A város szélén konzerválódó házban több család lakik, mégis, mintha üresen állna.
A lakók kísértet módján távoznak és érkeznek haza. Nem társalognak, nem kötik meg kioldódó cipőfűzőjüket, nem pislognak...
Ez a környék egyetlen épülete. Ablakai a gyalog húsz percre lévő városra néznek. Keleten csupán egy elhagyatott bányató terül el, melynek közelében szeméttelep bűzölög. Ezeket a területeket mindig köd borítja. A szemétdombokon lesoványodott kóbor kutyák ráncigálják ki a maszatos nejlonzsákokból a rothadó élelmeket.
A fénytelen lépcsőház fala és kövezete mintha egybeolvadna. A reggel távozó lakókat nappalra beszippantja a város. Csupán néhány idősebb múmia marad.
A szoborarcú otthonülők között él az elsőn fészkelő nyugdíjas Kölönte bácsi, aki hetente elcsoszog a piacra friss zöldségért. Fogak híján csak pépeset ehet. A külvilág nem érdekli. Belső ablakpárkányát finom porréteg fedi. Két éve, Mária-napkor szellőztetett utoljára. Kölönte szomszédjának, Kenyeres Sanyinak artikulátlan rikkantásaitól felriadnak a még alvók.
Mészáros Laci, az ötvenéves, fejközepén kopasz fogorvos az elsőn lakik feleségével, Jolánkával. A doki reggelente frissen vasalt ingben távozik otthonról, öltönyét sosem tisztíttatja.
Hajnalban elsőként a horgászbotját lóbáló Sanyi indul a bányatóhoz. A sötétsárga homályból egy alsógatyában himbálózó férfi alakja körvonalazódik. A kijárati ajtó felett húzódó csövön lóg a bozontos szakállú, „mit bánom én” képű túlsúlyos test. Sanyi elégedetten nyugtázza a nem mindennapi találkozást.
– Hú az anyját, mi a fene? Ebből lesz aztán a jó csontkukac!
A szórakozott, szalmakalapos kínai lakó nekimegy a hullának. Mészáros szertartásosan végigszimatolja annak minden részét.
Eltelik két nap és még egy. A hazatérők rezzenéstelenül haladnak el új lakótársuk mellett. A lakógyűlésen megszavazzák, hogy maradhat, amennyiben fél méterrel odébb tolják az akadálymentes közlekedés érdekében. A kulturáltan lógó tetem nem zavar senkit.
Éjszaka a kapu közelében kutyák vonyítanak; azok a csonthold formájúak a szeméttelepről. Rettenetesen mérgesek az áthatolhatatlan ajtókeretüvegre. Reggelig koldulnak a kapu előtt, akkor az első lakó érkezésére szétszaladnak.
Mészáros doktor rajtakapja a megégett bundájú, kilőtt szemű pincemacskát, ahogy épp a kidurrant nyelvű halott lábát rágcsálja. A férfi ingerülten zavarja el a lábfejen csüngő, borzas szőrű macskát.
– Sicc innen, hess innen, mit képzelsz?
Bereteszeli a pinceablakot, reménykedik, hogy – búvóhely híján – előbb-utóbb a kutyák martaléka lesz. A fogorvos elérzékenyülten nézi a megcsonkított nagylábujjat és körbeszimatolja a hullát. „Haj, mint a kitűnő francia sajt; büdös, de ettől jó…”
Beleharap a lagymatagon csüngő alkarba. Tépi, rázza, mint harci eb az áldozatát. Szájában inas falattal felballag a lépcsőn. Jolánka gyanakvóan kérdi hazaérkező férjétől:
– Mit rágsz olyan mohón? Csak nem azt ott lent?
– Hagyd el asszony, hagyd el… nem rád tartozik. Nekem is jár ennyi kikapcsolódás… Jól van, minek tagadjam, abból...
– Már akkor éreztem a szagát, amikor felértél. Nem rossz, bár így a szádból kicsit bizarr! Rám megint nem gondoltál… – fakad sírva Mészárosné. Kenyeres Sanyi úgy bűvöli a testet, mintha élete nagy szerelmét pillantaná meg.
– Ejnye, ebből már ettek! Ha másnak lehet, akkor nekem miért ne? – hőbörög az orrát lógató Sanyi, a megkezdett test láttán. Kéjes mosollyal csettint, és belemar a zsíros mellbe.
A szobája rabságából kitörő, nyugdíjas Kölönte is portyára indul, de csak az akasztott férfiúig. Mindegyhameglátnak borzongással kap az emberdögbe. Gyűjteményéből hozott csipkeszalvétájával törli le az ajkára a ragacsotragadt cafatmaradékot. Gondolja, megengedheti magának a dőzsölést, csóró aggastyán létére ingyen belekóstolhat egy ekkora közkincsbe.
Még a konzervatív Ötös házaspár is hevesen csap a húsra. Miután lelepleződnek, azzal védekeznek, hogy csupán a kellemetlen szag miatt próbáltak segíteni a halott mielőbbi eltüntetésében. Ámbár „alamuszi macska nagyot ugrik” ők lesznek a legszorgosabb tetemrejárók, éjnek idején is leosonnak nassolni. Csakhogy a szalmakalapos kínai újból rajtakapja őket, Ötösék meddő tréfával igyekeznek menteni elkárhozott becsületüket:
– Az Ötös pár, öt előtt hajnali sétára jár!
A testet rendszeresen rágják. Valaki kiműtötte belőle az ép fogakat. A szemérmesség miatt a házbeliek alkalmanként csak egy tépetnyit mernek csenni a húsból. Rettegnek a lebukástól, noha tudják, hogy a többiek is derekasan majszolgatnak.
A házi populáció ínyencebb csoportja a belső szerveket és a szemet is feléli. Miután az alsógatya lecsúszik a lerágott combról, lelepleződik, hogy a hímtagot is ledarálta valaki.
*
Egy év elteltével, néhány nosztalgiázó lakó még végignyalogatja, megszopogatja a gyakori kapunyitogatástól deprimáltan himbálózó csontvázat. Epekedve várják, hogy a sors valami hasonlóval ismét megajándékozza őket.
