Ezen a képen még száraz március van,
és szárazság van benn, a húsban,
és szárazon ég minden
újra el.
Egyetlen felhő sincs az égen,
egyetlen száraz csillagképben
lángol a perc, a jós,
a jel.
Aki nézi, eljut a közepéig,
a seb helye még vakítóan izzik,
de senkinek se kell már
az a hely.
Ha követed a távlat futópontját,
majd veled járatja futóbolondját,
és te lehetsz a pusztuló
király.
Királynődnek megkegyelmez a nép,
míg akasztanak, ő, az újraszép,
kézlegyintéssel jelzi
az irányt
és napról napra növekszik hatalma,
míg zászlót bont a férgek forradalma –
uralkodik áttetsző
testeden.
A kép előtt az eső eleredt,
mindentől óvó esernyőd sincs veled,
vagy belépsz vagy idekinn bőrig
ázol.
És elvegyül a rúttal, ami szép,
és elragad a márciusi gép,
és mindenképp kirángat
a világból.