"a poklosok szája gyógyulást vonaglik"
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 14. (460.) SZÁM - JÚLIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
A pereputty
Köszöntjük a hetven esztendős Sigmond Istvánt - A többi néma csúcs
Mózes Huba
Dsida Jenő Könyörgés csodáért című költeményének kéziratos változata
Karácsonyi Zsolt
Angyalok kertje
A hurgadai testamentum
Orcsik Roland
Kentaur irodalom - Az Új Symposion anyanyelvi idegenségéről -
Varga Borbála
Elgyengült térdeplések
Áradás
asszony
Szertartások
Ház előtt
Narancs
Kacskaringó
Rátonyi Csaba
Gábor
Bonczidai Éva
Kezdő történőknek
Zsigmond Melinda
Világnak feszülve
Merényi Krisztián
Rágcsálók
Teremtő
Demeter Zsuzsa
Versegyén az álmok vásznán
Lászlóffy Csaba
Az áldozat (folytatás előző lapszámunkból)
Szőcs István
Két kis jegyzet
Terényi Ede
Bartók - 2006 - 4. A fabáb "árnyékember" és a királylány
Augusztusi évfordulók
 
Merényi Krisztián
Teremtő
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 14. (460.) SZÁM - JÚLIUS 25.

Figyelme nem irányul semmire, ő teremtett mindent, min csodálkozzon? A hófehér kőpadlón magányos egyforintos. Nem illik a harmóniába.

