"de világrendből nem tudunk csak rosszabbakat kitalálni"
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 8. (454.) SZÁM — ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Fó­kusz­dió
Pomogáts Béla
"A vé­let­len tün­dé­ri aján­dé­ka"
– Kosz­to­lá­nyi a köl­té­szet­ről –
Lászlóffy Csaba
Szent Márton meg a koldus
Luzsicza István
Sziszüphosz
Végezetül
Máz mögötti életjelek
Érdemes művész
Látszat
Kabán Annamária
Pár­hu­za­mos for­dí­tá­sok szer­ke­ze­te
Paul Ver­laine: Az én meg­hitt ál­mom
Dobai Bálint
Alantféreg
György Attila
A kard­viselésről
Karácsonyi Zsoltnak
Rátonyi Csaba
Az al­fa-si­sak
Merényi Krisztián
A hul­la­kel­te­tő
Pszi­chi­át­ri­ai tepsik
Muszka Sándor
Hívnom neved
A parthoz
Adott
Aludj
Őrt itt
Éva helyett
Elődbe
Három
Zsidó Ferenc
Szán­tai to­vább­lép
Bogdán László
Hutera Bé­la utol­só uta­zá­sa
Cseh Katalin
Töprengő
– apám emlékére –
Csönd és árnyék
Csönd és félelem
Lélek és csönd
Látomás
Angi István
Sza­bó Csa­ba
1936–2003
Terényi Ede
MOZARTRÓL MOZARTTAL 6.
Mozart, a „friss diplomás”
Májusi évfordulók
 
Lászlóffy Aladár
Fó­kusz­dió
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 8. (454.) SZÁM — ÁPRILIS 25.

A tö­meg min­dig ha­tá­ro­zott. Igen, mert a ki­egyen­lí­tő­dés saj­nos a rossz fe­lé to­ló­dik el ben­ne. A tö­meg min­dig igaz­sá­gos. Igen, mert meg­in­gat­ha­tat­lan­sá­gát már min­den érv el­le­né­ben el­ha­tá­roz­ták, mi­kor össze­gyűlt, össze­cső­dí­tet­ték vagy egy­sze­rű­en össze­löttyin­tet­ték a kö­rül­mé­nyek. A tö­meg min­dig jóhiszemű… Hát saj­nos ez az egy a mai, a vi­lá­got fáj­dal­ma­san meg­osz­tó tö­me­gek ese­té­ben a leg­ke­vés­bé igaz a vi­lág leg­kü­lön­bö­zőbb szín­he­lye­in. A tö­meg nem le­het jó­hi­sze­mű – mert hiszeme van. Hi­szen majd­nem min­dig va­la­mi gya­nak­vás­ból ere­dő vissza­vá­gás tart­ja össze, ez a gra­vi­tá­ci­ó­ja. A vi­lá­got eb­ben a pil­la­nat­ban – nyu­god­tan ki­mond­ha­tó: az em­be­ri ne­met, az ak­tu­á­lis vi­lág­tör­té­nel­met meg­tes­te­sí­tő, kép­vi­se­lő, til­ta­ko­zó, va­la­mit is kö­ve­te­lő tö­megek an­nak ará­nyá­ban nem jó­hi­sze­mű­ek, hogy nem is kí­ván­nak mér­le­gel­ni, csak bosszút áll­ni. Már­pe­dig jó né­hány in­du­lat gyűlt fel, tor­nyo­sult az em­ber­tö­me­gek út­já­ban az idők alatt, eme szá­mo­zott kétezerhatodik esz­ten­dő­ig, azok kö­zül a leg­több ide­ig-órá­ig tár­gya­ló­kép­te­len­nek bi­zo­nyult, ami­kor ha­di­sarc, va­gyon, pénz, zsák­mány, nagy dü­hök és vo­nu­lá­sok ju­tal­ma volt a tét, de va­la­mi csak le­ál­lí­tot­ta, leépítette, le­csil­la­pí­tot­ta vé­gül. Ahogy mon­da­ni sze­ret­jük: nem ment rá min­den, nem sza­kadt be­le az idő fo­lya­ma­ta, nem égett oda az egész tő­le. Még ak­kor sem, ha Dzsin­gisz kán vagy Ti­murlenk, ha Dá­ri­us vagy Xerszész, ha Ba­bi­lon ki­rá­lya vagy a nagy Na­pó­le­on fe­nye­get­te is meg az el­len­tá­bo­rát. Két­szer tör­té­nik meg, hogy ki­akad, hogy ön­ma­gá­val vál­hat tár­gya­ló­kép­te­len­né a tö­meg, ami­vé az em­be­rek had­se­re­ge, hor­dá­ja, dü­he, in­du­la­ta fel­tor­nyo­sul­hat. Ami­ből nem egy Ram­szesz, egy Is­ten­os­to­ra, egy ha­di­zse­ni cső­cse­lé­ke vá­lik nuk­le­á­ris erő­mű­vé: ha ben­ne ön­tu­dat­lan, csak öl­ni, tom­bol­ni, to­por­zé­kol­ni ké­pes ener­gi­ák ölt­het­nek kont­rol­lá­lat­la­nul tes­tet. Ez a pa­lac­kok­ból ki­sza­ba­dí­tott két szel­lem a tár­sa­dal­mi igaz­ság és a val­lás két godzillája. Re­pül a ne­héz uszí­tás – ki tud­ja, hol áll meg. Kü­lön­ben min­den csak egy ra­vasz Döbrögi és az ő haj­dú­i­nak tán­ca, el­vi­szi az el­ső hi­deg fu­val­lat. De amit az el­múlt századokban al­jas, tu­do­má­nyos­ko­dó gengsz­te­rek most íme má­sod­szor pró­bál­nak fel, az az in­di­án­fő­nök-ál­arc, az a disz­nófejű-nagyúr-pofa az iga­zán ve­szé­lyes. Még meg­ijed­het tő­le a gyer­mek, ame­lyik olyan ked­ve­sen el­ját­szik pár ezer éve a köz­gaz­da­ság­tan­nal és az autodaféval, a mág­lyá­kat rő­zse­láng­gal ete­tő atom-holokausztokkal és a mi­to­ló­gi­ák­ból fej­hető drog­üzel­mek­kel. Min­den­eset­re a kö­vet­ke­ző mű­sor­szá­mot ti­zen­két neanderthal alat­ti gye­re­kek min­dig csak jól kép­zett heródesnénik fel­ügye­le­te alatt néz­hes­sék. Dá­ni­á­ban vagy a Tiennammen té­ren, Te­he­rán­ban vagy az időköz­ben jóllebarnult Pá­rizs­ban. A töb­bi né­ma multikulturális kuss!




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében