Legcsodálatosabb szakmai elődjük
„Az eset teljességgel valószínűtlen”
(Morgenstern)
Minap Kolozsváron érdekes tudományos értekezletet tartottak a helyi könyvkiadás és nyomdászat múltjáról, főleg az utóbbi három évszázad elejétől kezdve. Ez viszont eszébe juttatja az embernek, hogy Misztótfalusi, Döbrentei, Bonyhátiné, Dávid Gyula és H. Szabó Gyula, Kerekes György és Jancsik Pál, valamint a Minerva, a Studium, az Idea, az Incitato és még 66 hasonló nevű nyomda és könyvkiadó milyen dicsőséges múltbeli kollégákkal és előzményekkel rendelkezik!
Itt van például György barát: Fráter György (Martinuzzi), 1550-ben Erdély és Kelet-Magyarország kincstartója, helytartója, tulajdonképpen az első erdélyi kormányzó. Nagyvárad püspöke és Esztergom érsek jelöltje, bíboros. V. Károly német-római császár és spanyol király, Szolimán szultán, Ferdinánd király, Izabella királynő, a Tiszán innen és túli, és erdélyi Rendek állandóan szerződéseket kötnek vele és bontanak fel, újítanak meg és érvénytelenítenek, csapatokat küldenek ellene és a támogatására, mindegyre haddal támadja Rareş Péter és a temesi ispán, ő személyesen vezet hadat ellenük, közben Szamosújvár erődjét (Új Bálványosvár) és az alvinci kastélyt építteti és valamennyi politikai partnere hol ötvenezer arany forintot, hol hatvanezer arany tallért követel tőle szakadatlanul, állandóan kötéltáncot kell lejtenie a katolikus és protestáns erők között és fölött – és amikor egy nyomda létesül Kolozsváron, ő azonnal jelentkezik szerkesztőnek, lektornak, sőt, tulajdonképpen szerzőnek is.
És mit visz a nyomdába? Talán egy kiáltványt Európa fejedelmeihez, hogy vessenek véget a felekezeti viszályoknak? Talán egy röpiratot a Szultán számára, hogy inkább az iráni helyzetre és Egyiptomra koncentráljon? Avagy maga Mentségét írja meg a vádakkal szemben, hogy része volt Buda török kézre játszásában?
Avagy dalmát-horvát származása okán Erdély szláv helyneveit gyűjtötte össze? Nem. Ő az első, a legelső magyar történeti forráskiadványt szerkeszti meg, készíti sajtó alá és nyomtattatja ki, a Váradi Regestrumot. (Mintha csak Kosztolányi találta volna ki.)
Idézek a kezem ügyébe eső első legvékonyabb lexikonból, az ún. Magyar Láruszból. 1994: „Váradi Regestrum. A váradi káptalan előtt 1208 és 1235 között 389 peres ügyben lefolyt istenítéletről felvett jegyzőkönyv, fontos nyelvemlék: több mint 30 vármegyét és várispánságot érint, és mintegy 2500 ügyfelet említ, a benne foglalt nevek személy- és helynevek.”
És milyen jó megérzése volt, hogy ki kell adatni, mert a jegyzőkönyvek, amelyek túlélték az 1240-es mongoljárást és az 1330-as évek nagy tűzvészeit, a „barokk kor” kezdetén szőrén-szálán eltűntek! Végzetét viszont nem érzi meg György barát: a rákövetkező évben teljesítette vállalásait, ígéreteit Ferdinánd királynak Erdély és a korona átadásáról, ám az olasz zsoldos tisztjeivel meggyilkoltatta az alvinci kastélyában. Így erősödött meg a magyar történelem életérzésében a trauma a dinasztia hálátlan álnokságáról, amit majd sem II. Mátyás, sem a Lipótok, még bár Mária Terézia sem tud többé meggyógyítani.
Azonban Kolozsvár 1550 – a magyar drámairodalom első nagy eseménye is. Megjelenik Kolozsváron a kor fődramaturgjának, Sztáray Mihálynak a papi nőtlenségről szóló „bohózata”, az első ismert szövegű magyar színdarab; ugyanaz évben Krakkóban is Az igaz papságnak tiköre – feltételezhetően az is gyakran szerepel a helyi magyar színház stúdiójában és az ecetgyáriban is, mind Kolozsvárt, mind San Diegóban és Avignonban.
Mindehhez azonban nyomda is kellett, és lett is, 21 évvel Nagyszeben (és 13 évvel „a másik szélen” levő Sárvár után) 1550-ben kezdi meg működését Hoffgreff nyomdája, s egy évre már bővül Heltai vállalkozásával. Amint annak idején Albert királyunkról is mondták a csehek, hogy: „német volt, de nagyon jó ember”, ugyanúgy Hoffgreffről is elmondható, hogy: „Szász ember volt, de nagyon jó magyar nyomdászatot teremtett”. A neve külön rokonszenves már csak azért is, mert a Bakfark Bálintéra emlékeztet. Vö. Valentin Greff Bakfark. Noha a tudomány még nem igazolta, a nagy muzsikus nevében ez a greff – az angolszász grape megfelelője – az ó-ószászban szőlőt jelentett; Bakfark erdélyi szász szőlész családból származván, viselte a bakfark szőlőfajtának a nevét, ma Juhfark néven ismeretes, a Somlyó hegyen; Hoffgreff valószínűleg csemegeszőlőt jelentett. Lugas–Szöllösy György: nem is hangzana rosszul. Ha már az ebédlőasztalhoz jutottunk, egyesek szerint a derelyének bizonyos vidékeken elterjedt neve, a barát füle, szintén Fráter György emlékét őrzi: tudniillik gyilkosai, Sforza–Pallavicini vezetésével, hullagyalázóként, fülét levágták és az éppen misén térdepelve imádkozó Ferdinánd királynak szervírozták.
Egyébként mind a fentebb felsorolt könyvek, mind Jókai Mór Fráter György című regénye mindegyre hiánycikk, és hiányzik könyvesboltjaink tárlóiról. Külön kuriózum, hogy Erdély utolsó kormányzója, Teleki József (1848-ban szűnt meg hivatala), ugyancsak kitűnő filológus-történész volt, a hatalmas Hunyadi-monográfia szerzője.
(Ajánlott könyvészet: Varga Gábor: A hatodik ostrom. Bocskai István, Thököly Imre és még sokan mások életrajzai, levelezései stb.)
