(levetett árnyak) Ha egyszer hazaérsz, Megtérsz majd önmagadhoz. Rég levetett árnyaidhoz váratlan közel hajolsz.
Lehet, hogy minden rég széthullt, miben csak volt részed, de a kép-foszlányok róluk tebenned egészek.
Hontalan és lézengő, ki magára nem talált, és aki súg a lelkében, hízelgő, csali barát.
Míg átlépi a benne növekvő küszöböt, torztükrök kísérik, ember alakú ütközők.
(dél) Életútjának feléhez ért már a nap. Közel a lejtő.
*
Holnap fölkel egy másik nap. Homokszemcsék újra fényt isznak.
*
Kimért sivatag. Hogyha szavad elapad, szél se éledez.
*
Becsukod szemed: két nap izzik idebent a szemhéj alatt.
*
Nőnek, kúsznak a gyökerek a magasból. Lent rügy fakadna.
*
Hetedhét határ. Szárnyait bontja szemed. Nyugtot nem talál.
*
Elsimult nyomok. Harsány karaván útját homok nem őrzi.
|