Várakozás
villámpostán írtam
hajnalhasadáskor kelek fel
laza blúzt veszek gyöngysort
teszek karcsú nyakamra
besütöm hajam szemöldököm kiszedem
ülök a gép előtt míg a mikróban
az étel felmelegszik
kíváncsiságtól vágytól reszketve
leveled türelmetlenül várom
Pársoros
rád nem gondolni
a nyár hevében
nassolás közben
forrócsokit kortyolva
magnóliák illatában
egyfajta akaraterő szükséges
Kerülés
Kerülöm az összefutásokat,
surlódásokat, koccanásokat.
Nem akarom látni szokványos
öltözeted, kopott táskád,
hallani idióta vicceidet,
beszívni ócska parfümöd illatát,
lihegve menni utánad,
nem akarlak látni, hogy mindez
lehetséges legyen –
egy megoldás
koppan le agyam billentyűzetén:
távolabbi tájra költözök.
Körforgás
Ébresztőóra csengése.
Felszökés. Mosakodás.
Öltözködés. Halk rádiózene.
A ház hűvöse.
Tej mézzel. Vajaskenyér.
Redőnyfelhúzás. Villany-, gázoltás.
Fejfájás, kézzsibbadás, ismét.
Egy érett verssor korai
kopogása az agyban.
A lélek túlsúlya.
A test gyöngesége.
A kiejtett zókszó, aminek nincs értelme.
Örök élet
inged izzadság foltja átüt a kanapéra
bánatom sarokban hajítom ne emészen
félmeztelen fekszem melléd és nyelvtelen
bársony érintésed súrol belém örök élete