"a világnak mégis ritmusa van"
Kereső  »
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 8. (598.) SZÁM — ÁPRILIS. 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Szakács István Péter
Agytornagyakorlatok Örkény tanár úrral
Láng Orsolya
Beszélgetés a 70 éves Gálfalvi Györggyel „Mindig közel engedtem magamhoz a kételyt”
Cseke Péter
Egy műfaj „hadtörténetéről” avagy a hetvenéves Gálfalvi Györgyről
Szőcs István
Álom s esős idő
NOVÁK ÉVA
Versei
Sigmond István
Molekulák 26. Cinkosok
CSERNA ENDRE
Versei
M. SZABÓ ISTVÁN
Sziklák és farkasok
TINKÓ MÁTÉ
Versei
KABDEBÓ TAMÁS
Versei
ZOLTAY LÍVIA
Vizes történet
Kabán Annamária
Kinek lila szárnya ragyog
KISS ERNŐ CSONGOR
Határhelyzetek végnapokra
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
Hontalanul köröző madarak
Szántai János
Ki ez a Kertész Mihály?
Terényi Ede
EMBER A ZENE MÖGÖTT Az Imázs-ember
Májusi évfordulók
 
TINKÓ MÁTÉ
Versei
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 8. (598.) SZÁM — ÁPRILIS. 25.

Hol itt, hol ott

Hajnalban
felhívom a nőt, akit szeretek
felhívni, mert álmosan olyan
más a hangja, olcsó alkukra is
képes, különben vesztegeti csak 
az idejét velem. Aztán mellékuporodom a nőhöz,
akit tényleg szeretek, egy buszállomáson
kétszer késsük le a csatlakozást, közben
a ruhájára emlékeztetem, hogy ilyet
még a nagymama varrt, és rajta jól áll,
ahogy próbálja elképzelni a múltamat,
és a legutolsó éjszakaira, amiből hirtelen
reggel lesz. Fegyelmezném persze magam, de vitákban
már sokszor maradtam alul: annyira könnyedén
egyik sem ment, pedig még cigarettát is
                                 vásároltam, aztán 
az öngyújtó lángját hurcolva egyedül hazáig.

*

(mellékdal)

Himbálózom a sötétben, 
     a megfogalmazható körülményekre
tojni kezdek, olyan ez az imbolygás is,
                                        bizonytalan
végkimeneteleiben. Mindenesetre 
                               egy aktkép a falon,
közepén tisztással, ahová táncolni, 
                          füvet nyírni reggelente
sűrű ködben matatva járok, 
                       és hogy kölykeim fagyott
ujjú gepárdzsiráfok lila láncra verten, aztán
hogy a szerelem csak egy rojtos csizma
                                            a számban,
egyszóval beletépem magamat a képbe,
a nedvességig tépem.
Zenéjére sorakozik

Az érintéssel
el fog kezdődni bármi.
Nem kötöznek igéink még, de telnek 
a szavak is észrevétlen. A padlásdeszka
mögött kalimpáló kisgyermek végülis
szoborarca, a padlásdeszkában félre-
vert szög, hagyott anyag, ezekért
felelősséggel tartozom valakinek, aki
különös szépen, megoldva hangját,
miről maradok épp le, és hová van
rejtve, ami eleve ajándék, tartóztat.
Megfogom a kezét, mintha onnan múlna
másként tovább, ami múlik, 
                                  aminek szándéka
majdnem van, majdnem nincsen.
Az érintéssel el fog dőlni, zenéjére
sorakozik, de vár még, hogy angyal.



Romániai Írók szövetsége
Communitas Alapítvány
Kolozsvár Város Tanácsa
Nemzeti Kulturális Alap
Bethlen Gábor Alap
Miniszterelnöki Hivatal
Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében