégiával találkozunk a harmadik fejezetben is, amely távolról indít, az 1859-es magyarországi Kazinczy-ünnepségektől, hogy eljusson a tordai ünnepségekig, amelyek különös jelentéssel gazdagodnak éppen a Szegeden zajló ünnepségek látószögéből. A vidéki Szeged, azaz Tordával ebből a szempontból egyenrangú város emlékezéskultúrája világít rá arra, miként törpül el az erdélyi városban Kazinczy alakja és válik az ünnepség Gyöngyössi immár a lokálison túlmutató kanonizálásának alkalmává. 
Az újtordai református lelkész, Gyöngyössi János felekezeti identitásának komponenseit, majd szakmai életútját, elköteleződéseit egyfelől a kolozsvári református kollégium, a támogató nemesi társadalom, a külföldi peregrináció és a helyi közösség alakítják. Az irodalmi munkássága kapcsán kigúnyolt, de megrendelői között népszerű verselő hétköznapi írásgyakorlatai – amint ezt Keszeg Anna írása bizonyítja – az „irodalom pereméről” láttatni engednek centrális kérdéseket is: miként tekinthetjük a Gyöngyössi verseit publikáló lapszerkesztő Szacsvay Lászlót az első vérbeli vezércikkírónak, vagy mikor és hogyan érhető tetten az „irodalmiság”-fogalom jelentésváltozása.
Az a történet(sorozat) tehát, amelyet a könyv végén a szerző másfél oldalban össze tud foglalni és Szócikk-ként tár az olvasó elé, összefüggéseiben is érdekfeszítő olvasmányként bontakozik ki az egyes fejezetekben, amelyeket tetemes bibliográfia és névmutató egészít ki. Ha Gyöngyössi Jánost nem ismerné az olvasó, akkor e szócikket átnézve fogódzókat talál. Tudományossága, szakmai tájékozottsága és pontossága mellett is olvasóbarát tud lenni e munka, egyrészt azért, mert amikor például kéziratokat, levéltári forrásokat, leveleket, alkalomra írt verseket, családfákat értelmez más szövegek, jelenségek és tudás perspektívájából, azt úgy teszi, hogy az nemcsak az irodalomtörténészek, hanem akár egyháztörténészek, művelődéstörténészek, történészek számára (főként a Horea-felkelés problematikája kapcsán) is újdonságokkal szolgál, másrészt a laikusok a 18. századi egyházi és világi intézményekről, család- és karriertörténetről, Kolozsvár–Torda viszonyáról, az újtordai református pap és alkalmi verseinek megrendelői köréről értesülhetnek. A rejtett utalásokból, lappangó és végre megtalált, rossz esetben elveszett forrásokból körvonalazott események magukkal ragadnak és folyton ott van bennünk a kérdés: még mi olvasható ki belőlük Gyöngyössi munkássága kapcsán.
Talán a szerző legnagyobb érdeme éppen abban áll, hogy különböző előfeltevések, elméletek és szövegek segítségével építi fel ugyanazt a jelenséget vagy történetet, amit korábban egy bizonyos szempontból már megismerhettünk. Módszeresen. 
Keszeg Anna meggyőzően ad számot saját, a szűkebb szakma által elismert, a szélesebb olvasóközönség által pedig a monográfia elolvasta után bizonyára értékelendő tudásáról, amelyet hazai, magyarországi és franciaországi tanulmányai során csiszolt és érlelt. Kötete a szöveg. Kontextusai: Torda, Kolozsvár, és a peregrináció, amely önálló könyvként tartalmazza a szerző reflexióit (Párizs-rekonstrukciók, Korunk – Kom-Press, 2006.). Úgy gondolom, nem véletlen az egybeesés, amely helyenként hasonlóan működik kutató és kutatott viszonyában. Például a külföldi tudományos műhelyek elméleti előfeltevései, módszertanai éppúgy meghatározták és termékennyé tették Keszeg Anna kutatómunkáját, mint amekkora jelentőséggel bírtak Gyöngyössi számára a leideni tapasztalatok. A Tordához fűződő viszony olyan értelemben is érdekes lehet az olvasók számára, hogy a helyi, lokális értékekre hívja fel a figyelmet, akár úgy is, hogy a napjainkban turisztikai attrakcióként kínált tordai sóbánya is vizsgálat tárgyát képezi a kötetben. Kuriózum is meg nem is.
A szabadidejét verseléssel kitöltő lelkész pályája olyan történeti kontextust enged láttatni, amely kevésbé rendkívüli tehát, viszont e vállalkozás, amely irodalom-, egyház- és társadalomtörténet határán mozog, figyelmet érdemel és szakmai irányítóinak munkásságával egyenértékű.

Keszeg Anna: Gyöngyössi János. Szövegek és kontextusok, Ráció kiadó, Budapest, 2011. [Ligatúra]




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében