"a seb helye még vakítóan izzik"
Kereső  »
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 5. (595.) SZÁM — MÁRCIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Március
Xantus Boróka
„A mi lehetőségünk a szó” - Beszélgetés Fried István Herder-díjas irodalomtudóssal
Fried István
Monográfia Tőzsér Árpádról
BENGT POHJANEN
Versei
SÁRKÖZY PÉTER
Egy „szardíniai” magyar író halálára
Sigmond István
Molekulák 23. A szomszéd bácsi
VASS ÁKOS
Versei
NEMES JÁNOS
Dodó, a címerállat
Tóth Mónika
Versei
HERTA MÜLLER
Fácán az ember, semmi több
Lászlóffy Csaba
Francia hármas (befejező rész)
Szőcs István
Igazi – legigazibb…
Síppal-dobbal – szaxofonnal?
Bakk Ágnes
43. Magyar Filmszemle „Kétharmaduk is elég lenne”
SZÉMAN E. RÓZSA
A derű mesterfoka
Terényi Ede
EMBER A ZENE MÖGÖTT - Művész a zene mögött
Hírek
 
BENGT POHJANEN
Versei
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 5. (595.) SZÁM — MÁRCIUS 10.

(cím nélkül)

Zihálva lélegzik az égbolt.
Néma hal
dalol az éjben,

a sír
üres, istentelen,

azt hittem, ismerem
a szentek útját,
s gyarlóságomban elbotlottam.

Érted-e végre a férfit
ki messzire ment
hagyatékát felkutatni,
hogy megvethesse
lábát a földön.



Kitől kérdezhetem

Merre van kedvesem?
Kitől kérdezhetem?
A néma fénysugártól?
Hol lehet sírhantod?
Ki mondja meg nekem?
Folyó partja, sodra?
Hófehér szemfedél,
hamufedte földet betakaró,
hamuszürke tájat beborító lepel.

Merre van kedvesem?
Kitől kérdezhetem?
Ki mondja meg nekem?
A madár, mely felszáll
hamusötét szárnnyal,
vihartól edzett
erővel.
Bánatmadár,
messze, mint a pihe, elszáll.



(cím nélkül)

Fogynak a napok
   mikor ez is
      elszáll
         sok minden odalesz
           beoltom hát
                élettel



(cím nélkül)

Az est kitárul, végtelen,
vágyamnak nincs határa,
partomat lágyan öleled,
jó éjszakát, kedvesem!
Hol összeér folyó és part

Hol összeér folyó és part,
lágyan hintázik a csónak,
s evezőm a habot szeli,
ott állsz a szivárvány alatt.

Hol az esti lomb sötétlik,
nyugovóra tér a madár,
evezőmet félreteszem,
az eső kapujában állsz.

Mint a folyó s a part együtt,
mint a csónak víz ölén,
kezed nyújtod, kezem várod,
a partunkról intsz felém.

Habot hasít az evező,
szomjazik a szivárvány,
kedvesed nevét suttogod
eső s verőfény határán.

Öleli a víz a partot,
megcsillantja a köveket,
elém jössz a határon át,
szivárványtól részegen.

Összesimul folyó és part,
fény csillan a köveken,
ösvény vezet odáig, hol
virágzik a szerelem.


(cím nélkül)

Perdül a hó
   árnyak suhannak,
       jöjj, ének,
        pompásabb, mint az élet,
          tárt karral várlak
            havas papírlapon.
 
 
M. BODROGI ENIKŐ fordításai




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében