"a poklosok szája gyógyulást vonaglik"
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 14. (460.) SZÁM - JÚLIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
A pereputty
Köszöntjük a hetven esztendős Sigmond Istvánt - A többi néma csúcs
Mózes Huba
Dsida Jenő Könyörgés csodáért című költeményének kéziratos változata
Karácsonyi Zsolt
Angyalok kertje
A hurgadai testamentum
Orcsik Roland
Kentaur irodalom - Az Új Symposion anyanyelvi idegenségéről -
Varga Borbála
Elgyengült térdeplések
Áradás
asszony
Szertartások
Ház előtt
Narancs
Kacskaringó
Rátonyi Csaba
Gábor
Bonczidai Éva
Kezdő történőknek
Zsigmond Melinda
Világnak feszülve
Merényi Krisztián
Rágcsálók
Teremtő
Demeter Zsuzsa
Versegyén az álmok vásznán
Lászlóffy Csaba
Az áldozat (folytatás előző lapszámunkból)
Szőcs István
Két kis jegyzet
Terényi Ede
Bartók - 2006 - 4. A fabáb "árnyékember" és a királylány
Augusztusi évfordulók
 
Terényi Ede
Bartók - 2006 - 4. A fabáb "árnyékember" és a királylány
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 14. (460.) SZÁM - JÚLIUS 25.

Bartókot harmincéves kora körül feltűnően sokat foglalkoztatta a leányi arckép zenei „megrajzolása”. Minduntalan egy kibontott dúrhármashoz „érkezett” nagy szeptimmel. A nagy szeptim, amely tulajdonképpen szűkített oktáv, azaz körbezárt „egyenes”: a nőiség, a lélek, a jungi anima megfelelője. Bartók motívumában a dúrhangzat kiteljesítése a Yin-szimbolika felé. Szinte sugallja a maszkulinitás (dúrhangzat) és a férfi anima egyéolvadását. A motívum megszólalásakor először a dúr-karakter hangzik fel, és csak a végén nyílik ki belőle a feszült oktáv. A Két portré című zenekari mű első tétele is leányi arckép, az ideális nőalak portréja. Eredetileg egy hegedűverseny első tétele volt, ebben a szerkezeti szerepben nem érezte Bartók eléggé funkcionálisnak, a rákövetkező hegedű versenytételt pedig nem tartotta összeillőnek az elsővel. Így megőrizve a versenymű első tételét, egy második darabbal egészítette azt ki, de ez a mű is csak egy korábbi zongoradarab hangszerelt változata volt; az eredeti cím Mamie qui danse – torz leányportréra utal. A duális koncepció nagyon is jellemző Bartókra, az a tény, hogy a leányportré ideális és torz változatát tudatosan egymás mellé helyezi, belső konfliktusra utal (bár rendszerint külső történések, személyek és Bartók hozzájuk fűződő viszonyát vélik felismerni ebben az alkotói gesztusban). Sokkal inkább gyanakodhatunk a Jung által árnyéknak nevezett tudatalatti jelenség megnyilvánulására. Az árnyékszemélyiséget elnyomjuk magunkban, de másokban rendkívül könnyen felismerjük és természetesen kritikával is illetjük. Jung azért nevezte a személyiség tudattalan egyik részét ÁRNYÉK-nak, mert az az álmokban megszemélyesített formában jelenik meg. Az álmokban és a mítoszokban az árnyék az álmodóval azonos személy.
Az árnyékembert legvalóságosabban a Fából faragott királyfi c. táncjáték szintén Balázs Bélától származó meséje (szövegkönyve) kelti életre. A királyfi maga készíti el tudatalattijának szimbolikus figuráját. Keservesen szemléli, hogy a királylány érdeklődését mennyire felkelti, sőt annyira elbűvöli, hogy szerelemre is gerjed iránta. Minden azt segíti, hogy a királyfi ne érhesse el a királykisasszonyt, az ANIMÁT. Egy másik szimbólumnak, az anya-animának,  a JÓ TÜNDÉRNEK a közbeavatkozása szükséges ahhoz, hogy a dolgok végül a helyes irányba haladjanak. A tudatalattiban végbemenő harc az anima és az árnyékember között az álmok gyakori visszatérő jelensége; a negatív anima figura (az Éj királynője a Varázsfuvolában) sokszor szerepel a műalkotásokban is. A műalkotás tudatos álomlátás, ez különösen érvényes az olyan mindent átfogni képes zsenik életművére, mint amilyen Bartók. Ezért közelíthetünk hozzá a MÉLYLÉLEKTAN irányából. Mai napig korprobléma, hogy mit is jelent számunkra az anima (animusz) mint belső realitás. Bartók művei erre keresnek és adnak választ. Főleg színpadi alkotásai és a Cantata profana. A művész képes teljesen azonosulni szereplői lelki világával. Egy visszaemlékezésben olvastam: Bartók látogatója meglátva a Kékszakállú partitúráját, áradozni kezdett arról, hogy a Kékszakállú személyében maga Bartók nyilatkozik meg, amire Bartók, mintha kígyó csípte volna meg, azt mondta: mi van, ha én vagyok Judit? Judit felől Kékszakállú animusz figura, aki egy rejtett szobában meggyilkolja feleségeit, destruktív figura, megtestesítője a nőben feltörő romboló gondolatoknak. A Fából faragott királyfi esetében is kettős tükröt láttatnak a szerzők: a királyfi ugyan megalkotja tudatalattijának árnyékemberét a fabáb szerepében, de azzal, hogy a királylány kettőjük közül a fabábot választja, arról árulkodik, hogy animusza ilyen silány alakban nyilvánul meg. A királyfi animája tulajdonképpen nem is jelenik meg a színpadon szimbolikus alakként. Mint már felmerült, a tündér lehetne ez az anima. A pszichológiai irodalomból tudjuk, ha a férfira az anya negatív hatással van, akkor animája depresszióban, sértődékenységben és más hasonló negatív hatásban nyilvánulhat meg. De ha legyőzi és képes meghaladni a negatív hatást, ez férfiasságát erősíti. Ilyennek mutatkozik a fennmaradt adatok alapján Igor Stravinsky és édesanyja kapcsolata. Ha a férfi kapcsolata anyjával pozitív volt, ez kihat egész életére, mint Bartók esetében.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében