(cím nélkül)
Zihálva lélegzik az égbolt.
Néma hal
dalol az éjben,
a sír
üres, istentelen,
azt hittem, ismerem
a szentek útját,
s gyarlóságomban elbotlottam.
Érted-e végre a férfit
ki messzire ment
hagyatékát felkutatni,
hogy megvethesse
lábát a földön.
Kitől kérdezhetem
Merre van kedvesem?
Kitől kérdezhetem?
A néma fénysugártól?
Hol lehet sírhantod?
Ki mondja meg nekem?
Folyó partja, sodra?
Hófehér szemfedél,
hamufedte földet betakaró,
hamuszürke tájat beborító lepel.
Merre van kedvesem?
Kitől kérdezhetem?
Ki mondja meg nekem?
A madár, mely felszáll
hamusötét szárnnyal,
vihartól edzett
erővel.
Bánatmadár,
messze, mint a pihe, elszáll.
(cím nélkül)
Fogynak a napok
mikor ez is
elszáll
sok minden odalesz
beoltom hát
élettel
(cím nélkül)
Az est kitárul, végtelen,
vágyamnak nincs határa,
partomat lágyan öleled,
jó éjszakát, kedvesem!
Hol összeér folyó és part
Hol összeér folyó és part,
lágyan hintázik a csónak,
s evezőm a habot szeli,
ott állsz a szivárvány alatt.
Hol az esti lomb sötétlik,
nyugovóra tér a madár,
evezőmet félreteszem,
az eső kapujában állsz.
Mint a folyó s a part együtt,
mint a csónak víz ölén,
kezed nyújtod, kezem várod,
a partunkról intsz felém.
Habot hasít az evező,
szomjazik a szivárvány,
kedvesed nevét suttogod
eső s verőfény határán.
Öleli a víz a partot,
megcsillantja a köveket,
elém jössz a határon át,
szivárványtól részegen.
Összesimul folyó és part,
fény csillan a köveken,
ösvény vezet odáig, hol
virágzik a szerelem.
(cím nélkül)
Perdül a hó
árnyak suhannak,
jöjj, ének,
pompásabb, mint az élet,
tárt karral várlak
havas papírlapon.
M. BODROGI ENIKŐ fordításai