*

Izzadtan húzom magam után beleimet Függedi úr pazar villája felé. A Fővárosi Vízművek alkalmazottjaként kötelességem leolvasni a világ végén rejlő vízmérőket is.
„Csak ne lenne olyan irdatlanul meredeken!”
 Véget nem érő szolgalmi út vezet a milliárdosok lakta hegyoldalból ehhez az egyetlen fránya címhez. A húszpercnyi szakaszon hatványozódnak a zavaró körülmények, épp egy dühödt tacskóféleség igyekszik bokámat szaggatni.
Alig bírok már lépni, amikor végre feltűnnek a grandiózus birtok kontúrjai. Korábban azt hittem, hogy Függedi úr csupán egyetlen ingatlannal rendelkezik. Dehogy! Akad neki bőven irigye a csak milliomosok között is. Tőlük halottam, hogy övé még két villa a Bimbó úton, egy négylakásos társasház a Törökvészin, és új panzióját a Hármashatár-hegyen építteti. Az egyik távol-keleti nagykövetség is az ő rezidenciáját bérli.
„Mostanság az ilyeneket nyírják ki.”
Mindezt a túrát azért az egyetlen fránya MOM 25-ös vízmérőért…
A kert terméskő-kerítéssel körbebástyázva. Kamerák kereszttüzében a bejárat. Végeláthatatlan zöld terület, modern öntözőberendezés, teniszpálya, dzsakudzi és a sátáni hangon dühöngő, habzó pofájú rottweilercsapat. A medence mellett hintaágy, japánkert, tavacska aranyhalakkal és vízirózsákkal. Kerítése mentén tujasor, előtte amorf alakzatú posztmodern szobrok. Csengetésemre hosszú ideig semmi.
„Na, ide se jövök vissza!”
Ilyenkor már rég rikácsolni szokott a házvezetőnő. Rekedtes hang a kaputelefonban:
– Ki az?
– Jó napot! A vízórát jöttem leolvasni!
– Várjon…
Ni! Ez Függedi úr. Sosem láttam. A csavaros hajú házinéni legendákat zengedezett róla; legutóbb szuperszonikus istennek nevezte.
„Beteg lett, vagy csak pihenőnapjait tölti?”
Hallom erőszakos hangját, ahogy bezavarja valahova a kutyáit. Nyílik az elektromos garázsajtó, ő döcög felém. Ilyennek képzeltem: zömök, pocakos, buldog ábrázatú. Rolex óra, vastag arany nyaklánc, medálként a legdrágább, miniatűr kézitelefon, csicsás, bő ing. Napbarnított arca mosolytalan.
A légkondicionált garázsban négy luxusjárgány. Friss autógumi-illat. Arrébb medence, feszített víztükörrel. Csillogó márványpadló, kristályüveg-választófalak, szolárium, hogy télen is nyár lehessen. Minibár, hűtött italok… pont most, amikor épp kiköpni készülöm a tüdőmet. Innen kapni valamit… nem úgy megy, ingyenélőknek nincs.
A vízmérő csupaszon árválkodik a falon. Függedi úr robot módján kísér, s közben orra alól:
Múltkor negyven köbmétert becsültek, közben csak harminchét fogyott. Két hónapig használta a pénzemet a vízművek. Korrigálódik, de nehogy már maguk járjanak jól! Megint emelnek, igaz?
– Persze, de csak a szokásos hat százalékot, alig többet, mint hét forintot.
– Hah, az magának nem elég? Szorozza be negyvennel, na ugye?
Tekintete üveges. Gyermekként talán jobban örülhetett egy darabka cukornak, mint ma a legdrágább világkörüli útnak.
A vízóra alatt, a hófehér kőpadlón egy magányos egyforintos árválkodik. Függedi úr, tartja a köztünk lévő távolságot, méla undorral várakozik. Irritálják a kötelező ceremóniák. Ilyenkor mintha hangyányit megerőszakolnák ezek az emberforma beszélő lények.
A mérő leolvasása és rögzítése után a forintért nyúlok. Függedi úr tartaléklángon pislákoló, keskeny ívű szeme kidülled, ráncai elsimulnak, támadó testtartást vesz fel. Nem szól, csak figyel. A klíma ellenére halántékán és homlokán verejtékcseppek jelennek meg. Szándékosságát leplező, kétségbeesett mosómedve mozdulattal kap az érme felé. Nem hagy időt, hogy visszaadhassam. Miután kikapja kezemből, megszólal, akár a sértődött arisztokrata:
– Biztos az asszony ejtette le!
Reszelősen veszi a levegőt. Zsebkendőjével törli homlokát. Lassan billeg, mintha maga sem tudná, hogy elessen-e, vagy sem – kelletlenül vágódik a földre. Hintaágyához segítem.
– Fiatalember, mentőt gyorsan!
– Jó, csak adjon telefont!
– Nincs magánál?
Viszolyog, mégis odaadja. Húsz perc múlva ígérik a mentőt. Készülékét visszaadom, megnyugtatása végett közlöm:
– Ez a hívás nem került pénzbe!
Kendőjével törölgeti telefonját. Majd a fejéhez kap.
Jaj, ne az államiakat! Az egyes gombot, és adja… Függedi vagyok, jöjjenek!
Rosszabbul lesz.
– Hozzon vizet… a nyári konyhából!
A toldaléképítmény felé menet tekintetét magamon érzem, még ilyenkor is arra ügyel, hogy nehogy kárt okozzak, vagy elcsenjek valamit.
Kimért kortyolgatása közben rémülten, mintegy segélykérőn szorongatja kezemet.
– Embereket tapostam el! Ezután minden máshogy lesz, nem akarok elpusztulni!
Oly bűnbánóan néz rám, mintha gyóntatójához imádkozna.
– Rögtön jönnek, nem lesz baj! – nyugtatom.
– Kicsit jobb… de miért fogja a kezemet? – kérdi.
– Ön szorongatta az enyémet; így maradtunk.
A levegőből aláereszkedik a böhöm mentőhelikopter. Villámgyorsan ellátják.
„Semmi komoly, csak egy kis pánikroham.”
Ismét magabiztos és távolságtartó. Visszarendeződik életunt, buldog arca.
Ő teremtette mindezt, min csodálkozzak?




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében