A tömeg mindig határozott. Igen, mert a kiegyenlítődés sajnos a rossz felé tolódik el benne. A tömeg mindig igazságos. Igen, mert megingathatatlanságát már minden érv ellenében elhatározták, mikor összegyűlt, összecsődítették vagy egyszerűen összelöttyintették a körülmények. A tömeg mindig jóhiszemű… Hát sajnos ez az egy a mai, a világot fájdalmasan megosztó tömegek esetében a legkevésbé igaz a világ legkülönbözőbb színhelyein. A tömeg nem lehet jóhiszemű – mert hiszeme van. Hiszen majdnem mindig valami gyanakvásból eredő visszavágás tartja össze, ez a gravitációja. A világot ebben a pillanatban – nyugodtan kimondható: az emberi nemet, az aktuális világtörténelmet megtestesítő, képviselő, tiltakozó, valamit is követelő tömegek annak arányában nem jóhiszeműek, hogy nem is kívánnak mérlegelni, csak bosszút állni. Márpedig jó néhány indulat gyűlt fel, tornyosult az embertömegek útjában az idők alatt, eme számozott kétezerhatodik esztendőig, azok közül a legtöbb ideig-óráig tárgyalóképtelennek bizonyult, amikor hadisarc, vagyon, pénz, zsákmány, nagy dühök és vonulások jutalma volt a tét, de valami csak leállította, leépítette, lecsillapította végül. Ahogy mondani szeretjük: nem ment rá minden, nem szakadt bele az idő folyamata, nem égett oda az egész tőle. Még akkor sem, ha Dzsingisz kán vagy Timurlenk, ha Dárius vagy Xerszész, ha Babilon királya vagy a nagy Napóleon fenyegette is meg az ellentáborát. Kétszer történik meg, hogy kiakad, hogy önmagával válhat tárgyalóképtelenné a tömeg, amivé az emberek hadserege, hordája, dühe, indulata feltornyosulhat. Amiből nem egy Ramszesz, egy Istenostora, egy hadizseni csőcseléke válik nukleáris erőművé: ha benne öntudatlan, csak ölni, tombolni, toporzékolni képes energiák ölthetnek kontrollálatlanul testet. Ez a palackokból kiszabadított két szellem a társadalmi igazság és a vallás két godzillája. Repül a nehéz uszítás – ki tudja, hol áll meg. Különben minden csak egy ravasz Döbrögi és az ő hajdúinak tánca, elviszi az első hideg fuvallat. De amit az elmúlt századokban aljas, tudományoskodó gengszterek most íme másodszor próbálnak fel, az az indiánfőnök-álarc, az a disznófejű-nagyúr-pofa az igazán veszélyes. Még megijedhet tőle a gyermek, amelyik olyan kedvesen eljátszik pár ezer éve a közgazdaságtannal és az autodaféval, a máglyákat rőzselánggal etető atom-holokausztokkal és a mitológiákból fejhető drogüzelmekkel. Mindenesetre a következő műsorszámot tizenkét neanderthal alatti gyerekek mindig csak jól képzett heródesnénik felügyelete alatt nézhessék. Dániában vagy a Tiennammen téren, Teheránban vagy az időközben jóllebarnult Párizsban. A többi néma multikulturális kuss!