Inába száll
Költő:
szervusz, Alíz! mi a baj? már azt hittem, elmenekültél...
Aliz:
mért? nem akarsz velem itt az esőbe’ beszélni?
Költő:
pont leszarom, hogy esik, te akartál mondani ezt-azt!
Aliz:
óh igen, én. bár így lehet érdemesebb hazamennünk!
Költő:
most, hogy már iderángattál, mondd el, mielőtt meg-
fojtalak egy pocsolyában, azonnal..-
Aliz:
nem tudom, én már mért is akartam beszélni veled most...
Élni fesztelen
Élhetnénk majd nyaranta a tetőn!
Elmondhatnád, hogy csak angol cigin élsz,
és a sok napfénytől oly barna leszel,
két héten belül, mint rozsdás padok egy
váci játszótéren, ahova leülsz,
mert rágyújtasz és a gyerekre figyelsz,
aki fogócskázik a barátaival,
aki utolsó lesz, mert majd’ elesik
úgy rohan, de elkapják,
sír.
Nem hallod, csak olvasod a Cosmopolitant
Miközben cigizel, és leégsz a tetőn,
én krimit olvasnék, mint komoly apák
árnyékban, tengerparton, hihető
indokokkal kikerülve az úszást.
Könyvem főhőse lehetne nyomozó,
aki egyedül dolgozik ügyeken
majd lassan kiderülne, hogy igazából, az egész egy régi,
haszn.. mindegy.
Nyár lesz,
majd élhetnénk meztelenül a tetőn.
Instant
Egy instant naplemente porból.
Csak vízbe rakom, s már megy lefele.
Ilyet sajnos nem kapni akárhol,
de én addig fogom osztogatni
meg elherdálni, amíg van belőle.
Azt mondják, jobban üt a kokainnál,
ha az orrba szívják fel tisztán.
Pedig csak egy tasaknyi színes por
napfényből és lejtős utakból.
A szuicid lány dala
A Lánchíd oly rövid,
s mindig azt gondolom,
ha éppen átmegyek,
hogy le kell ugranom.
Egyébként nincs bajom..
csak egy kis zűrzavar...
Tudod, a Zoloftom
hiánya fölkavar...
Minek?
Hiába várok friss havon.
Te késel, s buszom is
még órákat áll (a hóban) Pest előtt.
Így még mindig nem mondod el,
mi fagyasztja a levegőt
folyton-folyvást kettőnk között.
Rájönni van időm,
és most nem kérdelek,
mert távol vagy és késel is.
Úgysem válaszolsz! Így minek?
